AHFC Múzeum - Folklore Museum American Hungarian Folklore Centrum Hungarian Folklor Listserv - Magyar Folklór Lista Hungarian American Lists - Magyar Amerikai Listák Folklór News - Hírek Hungarian Folk Songs - Magyar Népdallok Subscribe Hungarian Folklor - Iratkoz fel a Magyar Folklór Listára
Museum Web
 

 PROJECTS:


 location:
 80 Third Street
 Passaic, New Jersey
 2nd Fl. Reid Memorial Libr.
 PH: (973) 473-0013
 PH: (201) 836-4869

 mailing address:
 Hungarian Museum
 P.O. Box 2049
 Passaic, NJ 07055

 links:
 · HA Lists
 · AHEA
 · Folklore Centrum
 · Foncsika
 · Hungarian Needlework
 · Eletfa Group

Folklór Lista
Folklór, Népszokások, Hírek, Táborok ...
Subscribe
Unsubscribe
Request Info
Ön E-mail Címe:
Hungarian Needlework List
Subscribe
Unsubscribe
Request Info
Ön E-mail Címe:

MAGYAR NÉPI HANGSZEREK



AMERIKAI MAGYAR MÚZEUM
PASSAIC, NEW JERSEY
2002

HANGSZERES ZENE

Kodály Zoltán írja: "A magyar nem különösen hangszerkedvelö nép. A szegényebb nép is inkább muzsikáltat magának, mintsem maga kezével játszik. Ezért énekes népzenénk gazdagságához képest kevés a hangszeres zenénk. Mindazáltal a benne megörzött ösi nyomok miatt a legnagyobb figyelemre méltó. A nép kezén találunk magakészítette hangszereket (doromb, kanásztülök, pásztorkürt, furulya, duda, citera vagy tambura, cimbalom, tekerö) és gyári hangszereket (hegedü, klarinét, cimbalom, szárnykürt, harmonika, szájharmonika)." A nép úgy a maga készítette hangszeren, mint a gyári hangszereken egyaránt játszik népzenét és müzenét. Másképp viszonyul az énekhez mint a hangszeres zenéhez. Míg az énekben legtöbben résztvesznek, a hangszeres zenére nézve hallgató az egész nép. Az elöadó zenész egyedül vagy kevesedmagával áll szemben a hallgató tömeggel. A nép viszont erre a zenére járja a táncot és nagyon is megérzi, ha nem kedvére való módon játszák.

A népzenész a muzsikálásból nem élt meg, "mert amit a nép maga termel, azért nem fizet". A 20. század elején még a cigány zenész is csak ételért, italért, kendökért, 5 forintért muzsikált - egymagában - lakodalmakon. A zenészcigányok elsösorban a városok közelében éltek. A cigányok terjeszkedésével a nép muzsikáló kedve egyre szükebb térre szorult.

Elgondolkoztató, hogy az évszázadok folyamán a magyar nép elvesztette egykori muzsikáló kedvét. Pedig az ösmagyarok zene- és tánckedvelök voltak. Orosz régészek az ösi Staraya Riazanban ezüst tárgyakra bukkantak, melyek jóval a tatárjás elötti idökböl származnak. Az ötvösremekek magyar eredetét bizonyítják az aprólékos díszítö motívumok, palmetták, turulok, griffmadarak, honfoglaláskori hajfonat, csúcsos kucsma, börcsizma. A legjelentösebb az elsö magyar zenész ábrájával díszített ezüst karperec, amelyen egy táncoló lány és egy citerás alakja láthatók. Maga az ábrázolás elüt a korabeli merev bizánci emberábrázolások mozdulatlanságától. A húrokat tépö kéz ujjai szinte mozognak, amíg a zeneértö ösmagyar félrefordított arccal figyeli a táncoló leány alakját.

MIT JÁTSZIK A NÉP HANGSZEREIN?

· Szöveges dalokat hangszeres formába öltöztetve (énekmondás).
· Lassú, keserves nótákat, különösen furulyán.
· Táncra alkalmas dalokat, mert leginkább tánchoz kell a hangszer.



