Friss Hírek
HAL: List HAN: Announcement & Event HIR: Info. Resource HIR: Discussion/Fórum
2018 Február 18 (Vasárnap) Bernadett névnapja


History of the Hungarian Catholic Community of Washington
19th January, 2012 by News

A Condensed History of the Saint Stephen of Hungary American – Hungarian Catholic Community of the Washington Metropolitan Area
(By Rev. Ágoston Bagyinszki, OFM)

(In the absence of a written record, this chronicle is comprised of the collective memory of life-long community members. Important details are derived from the recollection of several individuals; the first draft of this paper was published on the internet, and has received the positive feedback that lends credence to this chronicle of ours. We thank all those who contributed valuable information to this work, with special consideration to Judit Gajáry, Éva Kovács, László Kovács, Hajna de Kun, Judit Máriássy, Nt. Judit Mayer, Bishop Attila Miklósházy, Edit Sayko, Molly G. Schuchat and Zsuzsa Takács for their invaluable input and assistance in editing the bilingual material).

The central region of the eastern coast of the United States of America is comprised of the two states adjacent to Washington, D.C., namely Maryland and Virginia, and includes the neighboring states of West Virginia, Pennsylvania, Delaware and North Carolina. Within this region it was in the cities of Baltimore, MD, Devon, PA and the District of Columbia that Hungarians formed communities of worship. Unlike in New York City and the cities of the Great Lakes region these congregations always lacked the numbers necessary to build and maintain parish churches. Nonetheless they established regular monthly Hungarian holy masses and reformed services as well as other cultural events that continue to this day.

Preceding World War II the Washington, DC area lacked any significant Hungarian population. The pre-World War I demographic profile of early Hungarian immigrants offers a feasible explanation. The first great waves of Hungarian immigration brought mostly laborers who found employment in agriculture, coal and steel mining, and the factories of the northern states. The legendary Father Carl Böhm, the first apostle of the turn-of-the-century Hungarian immigrants, began organizing parishes and built churches within these blue-collar communities. The first larger wave of professionals and intellectuals arrived in the period between the two World Wars, and settled mainly in and around New York City. During this time a smaller number of influential diplomats and scientists arrived in Washington, DC, enticed by the universities and politics of the area. A notable figure among them was Edward Teller who spent the first six years of his American career in Washington.

Looking back in history we recall that in the 19th century Louis Kossuth had also visited the capital. It was in the aftermath of the failed freedom fight of 1848-49 that he lobbied Congress and delivered a speech to the joint session held in the old House chamber on behalf of an independent Hungary. This event is commemorated in the Capitol by his bust that was erected by the American-Hungarian Association with the help of Senator Tom Lantos, also a first-generation Hungarian immigrant. The statue was dedicated on March 15, 1990, on the anniversary of the Freedom Fight. In 1939, recognizing the diplomatic importance of the capital, the American-Hungarian Association established an office in Washington, DC where it continued its already three decades long work of coordinating Hungarian immigrant events and interests.

Following World War II Washington D.C., capital of the free world, attracted increasing numbers of Hungarians including professionals and political figures. The communist party’s influence on the post-war Hungarian government prevented Prime Minister Ferenc Nagy from returning to Hungary from his vacation in Switzerland. In 1947 he immigrated to the United and settled in the Washington area. Another memorable Hungarian is the film star Ilona (Hajmássy) Massey (1910-1974), who together with her husband Congressman Donald Dawson also lived in the region and regularly attended Hungarian masses. Following the Revolution of 1956 there was a great influx of political refugees, most of whom were young people in their twenties. By 1957 the already established Hungarian Freedom Fighters Association held its first meetings in Washington. New organizations of both cultural and social nature started to appear in the region. Zoltán Bay, one of the famous Hungarian scientists, was a member of the local Hungarian community from 1948 until his death in 1992. In the 1960s physicist and inventor Leo Szilárd also spent a few years in Washington. It was at the start of the 1960s that the number of Hungarians in the area reached 1,000 with around 200 regular and active participants in different events. The catholic and the Hungarian reformed churches both continued to play a significant role in creating a cohesive community. By this time three Hungarian restaurants were established and by 1980 the number of Hungarians in the area grew to about 1,500. Although the region remained one of the less populated Hungarian areas, the national and international political role of the capital fostered a vocal and politically active force in the Hungarian-American community that frequently lobbied and demonstrated in support of Hungarian causes and interests.

