A D V E N T
Szent András hava
Karácsony hava
Decemberi stancák
I.
A tó fölött a fagy pengéje villan.
Ezüstös lomb a fán a zúzmara.
Zörgést kaszál a szél kopár csalitban,
kering a varjak károgó kara.
A nyíló szájról köd-lehellet illan,
a felkelő nap véres maskara.
Kristálypor leng, a fény üvegszilánk,
és dermedt csipke lesz a rőzselány.
II.
A ködben furcsa árnyékok lebegnek.
Kísértet? Emlék? Álom? Vágy? Halál?
Suttogva szólnak, néma táncra kelnek,
egy láthatatlan szárny suhogva száll.
Egy hattyú tán? Eltévedt angyal-gyermek,
ki mélyre szállt és vissza nem talál?
Mind sűrűbb lesz a köd, s míg földre ér
ragyogni kezd és szinte már fehér.
III.
Puhán zizegni kezd az éj. Kerengő
lámpácskaként hull minden hópehely.
A égi szánon szólni kész a csengő,
megtelni vágyik száz üres kehely.
Ne kérdezd most, miért vagy oly esendő
s hogy szemfödél, vagy éltető lepel
a mindent elborító, égi bársony...
Karácsony lesz ó ember, Szent Karácsony!
Tunyogi Csapó Gábor
ADVENT
A régi ember gondolkodásában, szakrális gyakorlatában az esztendő adventtel kezdődött. Advent adta elejét az egyházi évnek is. A Nap ilyenkor igen alacsonyan jár, ködösek a hajnalok, a rontás hordozó sötét napok, de egyben a várakozás, a készület, a reménykedés időszaka ez. A hajdani falu népe a sötétség adta szorongást, szórtságot, betegségnek ágyazó rosszat a karácsonyi készület rítusaival oldotta, zavarta el. Az ember testéből, lelkéből, s a rábízottak sokaságából is űzte a gonoszt, hiszen az ő dolga volt a Teremtő akarata okán, hogy a jószág az istállóban, ólban, a kert, a mező, az erdő, a vizek is épek maradjanak (mert a régiek hitték a teremtett világ misztikus egybetartozását, hitték annak hierarchikus rendszerét - az életet), rendezetten várják a gazdával együtt a csodát, a Nap téli fordulatát, Fény-Krisztus születését. A régi ember testi vágyát, az ölelés és az étvágy pirosát böjttel, sötét öltözettel, s ezernyi szent cselekvéssel tartotta távol, hogy lelke szűzi fehéren izzon, hogy a születés az ő cselekvő részvételével, vele benne mehessen végbe.
A karácsonyvárás egyik jellemző játéka volt Luca-nap hajnalán, amikor föltámadni készül éppen a bágyadt, alig-életű Nap, a tyúkok karikában etetése. Régi kocsikerék vagy hordó abroncsába szórta a gazdaasszony a szemet, s az ilyenkor naphosszat káráló aprójószág, a zűrzavart kavaró tyúksereg dödörgővé vált, összeszedte magát; s ráncba szedődött ezáltal a gazda is és a rábízott mindenek. A misztikus éjjelen, a karácsony éjféli mise után mártonvesszővel ébresztették, zavarták ki az ólból a tyúkot, s az lármázott, riadót tett: megszületett a fény, bennünk velünk van Jézus, a gyermekisten, moccanjon, mozduljon hát a világ!
A karácsonyi ünnepkör valahány rítusát a zárt és nyitott kettőssége jellemezte. Fény-Krisztus születését szórtságot űző, rendeződést, csöndet, zártságot varázsló játékok elűzték; a misztikus pillanatot követően pedig a moccanást, a nekiindulást, nyitottságot ösztönözték a rítusok. Téves tehát azt állítanunk és hinnünk, hogy a betlehemezés keresztény szokása az egyházak ellenkezése, tiltása okán fokozatosan kiszorította a karácsonyi ünnepkörből a pogánynak ítélt regölést; hiszen az előbbi a születésnek ágyazott, a születéshez rendezte az ember lelke-kedvét, míg az utóbbi a születés utáni kötelező nekiindulást szorgalmazta; és mindkettőben, más-más arányban ugyan, de megtalálható az ún. pogány elem csakúgy, mint a kozmikusan keresztény. A Kárpáthaza minden vidékén advent adta a betlehemezés alkalmát.
Az emberéletben a Nyilas időszaka a purgatóriummal, a köztes léttel rokon. A léleknek a régiek hite szerint el kell szakadnia minden földi kötéstől - az ittmaradottaknak el kell engedniük a Teremtőhöz vágyakozót, hogy ahol, ahonnan jött, a Bak nullán, a Tejút hasadékon vissza tudjon térni, immáron véglegesen az Úrhoz, aki a földi élettel - a tisztulat és a minden boldogság okán - hatalmasan megpróbál valamennyiünket.