A magyarok ének-, zene- és tánckedve ösi örökségünk. Ezt bizonyítja fent említett karperec a honfoglalás elötti korból. Értesülünk erröl, amikor a magyarok Szent Gallen kolostorát látogatták meg a 10. században és az együgyü Heribald barát a vitézek énekében és táncában gyönyörkhetett és soha olyan jól nem érezte magát. De Szent Gellért legendája is megemlékezik egy szolgálóról, aki a kézimalom hajtását énekszóval kiséri és a magyarok szimfóniájának nevezi a hallottat. Egy 11. századi kódex írja, hogy Szent István halála után (1038) "Magyarországon hegedülést, sípolást, dobolást, táncot megtiltottak lenni". Középkori források írják: "hegedösök, kobzosok, lantosok, regösök, igricek, síposok járták az országot, és szerszámaikból hol szomorú, hol vidám dallamokat csaltak ki, s ezzel kísérték énekeiket." És folytatódik e gazdag hagyomány írásban és képen a 19. századi pásztormunkákig.

MAGYAR NÉPI HANGSZEREK

BÚGATTYÚ, ZÚGATTYÚ

A természeti népek egyes szertartásaiban ma is jelentös szerepe van. Madzagra kötött zsindelynagyságú deszkadarab vagy éppen zsindely, amely gyors forgatásra búgó (zúgó) hangot ad. A forgatókar meghosszabbítására bot végéhez erösítik a búgattyú zsinegét. Ösi párja lehet a félkéz ujjai közé szorított falapockapár, a csergettyü s általában a pergetöfélék és pengetök. Részben ezek utódai az ütemjelzö zörgö-félék, köztük a sarkantyú.

CIMBALOM

A citera rokona. Perzsiában, a 13. század közepe táján keletkezett. Magyarországra a 16. században került. Föleg tánczenének hangszere, leggyakrabban klárinéttal és hegedüvel együtt. A pedál nélküli, hordozható kiscimbalmot barkácsoló emberek maguk készítették, de inkább csak cigányok számára. Ezt kiszorította a ma általánosan használt, négy lábon álló pedálos nagycimbalom. A trapéz alakú kiscimbalom mérete 80 x 60 x 40 cm, a hangszekrény magassága 8-9 cm. A szintén trapéz alakú nagycimbalom mérete 140 x 95 x 74 cm, magassága 15 cm. A hangszekrény fenyödeszkából, a tökéi juharfából készültek. A húrok acélból vannak. Két 35 cm hosszú, ruganyos szárú faütövel szólaltatják meg. A puha verök felfelé görbített fejét vatta-pólyával tekerik be; a kemény verök fejét csupaszon hagyják. A pedálos cimbalmot Schunda V. József, budapesti hangszergyáros szerkesztette az 1870-es években. Indiáig és Ausztráliáig is eljutottak ezek az újabb magyar cimbalmok. A cimbalom a cigányzenészek jellegzetes hangszere. Sokoldalú, akkordhangszer és egyben virtuóz dallamhangszer is. A parasztcimbalmot dallamjátszásra használják elsösorban kocsmai mulatozásoknál.

CITERA

Citora, tombora, tembura. A citera a legelterjedtebb népi hangszer, már az ösmagyarok is használták. Minden pásztor és gazdalegény értett készítéséhez. A citerázást könnyen megtanulta bárki. Három alaptípus van: vályúcitera, kisfejes citera, hasas citera. A vályú két végén a fejek egyikében húrrögzítö szegek, másikában a hangolószegek vannak. Ezek között feszülnek a citera acélhúrjai. Teste rendszerint nyár- vagy hársfából készül, feje körisfából, három fiók- vagy köjökfeje bükkfából. Tartozéka még a verö, nyomó és hangolókulcs. A verö kihegyezett tollszár, laposra hegyezett szarudarab, vagy akácfapálcika. A nyomó libatollból, cirokszárból, akácfából és más keményfából készül. A hangolókulcs fémböl van, de még csípöfogót is lehet használni. Az Alföldön különösen gyakori a hasábos alakú, kisfejes citera. Különösen gyakori az Alföldön. Az íves, hajlott oldalú nyugati forma inkább a Dunántúlon található. A citera, tombora/tembura elnevezése ellenére, nem azonos a szerb tamburával.