Catholic masses have been held regularly in Washington since the early 1950s; although in varying locations masses were held, as from time immemorial, on the third Sunday of the month, except during summer. Following mass there are the regular “agapes” held in the church halls or community rooms where the gathered (some having travelled great distances to attend mass) meet in a relaxed atmosphere to enjoy coffee and refreshments. The American Catholic hierarchy became a generous supporter of the Hungarian Catholic congregation, especially after 1956. Here we must remember Philip Matthew Hannan, a Washington local, who completed his studies in Rome and served in Europe during World War II. Since 1956, when he was ordained auxiliary bishop of the Washington diocese, Bishop Hannan was a dedicated friend and benefactor of the local Hungarian Catholic Community. He celebrated mass on major Hungarian holidays and was greatly admired and respected by the entire community. Bishop Hannan’s supportive presence was of great importance to the spiritual life of the Hungarian community and lasted until 1965, when he had to move due to being named the 11th Archbishop of New Orleans. Naturally, the presence and participation of Hungarian clergy represented the most important spiritual support and cohesive force in the community.

Piarist fathers settled near Catholic University in 1953, in a house restored for them by Hungarians, and became the spiritual leaders of Hungarian Catholics. Father Ferenc Rozsály, Sch.P. regularly celebrated mass for the growing number of Hungarians. Later, Father Joseph Bátori, Sch.P. commuted from Baltimore for services and also for his popular lectures on Hungarian literature. Father László Irányi, Sch.P. arrived to the United States in 1951 and after spending a few years in Derby moved to Washington. Starting in the late 50s, he assumed the duties of spiritual leader of the Hungarian Catholic Community. By this time masses were held at Saint Patrick, Washington’s oldest church on 10th & G streets, NW. Father Imre Zsoldos, SVD offered his services, while visiting from Taiwan to work on his doctoral dissertation.
In the 1970s, Saint Dominic Church (SW) provided a home for our monthly masses. During this period, until 1983, Fr. Irányi became the resident priest of the community. In that year, on July 27, having been appointed by Rome, Father Irányi was ordained at the Basilica of Immaculate Conception to be the first bishop to care for Hungarians in exile. To free the new bishop for his pastoral duties and frequent travels Father Joseph Zalotai, SVD a professor of the New Testament at Catholic University, took over the monthly masses and spiritual service of Hungarians. After the historical collapse of the communist regime in the 1990s, it became possible to have several bishops visit from the motherland. A partial list of the visiting dignitaries includes bishops Béla Balás, Csaba Ternyák, Gáspár Ladocsi, Szilárd Keresztes, György Jakubinyi, László Kiss-Rigó, István Seregély (1996), Asztrik Várszegi (1998), Nándor Bosák (1999), László Paskai (2000), and Cardinal Péter Erdő (2005).
Starting in 1999, Father István Mustos, SchP from Passaic, NJ, and Father Domonkos Csorba, OFM from New York City shared the service in Washington and traveled there for the monthly mass. In this period it was difficult to keep the regular schedule and masses were cancelled not only in the summer months, but oftentimes even during the year. Around 2003 we had to move again, and hold our services at the church of Saint Mary Mother of God at 4th street NW until 2005.
After a six-month hiatus, during Christmas of 2005, Father Ágoston Bagyinszki, OFM, of New York resumed the role of visiting priest and in 2007 as a doctoral student at Catholic University became the new resident priest of our community.