A hajdan Szent Mártonnal (november 11.) kezdődő várakozás (Advent) napjainkra négy hétre szűkült. A falu népe ilyenkor a zajos mulatságoktól is tartózkodott, csak a disznótorok szertartásos és egyben családias hangulatában oldódott egy csöppet fel; muzsika itt sem volt, legföljebb a duda szólt, amely ráncbaszedő mágikus hangszernek számított.
Szentséges ízét az adventnak a hajnali mise (aranyos mise, roráté) adta meg. Nagyzsámon adventben a gyermekek hajnali harangszóval kelnek, és házról házra járva csengővel és énekszóval költögetik a híveket. Csíkban régebben betlehemes játék volt a hajnali misén; onnan indultak a házakhoz betlehemezni. Számos erdélyi magyar helyen azt tartják, hogy a roráté alatt be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert a boszorkányok harangozás elől házakba, ólakba menekülnek. Főleg a teheneket rontották meg. Az alföldi falvakban, ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet eszik a lány, hogy édes legyen a nyelve, minél előbb férjet édesgessen magához. Máshol első hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendő lány a harang köteléből kis darabot igyekszik szakítani és azt a hajfonópántlikájába varrja, s a hajában viseli, hogy farsangkor majd sok kérője legyen.
Advent első vasárnapján koszorút készítenek; szerkezete kör és kereszt, a kereszt közepén csipkebogyó jelöli a mágikus pontot, ahol Isten belép a világunkba; a kereszt négy végén (ahol ezek az örökzölddel öltöztetett kört metszik) egy-egy méhviasz gyertya áll; advent minden vasárnapján meggyújtanak belőlük egyet; eggyel mindig több gyertya ég. Sok helyen a karácsonyfa alá teszik.
Palócvidéken és a Galga-mentén adventon Szentcsaládot jártak. Az ünnep előtt kilenc nappal kilenc család összeállt és minden este más-más családnál tartottak énekes, imádságos áhítatot. A Szent Család képét vagy szoboralakjait vitték magukkal, s ezek mindig az áhítatnak helyet adó családnál háltak - a régiek hite szerint áldást adva a ház népének és minden jószágának.
December 24. a szakrális év legsötétebb napja. Bűnbánat és szigorú böjt jellemezte; de e napra esett a születés előkészülete is, a Fény-Krisztust varázsló játékok garmada.
A bűntől vált meg bennünket a közénk születő Isten újra meg újra minden esztendő Karácsonyán.
_
Szent András havának két fontos Mária ünnepe van.
November 21. - Mária bemutatása
\"...Mert a mai napon jelentették meg elégszer ez világnak az ő szentséges volta, mikoron az ő szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki jövendő vala, hogy az felséges teremtő Úristen fiának bizony temploma lenne. Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jövendő vala, hogy mindez világi üdvözülő népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek konventében, hogy alkalmas ideig ott szeplőtelen tisztaságban lakoznék, jószágokban gyarapodnék, emberi jóerkölcsben nevelkődnék, és kézimunkát tanulni ... Mindennek felette kedég, hogy az úristennek törvényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná, kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni és ennenmagát idvezőjteni.\" (Érdy-kódex)
E régi-régi ünnepen (a Pray-kódex már 1200 táján számon tartja) ki-ki bemutatta magát a templomban, lelkébe fogadta a zsenge Máriát, hogy méltó legyen majd Fény-Krisztus befogadására.
December 8. - Szeplőtelen Fogantatás
Máriát kiválasztottsága folytán nem terheli az eredeti bűn, mint minden más anya szülöttjét. A kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepe; nyugati legendájában király származású magyar pap ez ünnep szerzője, kultusza Magyarországról terjed nyugat felé. Magyarországszerte a középkortól a legnagyobb Mária ünnepek egyike. A palóc házak mestergerendáit középen alátámasztó, a mennyezetet tartó oszlop neve boldoganya, vagy Boldogasszony fája. Mária patyolattisztasága az egek tartóoszlopa. Régen a palócok ez oszlopot körben állva várták és köszöntötték a fölkelő Napot, aki mindeneknek, minden nap hajnalán új életet ad. A Felvidék magyarjai az ötvenes évek debrődi Máriajelenése után, december 8-án, ha nagy hó esett is, évekig processióval keresték föl a jelenés helyét a középkori Szent László templom romjait. A templom előtt a három hárs őrizte Szent László forrásnál, amelynek vizét kősziklából fakasztotta régi királyunk táltos lova: a fánál, a kőnél, a forrásnál Felvidék buzgó népe régi módon, de új hittel szertartást tett.
-
Részletek Zámbori Gusztáv internetten megjelent írásából. |
AHEA