Jellemzö a citera hangjára az állandó zúgás. Egy jó citerás hangja betölti a szobát. A 20. században a szegények hangszere. Lakodalmakat, bálokat is tartottak mellette. Nem került pénzbe a zenész, mert maguk a résztvevök játszottak felváltva a hangszeren. Lányok is szívesen elpengetik. Énekelni, táncolni egyaránt lehet a zenéjére, vidám hangulatot teremt még munkaközben is.

DOB

Nevezetes hangszere a régi magyaroknak. Ösi hitünk szerint a világegyetem szimboluma. Több, ösi hitvilágunkra emlékeztetö gyermekversben szerepel az egyfenekü dob. (Egyfenekünek azért nevezték, mert a hengeres keretnek csak egyik száján van börmembrán.):

Gólya, gólya, gilice, mitöl véres a lábad?
Török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja
Síppal, dobbal, nádihegedüvel.

Másik dobfajta a katonák lóhátra szerelt kettös üstdobja. Ezt 500 éve a magyarok ismertették meg Nyugat-Európával. Magyar követek nagy feltünést keltettek vele 1457-ben Franciaországban; VIII. Henrik angol király 1542-ben ilyen magyar dobokat kért bécsi követétöl. De a törökök vármegadási felszólításait is ezekkel zavarták meg, harsogták túl Egerben:

Az bölcs hadnagyok nagy lövést tésznek,
Trombiták, dobok, sípok zönögnek.

Régebben a falvakban kétfenekü kisdobbal jelezték, hogy közérdekü hirdetést akarnak közzétenni. Dobolnak, a falusi nép szóhasználatában máig is hirdetést jelent.

DOROMB

A dorombéneket a magyar Ázsiából hozta magával. Megtalálható azonban a világon mindenütt. A doromb lant alakú fémkeret közepébe erösített rezgö acélnyelvvel. Ma gyárilag készül. A keretet a fogsorhoz vagy a metszöfogak közé fogják s az acélnyelvet ujjal pengetik. Dallamképzéskor a szájüreget úgy változtatják, mint fütyürészéskor.

DUDA

Régi magyar neve tömlösíp. Ösi hangszere a magyarnak. Ókori, elöázsiai eredetü. A 16. század közepéig a huszárság hadi muzsikája, amíg a töröksíp ki nem szorította. Használták a betlehemesek, karácsonykor a dudáspásztoroknak is szerepük volt az éjféli misén.

Kecske-, vagy kosfejü dudák mellett az Alföldön menyecske-, söt bajuszos férfifejü dudák is léteznek. A sípszár a két magas sípot foglalja magában. Rendesen egy darab szilvafából faragták. A dallamsípnak hét, a kísérösípnak egy lyuka van. Mindkettö nádból vágott, egynyelvü fuvókáját a kecskefej rejti. A tömlö egészben, többnyire szörével befelé fordított, kecske, juh- vagy kutyabör. A tömlö egyik lábába van bekötve a dudasíp, a másikba az emlö nevü, visszacsapódó nyelvü fújtató csö. Magyar dudás mindig szájjal fújja fel a tömlöt, fújtató nélkül. A harmadik lábba egy basszus síp van bekötve, amit a dudás vállára vet. Néha egy negyedik csö kerül a negyedik lábba, ez a höppentö, csak idönként szólal meg, és csak úgy csügg-lóg a tömlön lefelé. A tömlö többi nyílása szorosan be van kötve (befenekelve). A tömlöt degeszen (felfújva) tartja a hóna alatt a zenész s karjával egyenletesen nyomva szorítja a szelet a sípokba.

A dudás a pásztornépböl került ki, ezért volt legtöbb Dunántúlon, Csallóközben, Felsö-Magyarországon. Egykor minden valamire való pásztornak volt dudája. Régen a dudások valamennyi társadalmi réteg kedvelt és megbecsült zenészei voltak. A 19. században gyakran elöfordult, hogy lakodalmakon egy szál dudás fújta a talpalávalót. A 20. század elején már restelt a nép dudaszóra táncolni, és Apaffi Mihály erdélyi fejedelem kedves muzsikája annyira kiment a divatból, hogy az 1900-as évek elején magyar dudásról nem is lehetett hallani. Azonban az elsö világháború utáni elszegényedés újra divatba hozta a dudát.