Significant milestones in the history of our community are the pastoral visits of Hungarian bishops, who were entrusted with the spiritual care of Hungarian immigants. In 1974 we welcomed Cardinal József Mindszenty in Washington during his historical visit to the United States.
Father László Irányi served our community for several years, when the Holy See elevated him into the rank of Bishop in 1983. Bishop Irányi remained the pastor of the Washington area Hungarian community until his death in 1987.
Bishop Attila Miklósházy visited our community on August 19, 1992, accompanied by his local delegate Father István Mustos, SchP, who became our visiting pastor for many years.
It was while preparing for the pastoral visit of Bishop Ferenc Cserháti, and his American delegate Father Barnabás Kiss, OFM, that we realized the lack of written documentation of the more than half century long history of our community. We hope that this chronicle will provide a much needed and comprehensive record.

In the past three decades, lay coordinators also played an important role in the life of the Catholic Community: Manuella Kogutowitz (1970s), Mihály Horváth (1970s), Dr. George Spillenberg (1980), Cecilia Bross and Józsa Pulváry (1990s to 2005), Éva Kovács, Edit Sayko, Zsuzsa Takács (2005 to present).
The community’s organists were Emil Hátfalvi and Adam Renner. We should also mention the North-American Delegation of the Knights of Malta, as having played an important role in supporting the Hungarian Catholic Community.

Cecilia Bros and Józsa Pulváry organized an annual mass to commemorate the 1974 visit of Cardinal Mindszenty at the Franciscan Monastary, the location of one of his masses during this historical visit. Our community treasures a private collection of liturgical objects used by Cardinal Mindszenty in 1974. Another memorable event in our history is the joint celebration with the Polish catholic community of the canonization ceremony of Kinga of the House of Árpád, at the Basilica of Immaculate Conception in 1999.

As noted earlier the region, being the capital of the United States and center of higher education and research, gave home to a number of Hungarian diplomats and prominent professors. Although not all of them were participating members of the catholic community, we have to mention Joseph Zrínyi, Joseph Sebes and László Örsy Jesuit fathers, as well as Father Joseph Zalotai, SVD. They have done much to earn honor and appreciation for the local Hungarian community. Father Sebes was a very popular professor at Georgetown University and was a favorite of Bill Clinton, who frequently made mention of his affinity for Father Sebes even after becoming president. Father Örsy, is a world-renown authority in canon law.

Despite the more than few decades-long existence of the Washington Hungarian community the local circumstances were never ripe for the building of churches (either catholic or protestant). We can only mention the building of a memorial chapel in the somewhat remote location of Berkley Springs, WV. This chapel named Alba Regia, along with its adjoining small cemetery, consecrated in 1980, had been built by the Freedom Fighters Association of Washington under the leadership of Ilona Győrik.

The Hungarian Catholic Community maintains mutually respectful and close ties with the Hungarian Reformed Church, with whom we share many common elements of our American-Hungarian history. The Hungarian Reformed Federation has been seated in Washington since before World War II. Services were held with some regularity for the protestant community. Ferenc Újlaky, George Borsy-Kerekes, István Szijártó, István Balogh, Zoltán Béky, Joseph Kecskeméthy, Árpád György, István Muzsnai, Tibor Csikesz and Mihály Hőgye were regular ministers of the community. Although they were not an official church, there was a need and desire to organize into a more regulated system. Services were held at various locations including the Federation’s own headquarters, the Kossuth House at Dupont Circle, a chapel at the National Cathedral, and later at the First Congregational Church.
In 1982 the Reformed community decided to formally become a “mission church” and started regular monthly services at the chapel of Wesley Seminary. First Dr. András Harsányi and then Dr. Imre Bertalan accepted the position of pastor and through their joint leadership in 1993 they established a full-fledged church. In 1994 Dr. András Harsányi retired from his position for health reasons. At the same time Dr. Bertalan retired from his job as the president of the Federation and was elected to be the church’s pastor, a position that he faithfully held until his death in 2008. The current pastor is Judit Mayer. In a joint program with Wesley Seminary, the Reformed Church invites a newly ordained minister from University of Theology, Debrecen, Hungary for a two year post-graduate program. During their studies they also serve as assistant pastors. In the early 1980s, the Reformed services were re-scheduled from the third, to the fourth Sunday of the month, in order to not interfere with the (longer established) schedule of catholic mass and to allow mixed catholic/protestant couples to attend both services together.
This cooperation was important to maintain the successful spiritual life of the local troop of the Hungarian Scouts Association in Exteris, whose membership of 20-30 girls and boys was once predominantly catholic and is now mostly protestant. At the beginning of the school year, a traditional Veni Sancte mass is offered for the scouts and other youth at Camp Olympic owned and operated by former Olympic champion István Benedek. The rest of the year the Hungarian scouts served as lectors and occasionally as altar boys at the monthly mass.