A dudás mindig egymaga játszott ("Két dudás nem fér meg egy csárdában"), mert sípját nem tudta másikkal összehangolni. A duda országosan elterjedt hangszer volt. Toborzásra (verbuválásra) is használták, lásd fedölapot.

FURULYA

Kétféle furulyát használ a nép. A Dunántúlon használják a különleges hosszú furuglát. Kb. egy méter hosszú és öt lyuk van közel a végén. Ezért mély a hangja. Egy keszthelyi pásztor szerint azért van rajta öt lyuk, mert kinyújtott karral csak öt lyukat tudnak befogni. Erösen felemelt fejjel, nyújtott karral játszható. Jellegzetesen férfi hangszer. "A hosszú furuglyának nincs olyan sivítós hangja mint a kis furuglyának. Ha az ember belefúj, beledörmög, szép csöndes, vastag hang gömbölyödik ki belöle... A hosszú furuglya mellett az öregek elénekelgetnek és elbeszélgetnek. A betyárok is ilyen furuglya mellett szoktak volt mulatni, mert az nem hallatszott ki a pincéböl." (Malonyay)

A hat lyukú kis furulyák többféle nagyságúak. Hosszuk 30-60 cm közt változik. A kisebbeket néhol pikulának nevezik. A furulyát jávor-, juhar vagy bodzafából készítik. A kisebbeket néha vörösréz-csöböl, vagy bürökszárból. Malonyay írja: "A lyukakat tüzes vassal sütik ki, mert fúrásba a vékony fa elrepedne... A furuglya sípja a felsö végén van... A furuglya nyelvét fagyöngy buckájából faragják, mert a gyöngy-buckó, a csombor, nem dagad meg, mint egyéb fa, amely, ha megnyálasodik megdagad, és szétnyomja a furuglya fejét." A pásztorok, föként a juhászok kedves hangszere.

A kettös furulya Erdélyben, Moldvában meg a Dunántúlon használatos. Az egyik felén 2-3, a másikon 4 lyuk van. Az egyik sor a játszó, a másik a kísérö. Egyszerre szól mindkettö.

Régi ázsiai sajátosság, hogy - föként Erdélyben - belemorognak, beledünnyögnek a furulyába valami mély hangot. Ez a hang a furulya hangjával kombinációshangokat hoz létre, úgyhogy gyakran tisztán hallani egy harmadik szólamot.


GARDON

Az ütö- vagy tekenyögardon a csíki székelyek és gyimesi csángók ösi húros hangszere. Bükkfa, juhar vagy füzfából kivésett tekenöböl s ennek öble fölé feszített 3-4 húrból áll. A lopótök feléböl készült ösi hangszerek nagyított mása. Monoton hangszer, tompa, átütö, az üstdob hangjához hasonlít. Valószínüleg a tánckísérö dob szerepét vette át, mert a táncütemet verik ki rajta a gardonpálcával, egy 40 cm hosszú keményfa bottal. A játékos a jobb kezében levö ütövel a húrokra üt, bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával belecsíp a pengetöhúrba, azt kissé felemeli és rácsaptatja a fogólapra. A gardon - a hegedü mellett - csak tánckísérö hangszer. A kéttagú együttes rendszerint házaspár: a férj hegedül, az asszony gardonozik.

HEGEDÜ

Talán legnépszerübb, legelterjedtebb hangszer a magyarság körében. Valószínüleg az énekmondó hegedösök tették a középkorban közismertté. A 1500-as években egy utazó megállapítja, "A magyar hegedüsok egészen sajátságos módon kezelik hangszerüket, vonásuk igen hosszú nyújtott, olyféle rángatásokkal, melyeket más nemzetbéliek nem tudnak." Az utóbbi 200 évben lett a cigányzenekarok legkedvesebb hangszere. Magyar parasztbandák is szívesen használják lakodalomban, mulatságban. A hegedü dudával, gardonnal gyakran fordult elö. Széken egy hegedüs, egy brácsás és egy bögös húzza együtt több évszázados stílusban.

A brácsás (mélyhegedüs) harmóniát, hármas fogással elöállított hangzatokat szólaltat meg, melyek csaknem mindig dúrhármasok.

KÓRÓHEGEDÜ

Teste 40-50 cm-es száraz napraforgószár (kóró), két kulcsa faágdarab, vonója behajlított vesszö, a vonóször és a két húr a napraforgószárból lehántott háncs. A húrokat a hangszer felsö végén, megcsomózott véggel, késsel vágott hasítékba rögzítik. Kóróhegedün egyszerü dallamot felismerhetöen el lehet játszani.

NÁDIHEGEDÜ

Góréhegedü, csutkamuzsika, nyikorgó, cirokhegedü, kukoricahegedü, neve attól függ, miböl készül a hegedü. Két azonos szerkezetü darabból áll: egyik a hegedü, másik a vonó. A két darab, ha nem egészen száraz, egymáshoz dörzsölve nyiszogó hangot ad. Hangszerutánzó gyermekjáték.

KEREPLÖ

Ezalatt fogas vagy bordás kereplöt értünk. A kereplö ruganyos fanyelvének vége fogazott (bordázott) hengerre feszül. Ha a fahengert forgatjuk, a nyelv a fogazaton fokról fokra csapódik, így keletkezik a hang. Az egyszerü kereplö három darab fából készül. Kereplö lehet gyermekjáték, szimfonikus zenekarban hangszer, vagy eszköz a seregélyek elriasztására, amikor Tokaj környékén érik a szölö.

KÖCSÖGDUDA

Egyéb elnevezései: szötyök, höppögetö, bika, burrogató, köpü. Kísérö szerepük van, mint a nagybögönek vagy a duda basszus-sípjának. Ezek a hangszerek hólyaggal vagy börrel bekötött fa- vagy cserépedények (köcsögök), amelyeknek feszes dobjára arasznyi nádszál vagy pár arasznyi lószörcsomó van erösítve. Ez utóbbit nevezik bikának a moldvai csángók. A nedves ujjal vagy kézzel végig húzogatott nádszál vagy lóször höppöget, burrog, vagy bikabögésszerü hangot ad. Fontos hangszere a dunántúli regösöknek és csángók hejgetésének.

KÜRT, PÁSZTORTÜLÖK

Régi jeladó hangszere a magyarnak, de egyben méltóságjelvénye is (Lehel kürtje). Alapanyaga tülök (szarv). A magyar szürkemarha szarvából készül a kanásztülök vagy kanászkürt (-duda). A 80 cm hosszú szarv hegyes végéböl 8-10 cm-nyit levágtak, és lyukat fúrtak benne az üregig. Egyes vidékeken a pásztorok kidíszítették. A tülkök rendkívül magas hangúak. A kanásztülköt a pásztorok kihajtáskor használják, de elöveszik ünnepi alkalmakkor is, hogy hangjával köszöntsenek.

A fakürt neve a székelyeknél kürt, az Alföldön víziduda. Félmétertöl két méter hosszúak. Fenyö, nyír, bodza és nyárfából készülnek. A székelyek zádokfa (hárs) és nyírfa kérgéböl is csinálják, innen a szádokkürt, nyírfa kürt név. A gyimesi csángók a vékonyabb végébe fúvószipkát szorítanak. Az alföldi vízidudába a sipóka meggy vagy eperfából készült. Úgy a fából mint a kéregböl valót vályúban áztatták, mert vizesen jobb hangot adott. Amikor kiszárad, a fán apró rések keletkeznek és ezáltal szelel a fakürt. Estharmatosan különösen messzi hallatszott.

A kürtöt/tülköt fújták halászok, molnárok, pásztorok jókedvükben, hajósok, tutajosok ködös idöben jeladásra; székelyek, alföldiek a vadak távoltartására használták. A néphagyomány szerint a lármázás szokása egykori ellenségriasztás emléke: démonüzö, betegségtemetö, tisztító szertartások maradványa. De használják újév és tavaszköszöntésre és esti beszélgetésre is. Orbán Balázs írja a korondi székelyekröl: "néha legközelebbi szomszédjuk oly messze van, hogy csak hárskürttel beszélgethetnek csendes estvéken egymással".