For the past half century the region’s Hungarian christian community, in addition to the regular religious services, maintains a lovely tradition of meeting for Hungarian national holidays such as March 15, St. Stephen’s day on August 20, October 23, also for Mother’s Day, and Christmas when the scouts perform a nativity play. Another popular annual get-together is the Advent Bazaar that was initially established by members of the Mindszenty Society and is now organized by the parents and supporters of the Hungarian Scout Troop.

A long hoped-for milestone will become a reality in the near future, when a Hungarian Chapel will be established in the Basilica of the Immaculate Conception. The chapel of the Immaculate Heart of Mary in the Lower Church of the Basilica is the current home of our monthly masses.

+ + + + + + + + +

A Washington DC-környéki, Szent István Királyról nevezett Magyar-Amerikai Katolikus Közösség vázlatos története
(Összeállította: Bagyinszki Ágoston OFM)

(Az alábbi összefoglaló — írásos források hiányában — visszaemlékezésekre épül, de minden adatot a közösség több tagja is megerősített, illetve a szöveg egészét is internetes levelezőlistánkon való közlés nyomán jóváhagyottnak lehet tekinteni. Az adatközlésért és a kétnyelvű szöveg szerkesztéséért kiemelten is szeretnénk köszönetet mondani Gajary Juditnak, Kovács Évának, Kovács Lászlónak, Kokai Kun Hajnának, Máriássy Juditnak, Nt. Mayer Juditnak, Rev. Miklósházy Attila püspök úrnak, Molly G. Schuchat-nak, Sayko Editnek és Takács Zsuzsának)

Az Egyesült Államok keleti partjának középső régióját a Washington DC-vel közvetlenül határos Maryland és Virginia, valamint a szomszédságban lévő West Virginia, Pennsylvania, Delaware, és North Carolina alkotják. Ennek a térségnek a DC-ből egy-két órás autózással megközelíthető körén belül maga DC, Baltimore (MD) és Devon (PA) városok jelölik ki a környék magyarsága hitéletének a kialakult központjait. Ez a hitélet sohasem koncentrálódott annyira, hogy itt magyar templomok épüljenek (mint pl. északabbra NYC térségében, vagy a Nagy Tavak mellett), de még a legutóbbi évtizedekben is képes volt arra, hogy havi rendszerességgel megszervezze a vasárnapi istentiszteleteket és más kapcsolódó programokat.

Washingtonnak a II. világháború előtt nem volt számottevő magyar lakossága. Ennek oka főként abban keresendő, hogy az I. világháború előtti évtizedek nagy magyar emigráns hullámában túlnyomó részt kétkezi munkások érkeztek az Újvilágba, akik bányászként és földművesként helyezkedtek el, és ennek megfelelő szempontok szerint jellemzően pl. az északi iparvidékek közelében telepedtek le. A legendás Böhm Károly atya, az amerikai emigráns magyarság első apostola is közöttük kezdi el az egyházközségek szervezését, magyar templomok építését a századfordulón. A két világháború között már több értelmiségi is érkezett a kontinensre, de ők nagyrészt New York City-ben telepedtek le. Washington térségében csak csekély számban bukkantak fel magyarok, ők viszont befolyásos diplomatákként és tudósokként voltak ismertek. A tudósok közül például Teller Ede a környékbeli egyetemek vonzásában hat éves washingtoni tartózkodással kezdi amerikai pályafutását. (Időben visszaugorva, itt jegyezhetjük meg, hogy diplomáciai céllal már a XIX. század közepén Kossuth Lajos is megfordult az amerikai fővárosban az elbukott szabadságharc után, magyar érdekekért lobbizva beszédet is mondott a kongresszusban, aminek emlékét a Kapitóliumban elhelyezett szobra őrzi. Ezt a szobrot Tom Lantos, első generációs magyar-amerikai emigráns és szenátor közreműködésével az Amerikai Magyar Szövetség állíttatta, 1990. március 15-én). A főváros diplomáciai jelentőségét felismerve, 1939-ben az emigráns magyarság életének koordinálásában akkor már három évtizede központi szerepet játszó Amerikai Magyar Szövetség is elérkezettnek látta az időt arra, hogy központi irodát állítson fel Washingtonban.

A II. világháború utáni években Washington, már mint a szabad világ fővárosa, egyre intenzívebben vonzotta a magyarokat, akik között sok tanult ember is érkezett. Nagy Ferenc (1903-1979) magyar miniszterelnök is, miután 1947 júniusában svájci szabadságáról – a Magyar Kommunista Párt befolyása miatt – már nem térhetett vissza Magyarországra, az Egyesült Államokba emigrált és Washington DC-hez közel telepedett le. Emlékezetes még ebből az első időszakból Massey (Hajmássy) Ilona (1910-1974) filmszínésznő, aki miután kongresszusi képviselő volt a férje (Donald Dawson), szintén hosszabb ideig a régióban lakott, és a magyar miséket is rendszeresen látogatta. A magyarok Washington-környéki letelepedésének folyamata az 1956 után érkező menekültekkel hirtelen felgyorsult. Ezek a menekültek jórészt a húszas éveikben járó, fiatal emberek voltak. A Szabadságharcosok Szövetsége már 1957-ben összejövetelt tartott Washingtonban. Gyorsan megjelentek a különböző magyar szervezetek, kulturális központok is a régióban. A híres magyar tudósok közül Bay Zoltán már 1948-tól (1992-ben bekövetkezett haláláig) a helyi magyar közösséghez tartozik, Szilárd Leo pedig 1961 és 1964 között tölt itt néhány évet. 1960 körül a washingtoni régió magyarságának létszáma 1.000 fő körül mozgott, bár a rendezvényeken egyszerre 200 főnél több nem volt látható. Ebben az időszakban a katolikus és a református hitélet központi szerepet játszott a magyarok összetartásában. A magyarok helyi közösségének öntudatosulását jelzi, hogy hamarosan három magyar étterem is megnyílt a környéken. 1980-ra a magyar közösség létszáma már 1.500 főre duzzadt, de ez a szám a későbbiekben már inkább csökkent, mintsem nőtt. Annak ellenére, hogy a washingtoni közösség sohasem tartozott a népesebb magyar emigráns telepek közé, a főváros országos és nemzetközi politikai szerepénél fogva az itt élő magyarokat mindig a magyar ügyhöz való sajátos viszonyukban becsülte meg az ország és a világ emigráns magyarsága.

Az 1950-es évek elejétől Washington DC-ben már volt havi rendszerességgel szentmise (emberemlékezet óta a hónap harmadik vasárnapján, a nyári hónapok kivételével), bár ennek konkrét körülményei időről időre változtak. A szentmisék után a templomi közösségi helyiségekben az agapék, vagyis az étkezéssel egybekötött közösségi élet kötetlenebb alkalmai is kialakultak. Az amerikai katolikus hierarchia részéről is akadt hathatós pártfogója a helyi magyar katolikus hitéletnek, és különösen is igaz ez 1956 után. Itt feltétlenül meg kell említenünk Philip Matthew Hannan (1913-2011), helyi születésű, későbbi magyarbarát püspök nevét, aki tanulmányait Rómában végezte, és a II. világháború alatt is Európában szolgált. Amikor 1956-ban Hannan-t a washingtoni érsekség segédpüspökévé szentelték, minden lehetséges módon támogatta a helyi katolikus közösséget (magyar ünnepeken rendszeresen ő misézett), amely ezt forró ragaszkodással viszonozta. Ez a kapcsolat egészen 1965-ig fontos volt a helyi magyar hitélet számára, amikor Hannan püspököt New Orleans 11. érsekévé nevezték ki, aki emiatt elköltözött. E támogatás mellett természetesen a magyar ajkú papság jelenléte volt a közösség életének legfontosabb támasza.