SÍPOK

Régiesen sipoly, sipó, szültü (süvöltö a moldvai csángóknál). A síp-félék igen régi hangszereink közé tartoznak. Akárcsak a dob, a sípzene is ösi hitvilágunkat idézi.

A sípok nádból, csontból, fából, néha bürökböl készülnek. Méretük, lyukszámuk különbözö, s vannak billegtetö lyuk nélküliek is. A sípok közé tartozik:

· Füzfasíp a furulya hangképzö nyílás nélküli, gyerekjáték változata. Tavasszal készítik a füzfa fiatal ágából, amikor a héja a legkönnyebben leválik. Héját ütögetéssel megpuhítják, lehúzzák. Egyik végén kis nyílást vágnak, eléje egy ékszerü részt illesztenek. Másik végébe a belsö fának egy részét visszatolják. Sípoló hangot ad.

· Cserépsíp gyermekjátéknak készült állat alakú ajaksípok. Sípszerkezete olyan mint a közönséges furulyáé. A cserépsípot a nép aszerint nevezi el, hogy mit ábrázol (kakas, bika, madár) vagy mihez hasonlít a hangja (kakuk). A síp testén van egy-két hangképzö nyílás. Néha vizet öntenek bele, amitöl madárcsicsergés szerü hangot ad.

· Nádsíp könnyen elkészíthetö, igénytelen, ösi hangszer. Kiszedték a nádszál belsejét, egyik végének oldalába kis nyelvet vágtak és hat hangzónyílást fúrtak rajta. Akkor használták ha komolyabb muzsika, mint furulya vagy duda, nem volt kéznél.

· Kétfúvókás pásztorsíp (kettös tilinkó), Baranya: Bodzafából, füzfából és jávorfából készítik. A munkába vett fát tüzes vasdarabbal tágítják, és kívül-belül csiszolják; esetleg nádsíppal bélelik. A fuvókát és a hangréseket nagy gonddal kifaragják, mert a furulyát a lyukak távolsága szerint lehet behangolni.

· Dudasípszár, azaz tömlö nélküli dupla furulya, kemény, föleg szilvafából készül. Hangja a dudáéhoz hasonló.

· Dudasíp, ez is kettös síp, bodzafából. A kettös sípokat egyszerre fújják szájból.

· Regössíp, a regölö legények hangszere, teste lopótökböl készül. A megszólaltató tollsípot úgy helyezték el bennük, hogy a kivájt lopótöktest felsö nyílását egymásba illö fagyürükkel szükítették össze a toll vastagságára. A regös sípot a töröksíp egyszerü változatának tekinthetjük.

TÁROGATÓ

Régi magyar, fából készült fúvós hangszer. Általában tábori, harci célokra szolgált mint riasztó, jelzö és irányító eszköz. Leginkább a magyar szabadságharcok idejében volt használatban, különösen a Rákóczi szabadságharcban. Ezért feltételezik, hogy a tárogató név kuruc eredetü. Az eredeti kuruc hangszer egyszerü volt és dupla nádas.

A ma ismert tárogató késöbbi hangszer. A Világos utáni kurucromantika terméke. A Schunda-tárogató gyári hangszer, billentyüs, klarinét rendszerü szimpla nádas. Abban különbözik a klarinéttól, hogy csöve nem hengeres, hanem tölcséres.

TEKERÖ

Másnéven, tekerölant, nyenyere, nyekerö, szentlélekmuzsika, kolduslant, forgólant. A 13. században keletkezett és Spanyolországból terjedt el. Magyarországon a kuruckorban ábrázolják elöször. A 20. század fordulóján jelenik meg mint népi hangszer Szentes környékén.