1953-ban telepedtek meg a piaristák a Katolikus Egyetem szomszédságában, egy erre a célra magyarok közreműködésével felújított házban, akik ettől kezdve a közösség lelki gondozásában főszerepet játszottak. Rozsály Ferenc SchP atya rendszeresen misézett az egyre nagyobb létszámban ide települő magyarságnak. Az ötvenes és hatvanas években Bátori József SchP atya is átjárt Baltimore-ból misézni és (később) irodalmi előadásokat tartani, de az 50-es évek második felétől már egyre inkább a helyben lakó Irányi A. László SchP atya szervezte meg a katolikus közösség lelki gondozását (ő 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba, először Derby-ben töltött néhány évet). Ekkoriban a magyar szentmisék Washington DC legrégebbi templomában, a Saint Patrick-ban (10th & G sts N.W.) kaptak helyet. A hetvenes évektől a szentmisék átkerültek a domonkosok templomába (South West). A hetvenes évek elején egy ideig a Taiwan-ról itt doktoráló Zsoldos Imre SVD atya is bekapcsolódott a közösség papi szolgálatába. Ezen az időszakon kívül, és a nyolcvanas években, a Washington DC-ben lakó Irányi atya volt a közösség állandó papja 1983-ig, amikor is római kinevezés nyomán, július 27-én a washingtoni Immaculate Conception bazilikában az atyát a külföldi magyarok első püspökévé szentelték. Ezután az új püspök a szolgálatával járó utazgatásai miatt éveken keresztül Zalotai József atya által gondoskodott a helyi közösségéről (aki a Katolikus Egyetem Újszövetség-tanára is volt). A magyarországi rendszerváltozás után, a kilencvenes években lehetővé vált, hogy ünnepi alkalmakra az Anyaországból jöjjenek püspök-vendégek. Így a teljesség igénye nélkül megemlíthetjük Balás Béla, Ternyák Csaba, Ladocsi Gáspár, Keresztes Szilárd, Jakubinyi György, Kiss-Rigó László, Seregély István (1996), Várszegi Asztrik (1998), Bosák Nándor (1999), Paskai László (2000) és Erdő Péter bíboros-prímás (2005) püspök atyák nevét, akik a magyar közösséggel is kapcsolatba lépve megfordultak a fővárosban. 1999-től kezdve Mustos István SchP atya (Passaicból, NJ) és Csorba Domonkos OFM atya (New York City-ből) felváltva utaztak ide a havi egyszeri szentmise megtartásáért. A körülmények miatt már nemcsak a nyári hónapokban, hanem gyakorta évközben is kimaradtak a havi szentmisék. 2003 körül a magyar szentmisék már átkerültek a Saint Mary Mother of God (4th Street, North West) templomba. Féléves szünet után, 2005. karácsonyától az ő szerepüket vette át Bagyinszki Ágoston OFM atya (New York-ból), aki (doktori tanulmányaival is összhangban) 2007-től a közösségnek ismét helyben lakó papja lett.

A washingtoni katolikus közösség történetének mérföldköveit jelentik az emigráns magyarság lelkipásztori ellátásával megbízott püspökök itt tett látogatásai. 1974-ben Mindszenty József bíborost fogadta ilyen minőségben a környék magyarsága. Irányi László püspök urat, akit e közösség papjaként emelt püspöki rendbe a Szentszék, 1983-tól 1987-ben bekövetkezett haláláig helyben lakó főpásztorának tudhatta a washingtoni magyarság. Utódja, Miklósházy Attila püspök úr 1992. augusztus 19-én tett a külföldi magyarok püspökeként lelkipásztori látogatást a fővárosban (helyi delegátusával, Mustos István SchP atyával a közösségnek később folyamatos kapcsolata volt). 2009. június 28-án Cserháti Ferenc püspök úr (és helyi delegátusa, Kiss Barnabás OFM atya) látogatására újabb fonros ünnepet jelentett. Felismerve, hogy a washingtoni katolikus magyarság történetéről eddig nem készült történeti összefoglaló, ez a püspöki látogatást szolgált alkalmul jelen sorok megírására.

A katolikus közösség életének civil koordinátorai is fontos szerepet játszottak az elmúlt három évtizedben: Horváth Mihály, Dr. Spillenberg György (nyolcvanas évek) Bross Cecilia – Pulváryné Józsa (a kilencvenes évektől 2005-ig), Kovács Éva – Saykó Edit – Takács Zsuzsa (2005-től máig). A közösség állandó orgonistái voltak: Hátfalvi Emil, majd Renner Ádám. A Máltai Lovagok észak-amerikai magyar delegációja is fontos szerepet játszik a washingtoni katolikus hitélet támogatásában.

Bross Cecilia és Pulvári Józsa szervezték az éves miserendbe illeszkedő, Mindszenty bíboros fent már említett, 1974-es látogatására emlékező novemberi szentmiséket, amelyek a látogatás egyik eredeti helyszínén, a Szentföldi Ferences Kusztódia washingtoni templomában kaptak helyet (a magyar misék régebbi időpontjának megfelelően ezeket a szentmiséket a koradélutáni órákban tartották meg). A Mindszenty-látogatás emlékét őrzi az a közösség tulajdonában lévő magángyűjtemény is, amely a bíboros által 1974-ben használt liturgikus tárgyakból áll. Emlékezetesen szép esemény az is, hogy 1999-ben, a közösség a lengyel katolikusokkal közös szentmisén ünnepelte Árpádházi Kinga szentté avatását az Immaculate Conception bazilika altemplomában.

A régióban – lévén az Egyesült Államok fővárosa és egyetemi oktató-kutató központ – sok magyar diplomata élt és több neves magyar professzor működött. Bár ők szorosabban ritkán kapcsolódtak be a hitéletbe, az egyetemi tanárok közül meg kell említeni P. Zrínyi József, P. Sebes József és P. Örsy László jezsuitákat, valamint Zalotai József verbita atyát. Ők a helyi magyarság megbecsültségéért igen sokat tettek. A Georgetown Egyetemen tanító P. Sebes a hetvenes években például nagyon népszerű volt a hallgatók körében. A diákjai között Bill Clintonnak kifejezetten kedvenc tanára is volt, amit a későbbi politikus elnökként is szívesen hangoztatott. Örsy László atya szintén világszerte ismert és elismert egyházjogász.

A washingtoni magyar közösség sok évtizedes életrevalósága figyelemre méltó annak fényében, hogy magyar templom (sem katolikus, sem református) építésére soha sem teremtődtek meg a feltételek a régióban. Apróbb és a központtól távolabb eső építészeti erőfeszítésekről lehet csak beszámolni. 1980 tavaszán a Washingtoni Szabadságharcosok Szövetsége Győrik Ilona vezetésével a nyugat virginiai Berkeley Springs-ben emlékkápolnát építtetett, amelyet Alba Regia néven szenteltek fel és vettek használatba, temetkezési helyet is létesítve a szomszédságában.