A tekerö méretei: 70 x 33 x 20 cm. Fö részei: test (dob), kulcsszekrény és kottaház. Belsejében, felnyitható fedele alatt, négy kifeszített, hangolható bélhúrját a húr alatt, tengelyen keresztben forgó fakorong szólaltatja meg. Van még egy-két basszus húrja kísérönek. A hangszer külsö részén kétsoros kromatikus billentyüzet van. A tekerös egyik kezét a billentyükön jártatja, a másikkal a húrokat súroló korong tengelyét forgatja egy forgattyúval, mely a hangszer végén áll ki. A hangmagasságot billentyü segítségével szabályozzák. Jellemzö a táncdallamok tekeröritmusa: a játékos a forgatókart nem egyenletesen forgatja, hanem csuklóból, alig észrevehetö zökkentésekkel, a kívánt ritmus szerint hangsúlyozza a forgatást.

TILINKÓ

A sípok családjába tartozik. 70-80 centiméteres füzfahéj-, fa- vagy fémcsö, nincs szélhasító vájata és csak a nyelvvel, szájjal csinálják a szélhasító részt. A csövet úgy tartja, hogy egyik mutatóujja a csö alsó nyílását könnyedén nyithassa-zárhassa. A tilinkát, csilinkát ma már csak a moldvai csángók használják.

TÖRÖKSÍP

Oboa rendszerü kettössíppal müködik. Gyümölcs- vagy jávorfából készült.

A törököktöl került Magyarországra, bár minden ázsiai népnél megtalálható, a tibetiektöl a japánokig. Valószínüleg Thököly Imre táborában kezdtek törökös zenét játszani. Különösen népszerü volt a töröksíp a Rákóczi szabadságharc idején a kurucok között. A töröksíposok a 17. században elsösorban hadimuzsikusok voltak. Zrínyi Miklós síposokat fogadott, amikor a török ellen indult. Apor Péter írja, hogy az ünnepi lakomákon az erdélyi uraknak "...igen kedves muzsikájok volt az töröksíp, egyszersmind az dob..."

KOBOZ

Ösi magyar, középázsiai eredetü énekmondó hangszer.

Énekmondás ösi szóösszetétel, egy belsö folyamat. Mind a mai napig élnek Magyarországon olyan emberek, akik az énekmondás ösi müfaját élik, gyakorolják. Ez is keleti zenei örökségünk. Kobzos Kiss Tamás megtapasztalta, hogy a keleti népek - anatóliai törökök, kaukázusiak, japánok, szinte az összes középázsiai nép mint az újgur, jugur, kazak, baskir, mongol, kirgiz, - a magyart is a kelet népének, testvérnek, rokonnak tartják. Ez nyelvi, zenei, szokásbeli - és természetesen antropológiai - rokonságot jelent. Rokon népeink mind ápolják ezt a közös örökséget.

A koboz rövidnyakú, gömbölyü hasú, húros, pengetös hangszer. Négy-öt, vagy még több bél- vagy sodrott húrral volt ellátva. Nem tudjuk, hogy az a koboz, ami fennmaradt a csángóknál ugyanaz-e mint amit Tinódi Lantos Sebestyén idejében, vagy a XVII., XVIII. században használtak.

Szepcsi Csombor Márton írja, hogy francia hagyomány szerint a Catalaunum-i csata után ezer kobzos kísérte a hun hösi halottakat a temetésre. Olyan nagy hatással volt ez az ottan élökre, hogy azóta Franciaország ezen egyetlen községében használják a kobozt keservük kifejezésére. Zrínyi Miklósnak kedves hangszere a Magyarországon általánosan népszerü koboz. Évszázadokon keresztül az idegenbe szakadt magyar diákok kiséröje volt. Általában komoly, múltidézö, szomorú, keservet kifejezö, hösi énekmondó hangszer, de elsösorban a katonák kezébe való, mondta hangszeréröl egy kobzos évszázadokkal elelött:

Pöngését koboznak gyakran ha te hallod,
Minden vígságodat elmúlatni látod,
Gyönyörüségedet bánatra fordítod,
Szép száraz szemedet könnyezésre hozod.
Nem korcsmához való koboznak pöngése,
Sem víg tánchoz való gyönyörü zöngése,
Mert hozatik töle elmegyötrödése,
Bujdosó elmének gondban törödése.
Hárfa, lant zengése gyönyörüséget hoz,
Hegedünek hangja lakodalom házhoz,
Sípszónak a szava jó a serkorcsmához,
De koboz pengése elmetörödést hoz.
Regál és orgona díszes templomokban,
Mikoron dicsérik Istent énekszókban,
Huszár és kortista az éneklö karban.
Koboz igen illik katonák karjába.

Kodály Zoltán írja a magyar zenéröl: "...az elemeire bontott dalkincs egy és oszthatatlan... évezredes fejlödésben kiérlelt, leszürödött müvészet. Tökéletes, mert kiegyensúlyozott egység az a kultúra, amely létrehozta... Amit Jókai az irodalomról mond, hogy nálunk a Helikon tanult a mezötöl, még inkább áll a zenére, mert még annyi írott hagyománya sem volt, mint az irodalomnak. Ha nemzeti klasszicizmus annyi, mint egy nemzet lelkét tökéletes formában kifejezni, akkor eddig klasszikus magyar zenét másban, mint a néphagyomány néhány ezer dallamában nem találunk. Ez egyelöre a legtökéletesebb zenei kifejezése a nemzeti léleknek. Nemzeti és nemcsak népi, mert valaha az egész nemzeté volt és ha organikus zenekultúrát akarunk: minél elöbb újra azzá kell lennie."

Kerkay Emesez


IRODALOM / BIBLIOGRAPHY

Bagossy László, ed., Encyclopaedia Hungarica, I-IV, Hungarian Ethnic Lexi­con Foun­dation, Calgary, 1992-1998

Balassa - Ortutay, Magyar néprajz, Corvina Kiadó, 1980 Czakó Elemér, ed., A magyarság néprajza I-IV., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest

Viski Károly, A magyarság tárgyi néprajza, A hagyomány tárgyai, II.

Kodály Zoltán, A magyarság szellemi néprajza, Zene, IV.

Hofer Tamás - Fél Edit, Magyar népmüvészet, Corvina Kiadó, 1975

Rajeczky Benjámin, Hungarian Folk Music, Magyar Népzene I, II, Qualiton, In co-operation with UNESCO, Budapest, 1972

Kobzos Kiss Tamás elöadása, Kelet népe, Fillmore 1989

Kósa - Szemerkényi, Apáról fiúra, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1975

Magyar Néprajzi Lexikon, I-V., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977

Magyar Történelmi Szemle I.1., A kievi ösi magyar ötvösmühely... 91. oldal, New York, 1969

Malonyay Dezsö, A magyar nép müvészete, III., Franklin-Társulat, Budapest, 1911

Manga János, Hungarian Folksong and Folk Instruments, Corvina Press, Buda­pest, 1975

Ortutay Gyula, ed., Magyar néprajzi lexikon I-V., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977

Platthy György - Dr. Rónai Béla, Népmüvészet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1978

Sárosi Bálint, Magyar népi hangszerek, Tankönyvkiadó, Budapest, 1978

Egy magyar banda hangszerei a citera, síp, furulya, duda, doromb, tekerö, pásztorkürt, kanásztülök, gardon, késöbb hozzájött a hegedü, cimbalom, klarinét, harmonika, szárnykürt.


AHFC ® - Non-profit, Educational/Heritage Foundation - IRS status 501 [c]3 - Tax Id# 23-7454055 Tax deductible donations are very much appreciated @ 178 Oakdene Ave Teaneck NJ 07666.
All graphics, design & content are Copyrighted © 1998-2001 FOLKLÓR CENTRUM AHFC Div of AHEA ®
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1998-2001 AHFC ®.
AHFC div of AHEA · All rights reserved ·   HunorNetTM Free Webdesign & Hosting


Visitor no.
Warning: fopen(/www/html/magyaro/counter.txt) [function.fopen]: failed to open stream: No such file or directory in /home/erdely/public_html/hungaria.org/ahm/muzeum/footer.inc on line 17

Warning: fgets(): supplied argument is not a valid stream resource in /home/erdely/public_html/hungaria.org/ahm/muzeum/footer.inc on line 18
1 látogató. (reset 02/2002)