Közösségünk jó kapcsolatokat ápol a helyi református közösséggel, amelynek története a közös amerikai és magyar adottságok miatt néhány szempontból párhuzamosan fut a katolikus közösségével. A Magyar Református Egyesület székhelye már a II. világháború előtt is Washingtonban volt, ahol az egyesület lelkész tagjai több-kevesebb rendszerességgel istentiszteleteket tartottak a környék magyarságának. Az alábbi lelkészek kapcsolódtak be ebbe a szolgálatba (a teljesség igénye nélkül): Újlaky Ferenc, Borsy-Kerekes György, Szíjártó István, Balogh István, Béky Zoltán, Kecskméthy József, György Árpád, Muzsnai István, Csikesz Tibor és Hőgye Mihály. A közösség az első évtizedekben még nem volt hivatalosan bejegyzett egyház, de az igény és a vágy megvolt arra, hogy az istentiszteleti alkalmak az egyházi kereteket is megkapják. Az istentiszteletek helyszíne többször változott. Az épület eladását megelőzően eleinte a Református Egyesület épületében, a Kossuth Házban (P Street, NW) tartották az összejöveteleket. Később a Nemzeti Katedrális egyik kápolnájában, majd a First Congregational templomban kaptak otthont az összejövetelek. 1982-ben a közösség a magyar istentiszteletet rendszeresen látogató tagok határozata alapján "Missziói egyházzá" alakult. Ettől kezdve a Wesley Szeminárium kápolnájában volt havonta egyszer magyar nyelvű református istentisztelet (napjainkig). Ennek a Missziói gyülekezetnek a lelkipásztori munkáját Dr. Harsányi András ny. lelkész és Dr. Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke vállalták el. 1993-ban a Missziói Egyház a két lelkész vezetése alatt teljes jogú egyházzá alakult. 1994-ben Dr. Harsányi András egészségi állapotára hivatkozva visszavonult a szolgálattól. Ugyanezen időben Bertalan Imre nyugdíjba vonult az egyesületi poziciójából, s a gyülekezet ekkor őt választotta meg lelkipásztorának. Ezt a szolgálatot 2008. júliusában bekövetkezett haláláig hűségesen végezte. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Mayer Judit. 1997-től a Wesley Szemináriummal közös pogram keretében két-két évre a Debreceni Református Hittudományi Egyetem végzett diákjai közül érkezik egy-egy ösztöndíjas hallgató Washingtonba, aki tanulmányai mellett a gyülekezetben mint társlelkész szolgál. A katolikus és református közösség közötti jó viszonyt jelzi, hogy a nyolcvanas évek elejétől a református istentisztelet átkerült a harmadikról a negyedik vasárnapra, hogy így a vegyes felekezetű házaspárok mindkét magyar közösséget látogathassák. Az együttműködés az 1974-től indult magyar cserkészet terén is fontos volt (eleinte a cserkészek többsége katolikus volt, ma már a többség református). A cserkészek számára hagyományosan Veni Sancte miséket tartottak a tanév elején (az ún. Benedek-tanyán), valamint év közben is ők olvastak fel a szentmiséken. A cserkészek száma 30 és 40 fő között változott.

Az elmúlt évtizedekre visszatekintve szép hagyomány, hogy a környék keresztény magyarsága a felekezeti szentmisék és istentiszteletek mellett a következő ünnepeken találkozik: március 15-én, Anyák Napján, augusztus 20-án és október 23-án. (Október 6-a jelentősége 1956 után fokozatosan elhalványult.) Jó alkalom az együttlétre az Adventi Bazár (eleinte a Mindszenty Társaság, majd a cserkész szülők szervezésében), illetve karácsony, a gyermekek betlehemesével. 2006 óta a katolikus közösség internetes honlapot is működtet az aktuális információk terejsztése céljából (

A közeljövőben (várhatóan 2010-ben) mérföldkő lesz, hogy a washingtoni Immaculate Conception bazilikában (aminek az altemploma jelenleg a katolikus szentmisék helyszíne) sor kerül egy Magyar Nemzeti Kápolna létesítésére, amely új lelki otthonnal ajándékozza majd meg a környék és a világ katolikus magyarságát.

+ + + + + + + + +

 <  home add your comment  >  send  +  print  =  top  /\ 

Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás