|
|
| 2013 Június 18 (Kedd) |
Arnold, Levente névnapja |
Welcome Guest, please Login here. Only registered users can post messages.
Please register here.
Comments & contributions to improve its content most welcomed |
NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN! NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!
FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel vagy lekivánnak iratkozni az HL cimlistájárra/ról. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a http://hungaria.org/hal/lobby/ -re.
Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévő ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
E HETI AKCIÓINK (TENNIVALÓINK):
1) SEGITSÉG AZ 50-ik ÉVFORDULÓRA KÉSZÜLÖ DOKUMENTUM
FILMEKHEZ
2) AZ HR-191-ES USA KONGRESSZUSI HATÁROZATI JAVASLAT
HÁTTÉRANYAG
3) 1956
3a) FRANCIA DOKUMENTUM FILM 56-RÓL
3b) ADATOK A DOKUMENTÁCIÓHOZ
4) CSIKSOMLYÓ
5) MAGYAR HELYZET ANGOL SZEMMEL
6) MAGYAR-AMERIKAI VISZONY
7) MAGYAR TALÁLMÁNYOK
7a) Losonczi Áron (üvegbeton)
7b) Rátai Dániel (háromdimenziós, érintőképernyős PC)
8) A CSÁNGÓ MAGYAR ISKOLA ALAPKÖVE
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1) SEGITSÉGKÉRÉS AZ 50-IK ÉVFORDULÓRA KÉSZÜLÖ DOKUMENTUM
FILMEKHEZ
Tisztelt HL Társaim!
A szabadsáharcról szóló angol nyelvü könyvem ("A Testament of Revolution") megjelenése óta közel egy tucat megkeresést kaptam a világ több részéböl olyanoktól, akik dokumentum filmeket készitenek a szabadságharcunk 50-ik évfordulójára és információk megszerzésében segitségre lenne szükségük.
Három ilyen kérést szeretnék közzétenni annak reményében, hogy akad a Magyar Lobbi tagjai között olyan, aki a kérdésekre választ tud adni.
Az elsö kérés Phil Casoar-tól származik, aki Párisban dolgozik egy olyan programon, mely bemutatná, hogy mit is tett Gyuri és Jutka 1956-ban. Öket 1956 novemberében a francia Paris-Match fedöljáról ismerte meg a világ (aki nem ismerné ezt a fényképet, megtekintheti a következö cimen: http://hungaria.org/1956/index.php?projectid=2&menuid=297 ), s a dokumentumfilm rendezöi csak annyit tudnak, hogy Gyuri elesett a szabadságharcban, Jutka pedig Ausztráliába került. Azt is tudják, hogy mindketten a Dob utcai szabaságharcos csoport tagjai voltak, a Spinóza Caféval szembeni föhadiszállással. Azt is megállapitották, hogy a csoport parancsnoka magas volt, fehér svájci sapkát és bör zakót hordott. A rendezök kérik, hogy bárki aki ismeri a Dob utcai szabadságharcosok csoportjának bármely tagját, jelentkezzen.
A második kérés Yoko Tabiratól származik, aki Japánban az "NHK documentary program" igazgarója. Ö John Sadovy megkeresésében kér segitséget. Mint tudjuk, John Sadovy irta a Life Magazinban megjelent és az egész világot bejárt, megrázó cikket szabadságharcunkról.
A harmadik kérés Per Bang-Jensené, kinek édesapja, Povl Bang-Jensen volt az a dán diplomata aki a magyar szabadságharcosok kihallgatását vezette az ENSZ-ben. Ö a szovjetek követelése ellenére nem volt hajlandó kiadni azoknak a magyar szabadságharcosoknak a névsorát akiket kihallgattak. Povl Bang-Jensent 1957-ben a new yorki Centrál Parkban lelötték. Per, a fia, minden információt megköszön ami édesapja meggyilkolásának részleteire és a KGB szerepére vonatkozik.
Tisztelettel, Lipták Béla
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
2) AZ HR-191-ES USA KONGRESSZUSI HATÁROZATI JAVASLAT
(Az amerikai képviselöházban az erdélyi egyházi javak visszaadását követelö határozatot (HR-191) elfogadta és a teljes ház elé terjesztette az illetékes bizottság. Óriási eredmény ez! Mutatja, hogy van értelme leveleinknek, akcióinknak. Köszönet a Magyar Lobbi minden tagjának aki ez ügyben irt képviselöjének. Kérjük, hogy Megyesy Jenö alábbi sorait megfontolva, folytassák ezt az akciót.)
xxxxxxxxxxxxxxxxx
2005. május 18.
Az amerikai Kongresszus Képviselőházának Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága a mai napon egybehangzó szavazattal jóváhagyta és a Képviselőház plenáris ülése elé terjesztette a H.R. 191. számú határozat-tervezetet, mely sürgeti a román kormányt, hogy az ország területén található egyházi ingatlanokat minél előbb szolgáltassa vissza jogos tulajdonosaiknak. A határozati javaslatot a Demokrata Tom Lantos és a Republikánus Tom Tancredo terjesztették a bizottság elé, melynek előterjesztéséhez számos képviselő csatlakozott és támogatta azt aláírásával. A beterjesztett határozatról a Képviselőház egésze fog később, még meg nem jelölt időpontban fog szavazni.
A H.R. 191-es Képviselőház elé terjesztése fontos és biztató lépés egy olyan határozat meghozatala felé, mely az amerikai magyarságnak több éve fontos törekvése. Reményeink szerint a határozat ösztönözni fogja a román kormányt arra, hogy felgyorsítsa az eddigi, ebben a tekintetben gyakran túlzottan is lassúnak ítélt lépéseit. Meg kell jegyeznünk, hogy 2004-ben Tancredo coloradoi képviselő már benyújtott egy nagyon hasonló tartalmú és azonos célú határozatot (H.R. 632/2004), mely akkor végül nem került a bizottság napirendjére. Ezt követte a H.R. 191, melyet remélhetőleg jóváhagy a Kongresszus. Az amerikai-magyar es amerikai közösségekből nagyon sokan vették ki részüket e sikerből, nekik ezúton fejezzük ki köszönetünket és elismerésünket.
További információ: Megyesy Jenő, 303-861-8013, Denver, Colorado
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
HÁTTÉRANYAG
3) 1956
3a) FRANCIA DOKUMENTUMFILM 56-RÓL
Phil Casoar
6 rue des Islettes
75018 Paris, France
T: 01-42-58-43-23
E: phil.casoar@free.fr
Dear Sir,
I'm writing you on behalf of Per Bang-Jensen, whom I met recently in Budapest, and who gave me your address. I'm a freelance journalist and searcher living and working in Paris. Together with historian friend, Balazs Eszter, I am working since five years on a project related to the Hungarian Revolution.
Last October, we published in the National Geographic Hungarian edition an article about our research for the couple of young freedom fighters appearing on the famous picture (attached) published in Paris-Match in November 1956. We are now working on a book, to be published next year in France, and also, we hope, in Hungary. Attila Kekesi, a Hungarian filmmaker, is also making a documentary film about our inquiry.
I enclose with this letter a copy of the National Geographic article. It sums up our long quest for the couple of young freedom fighters appearing on the famous picture. You will see that, if we identified the girl, Jutka, and traced her to Australia, despite our efforts, we have only discovered the first name of the boy - Gyorgy -, and his fate: the Russians killed him after the 4th of November. In October, 2003, we showed the picture in Fokusz, a very popular program on RTL Klub. We got many answers, but they led only to false trails.
Since then, we have discovered new pictures of the couple, taken on the morning of the 30th of October, 1956 in Budapest by Mario de Biasi, the Epoca's photo reporter.
These photos show the boy and girl together with the members of an unidentified group of freedom fighters. The leader of the group seems to be a tall young man, with leather jacket and white beret. A picture of this man has been also published in Paris-March.
Papp Gabor, the editor of the Hungarian National Geographic, who was 13 at the time of the Revolution, believes he recognizes this tall guy as a member of a group of insurgents who had their HQ in Dob utca, in the house facing today the Spinoza Cafe. My colleague Balazs Eszter has found in the former archives of the secret police a picture of a tall freedom fighter with the white beret, with a manuscript note mentioning that he was exiled in England.
We would like to find this man, if he is still alive, as well as other members of his group. Their tesimonies might help us to reconstruct the deeds of Jutka and Gyorgy during the Revolution.
This is where you could help us, if you agreed to relay our search accross the Hungarian community worldwide, in the newsletter that you run on the Web.
I join to this letter a CD including pictures of all the people we are looking for, as well as the famous photograph of Paris Match showing Gyuri and Jutka.
I will call you soon to give you more details and take your advice about our project.
Best regards, Phil
xxxxxxxxxx
Dear Bela,
Thanks for your prompt answer. Thanks also for all your kind proposals of help. I think the reason why you cannot open the CD is because I burned it on a Mac. I will send you another one for PC. I will also e-mail you the main pictures as soon as possible ‹ but I will be away from Paris this week.
I must warn you that the tall guy with the leather jacket and the white beret I mentioned, has been identified by many former freedom fighters as Ekrem Kemal, from the Széna ter group. But a portrait of Ekrem Kemal has been recently published in the new book of Laszlo Eörszi, and he is clearly not our man. Even if there is a vague resemblance, Ekrem was older. Also he was executed, when we believe our man escaped from Hungary.
Best regards,
Phil
xxxxxxxxxxx
Gyurit és Jutkát 1956 novemberében a francia Paris-Match fedöljáról ismerte meg a világ (aki nem ismerné ezt a fényképet, megtekintheti a következö cimen:
http://hungaria.org/1956/index.php?projectid=2&menuid=297 )
mindketten a Dob utcai szabaságharcos csoport tagjai voltak, a Spinóza Caféval szembeni föhadiszállással. Azt is megállapitották, hogy a csoport parancsnoka magas volt, fehér svájci sapkát és bör zakót hordott. A rendezök kérik, hogy bárki aki ismeri a Dob utcai szabadságharcosok csoportjának bármelyik tagját, jelentkezzen.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3b) ADATOK A DOKUMENTÁCIÓHOZ
Kedves Béla !
Talán nem volna érdektelen a japánokat figyelmeztetni arra is, hogy 56-nak nemcsak Magyarországon voltak áldozatai: Kolozsvárott, szűkebb ismeretségi körünkben sok barátunk került börtönbe, többen lettek öngyilkosok, édesapám teljes idegösszeolást kapott (nehéz elektrosokk kezelés-sorozattal kellett emlékezetéből mindent, még gyermekei emlékét is) kitörölni. És a legfontosabb: Nagy Imre judoszláv követségi kálváriája és a "Sznagovi Siralomház" sem csak a mai Magyarország történelmének része.
Lehet ugyan, hogy ez nem "media-story", de ezek nélkül nem lehet megérteni a mai történéseket, többek között 2004.12.05-öt sem.
Tisztelettel,
Szabó T. Attila, dr.biol.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
4) CSIKSOMLYÓ
Csíksomlyó - Jelszavunk hármas: hit, anyanyelv, önrendelkezés
Több százezren zarándokoltak el idén is Csíksomlyóra, Közép-Kelet-Európa leghíresebb katolikus szent helyére, a 438. pünkösdszombati búcsú alkalmából. A Mária-kegyhelyre, amelyet ma már a Kárpát-medencei magyarok legnagyobb találkozóhelyeként is emlegetnek, nem csak Erdélyből, a Gyimesekből, Felvidékről, Délvidékről, Kárpátaljáról és Magyarországról érkeztek zarándokok, hanem a tengeren túlról is jöttek hívő magyarok. A liturgikus ruhába öltözött kordon a papsággal 11 órakor indult el a kegytemplom elöl a Nyeregbe, a Hármashalom-oltárhoz. Őket a világi méltóságok követték, köztük Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége, Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Szabó Vilmos, kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkár, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Terényi János bukaresti magyar nagykövet.
A zarándokokat Páll Leó, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója köszöntötte, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Foegyházmegye érseke üdvözölte a főpapságot. Az egyházi méltóság felolvasta Leonardo Sandri, a Vatikán helyettes államtitkárának üdvözletét, amelyben az elöljáró megköszönte, hogy a hívek imádkoztak XVI. Benedek pápa beiktatásakor. Jakubinyi reményét fejezte ki, hogy II. János Pál pápa utódja beváltja előde ígéretét, miszerint ellátogat Erdélybe, Csíksomlyóra.
"Koldusboton, törött mankón jövünk búcsút járni, szűzmáriás magyaroknak kopott unokái. Éjfél van a Duna táján, magyaroknak éjszakáján, nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony!" - ezzel a magyar búcsújáró énekkel kezdte ünnepi szentbeszédét Hajdó István főesperes, gyergyószentmiklósi plébános. A Napba Öltözött Asszony, a csíksomlyói Szűzmária hazavárt, hazajöttünk - mondta elöljáróban Hajdó, aki beszédében megemlítette a minden évben Csíksomlyón imádkozó, népüket, családjukat, haldokló anyanyelvüket a szent helyre elhozó csángómagyarokat. A Napba Öltözött Asszony ezer esztendeje elmúlt, hogy oltalmazza népünket, nemzetünket és sorsunkat, mondta az ünnepi szónok, aki három kéréssel fordult a Szűzanyához. "Az első kérésünk az, hogy szeretnénk, találkozni, látni akarunk téged. A második kérésünk, vezess el minket szent fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az oltári szentségben, hogy az emmauszi tanítványokkal kiáltsuk feléje:
Maradj velünk, Uram! A harmadik kérésünk, segítsd meg alvó nemzetünket, hogy felébresszük, s a megoldott kévét együttes erővel összegyujtsük" - szólt Hajdó István felsorolása. A főesperes szerint Erdély a mi számunkra Patmosz-szigete, de ezt a szigetet őseinktől kaptuk, és itt kell megmaradjunk.
A plébános a jelenkorról szólva elmondta, a választások korát éljük, bevásárlóközpontok, tévéreklámok özönével vannak, politikusaink négyévenként jönnek, mindent megígérnek, még a lehetetlent is, s úgy mondják az ígéretet, hogy gondolati szünetet sem engednek nekünk, és kecsegtetve kérnek, válasszatok minket. Hajdó István szerint a keresztény embernek csak az ég és a föld között kell választania. A plébános továbbá arra hívta fel a figyelmet, hogy válságot él a család, a házasság szentsége. A család megmaradásának, a gyermekáldás szentségének fontosságát hangsúlyozva Hajdó kijelentette: A kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, ellökni átok, mert egymásba simuló kezek tartják fönt az eget, s a világot. A plébános Tamási Áron népes családjának példáját említve azt hangsúlyozta, hogy egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermek-ellenes hangulatot, és vállalja az életet.
Erdély népe, anyaország, Kárpátalja, Délvidék, Felvidék, és mindig kihagyjuk a felsorolásból, hogy még élnek testvéreink az Őrségben is, mondjátok meg, Jézus nélkül hová akartok menni? - tette fel a kérdést az ünnepi szónok, majd megadta a választ is: Tanuljuk meg Pétertől, és esküként mondjuk az Úrnak, nem megyünk, melletted maradunk, s hozzád akarunk tartozni, mert az örök élet igéi tenálad vannak, s ha bennünk lakik Jézus, akkor nem szabad félni.
Hajdó István szerint a mai vezetők olyan Európát akarnak teremteni, amelyből kihagyják a keresztény értékrendet, mint fogalmazott, az erkölcsi rend fölött emberi törvényeket hoztak, meghirdették, hogy szabad az abortusz, az időseknek szabad a kegyes halál, és ifjúságunk fogyaszthatja az enyhe kábítószert.
Ne adjátok fel, ébresszétek a nemzetet, az oldott kévét gyűjtsétek össze - kérte a jelenlévőket a főesperes, aki szerint a gyermekekbe a helytálló öntudatot kell beleimádkozni és megálmodni. "Isten belénk szülte a Hargitát, Csíksomlyót, Csíkszentdomokos nagy fiának üzenetét, hogy nem lehetünk közömbösek népünk sorsának alakulása iránt. A mi jelszavunk hármas: hitünk, ami Szent István-i örökség, anyanyelvünk, ami, ma újra nagy veszélyben van, de mondjuk el bátran, a szót nem adjuk, csak úgy, ha nyelvünk vele tépik, s a harmadik, amit kérünk, az önrendelkezés" - mondta Hajdó. A szónok üdvözölte a Duna Televíziónak azt a kezdeményezését, hogy egy autonómia-tévéadót akar létrehozni, rádöbbenteni azokat a népeket, testvéreket és nemzeteket, akik Szent István koronájának a védnöksége alatt nőttek naggyá, hogy nem kell félni a határon túli magyaroktól.
Végül a főesperes kijelentette: "Csíksomlyói Szűzanya búcsúfiába egyet kérünk, megmaradásunk reményét. Nem maradhatsz itt, magunkkal viszünk az anyaországba, óceánokon túl, a Kárpát-Duna-medencébe, s ha te velünk jössz, akkor minden kicsiny otthonunk Csíksomlyó lesz. Napba Öltözött Asszony induljunk, de kérjük Szent Fiadat, jöjjön velünk, maradjon velünk, s akkor győzni fogunk. Miénk lesz a holnap."
A szent áldozás után felszentelték a moldvai csángó községben, Rekecsinben épülő Béke Királynője nevű iskola új harangját, melynek adományozója a magyarországi Monori Harangszó 2003 Betéti Társaság, vezetője ifjú Farkas Titusz. A hatvankilós harangot Lengyelországban öntötték.
A szentmise végén felcsendült, Isten, áldd meg a magyart, és több százezer zarándok együtt énekelte: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5) MAGYAR HELYZET ANGOL SZEMMEL
(Az anolul tudóknak ajánlom az alábbi irást, melyböl láthatjuk, hogy a külvilág miként itéli meg az elmult 15 év magyarországi eseményeit, mit gondol a kommunista párt utódpártjának nyeregben maradásáról, a szabad-rablásban meggazdagodott és a magyar lelki Trianont elökészitö, a szovjet megszállást felszabaditásnak nevezö miniszterelnökröl, illetve az öt lelkesen kiszolgáló magyar külképviseleteinkröl.)
From The Spectator in the UK.
Subject: Petsy Wyatt article
It was better under communism
Petronella Wyatt
I was recently having lunch with some friends. ‘The
trouble with this country,’ said one, ‘is that no one
has any taste, culture or a proper work ethic. The
situation is hopeless. It makes one want to despair.’
His wife nodded. ‘All the politicians are useless,’
she complained. ‘There is no one worth voting for.’
Sounds familiar? But the country in question is not
Britain; it is Hungary. Being half-Hungarian, I visit
Budapest every year. What I find there is not
encouraging. After the euphoria that followed the
break with communism, and then being accepted as a
member of Nato and the EU, the nation is now in
decline. Visitors compare Budapest unfavourably with
Prague, not for its architecture, as they did five
years ago, but for its resurgent socialist attitudes.
On the surface, this is puzzling, given that
historically Hungary is the most Western and vibrant
of the former Eastern Bloc countries. It is associated
with composers like Liszt, Lehár and Bartók, writers
such as Sándor Márai (the author of the bestselling
novel Embers) and such creative entrepreneurs as
Alexander Korda and George Soros.
But there is nothing creative or entrepreneurial in
Hungary today. Inflation, once virtually non-existent,
is rising, and so are taxes. Unemployment stands at 7
per cent. There are no incentives for businessmen
(except those who know the right politicians). Five
years ago the average Hungarian was 10 per cent better
off than he or she is today. There are now fewer rich
people — those earning .100,000 a year or more — per
head of population than in the former Soviet Union and
Poland. In the past four years foreign investment has
dropped by 20 per cent. Most foreign businessmen have
made a loss on their investments. One told me wearily,
‘You can’t trust a Hungarian to go through with a
deal, and nobody wants to work, anyway.’
The indigenous rich are in a small minority — creating
more local resentment than existed under communism.
Many of those who work for the state are former Soviet
lackeys. The Prime Minister, Ferenc Gyurcsany, has
impeccably far-left credentials. He is married to the grand-daughter of one of the country’s most notorious and feared communists, Antal Apro, who ruthlessly helped to put down the 1956 uprising. He has retaliated to attacks from the Right by vowing to publish a ‘Black Book’ containing the names of all former communists — some, embarrassingly, now right-wing MPs. But the Right has more or less given up. A young politician, who preferred to remain anonymous, explained. ‘As nearly everyone was a former communist, in their bureaucratic attitudes at least, there is nothing we can do but wait 20 years until they die. The Hungarians are very fatalistic about things like that.’
The couple with whom I lunched are former members of
the ancien régime, whose family left Hungary at the
time of the communist takeover in 1947 and who have
returned to live in one of their family’s houses. They
say that the problem lies in the lack of a cultured
middle class. The bourgeoisie was killed off by
decades of communism, and it is hard to see how it
will spring back to life given that the Left is firmly
back in power.
Because taste and learning were discouraged for nearly
50 years, the Hungarian socialists are unhelpful
towards anyone who might bring an element of
sophistication to national life. My hosts, having been
invited back by the government as a supposedly
conciliatory gesture, found that they were expected to
pay rent in order to live in a tiny apartment in the
home that was stolen from them. Foreign ambassadors to
whom I spoke find Hungary almost impossible to
acclimatise to. One European ambassador complained
that there was ‘simply no one civilised to talk to’.
He much preferred his previous posting, to Jordan.
One might think that Hungary, with its striking
countryside and potentially magnificent capital, might
at least get tourism right. But even the despised
Romanians have achieved more in this area. The
Hungarian national attitude is one of a resounding ‘no
can do’. Shops, restaurants and other attractions are
closed in an arbitrary fashion, making a trip to
Budapest almost farcical. It is the start of what
should be the tourist season, yet I found one of
Budapest’s most fabled landmarks, the Gellért thermal
baths, formerly a haunt of the Duke of Windsor,
inexplicably closed. Furious, I questioned a
receptionist at the Gellért Hotel, into which the
baths have been incorporated. ‘We don’t own the
baths,’ he said. ‘All swimming baths are state-owned.
When the workers decide not to work they stay closed.
We have tried to negotiate with the state but it has
proved impossible.’ ‘I thought this was no longer a
communist country,’ I said. The silence was deafening.
It bounced off the dull brown furniture and drooping
palms. It is an indication of Hungary’s predicament
that the only attractive hotel with high standards of
service and food is the Gresham Palace, which is
operated by the Four Seasons chain.
The official tourist guide makes you want to stay in.
A full-page advertisement for one of the city’s ‘top’ restaurants, Robinson, reads as follows: ‘Robinson is justly renowned for one of the most unforgettable outdoor dining areas in Budapest.’ The accompanying photograph shows a building covered in heavy snow. It continues: ‘The surprise is that the indoor dining
area also has a unique charm. And, even more unexpected, many dishes at Robinson are quite reasonably priced.’ This is one of the most appealing advertisements for dining out or night life in the guide. Another leading attraction is something called the Irish Cat Pub, which takes up another full page. It calls itself the ‘first real Irish pub in Hungary since 1993’. There is a photo of the waitresses all wearing cat’s ears and painted-on whiskers. Since when have cats been associated with Ireland? If none of this excites you, there is the Alcatraz restaurant — ‘special prison-like environment with waiters in prisoner’s clothing’. Nor is there any desire that public-service workers should learn a foreign language. Visiting the old Royal Palace, I repeatedly asked the way to the former throne room. The ‘curators’ repeatedly showed me the way to the lavatory. My hostess was not surprised. ‘What do you expect? The government doesn’t care.’
This intransigence is worse than it was under the last
years of communism, when at least the government and
population tried to impress visitors with functioning
hotels and attractive, accommodating restaurants
serving half-decent food. Hungary has often suffered historically — at the hands of the Turks, the Austrians and the Soviets. It is a sad irony that now the suffering — from indigestion to poverty — is
self-inflicted. The Magyars have always been a people of extremes — either unrealistically optimistic or despairing. Tiring as such pendulum swings are, at least in the past they inspired achievement. Now, as if exhausted by their history, the Hungarians have lapsed into a fatal lethargy. Some of the results are laughable, but in truth it is tragic. It will be a long time before Hungary is fit to be called a European country.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
6) MAGYAR-AMERIKAI VISZONY
Kedves Barátaim!
A hazai ellenzék vezető ereje az Egyesült Államokkal szemben örvendetes módon visszatérni látszik az ésszerű politikára. Az "Ufi" című lap április számában Magyarics Tamással, Megyesy Jenővel és Orbán Anitával folytatott beszélgetés is ezt jelzi. (A MN irányvonalában ennek egyelőre nincs jele.)
A lap szerkesztőségének ezzel kapcsolatban levelet írtam. Ezt és a kapott választ ezúton adom közre, hiszen nem szűk körre tartozik a téma.
JG
Tisztelt Szerkesztőség!
Leányom révén lapjuk rendszeres olvasójaként örömmel láttam, hogy legutóbbi számukban napirendre tűzték az Egyesült Államok megromlott hazai megítélését és a magyar-amerikai viszonyt. A beszélgetés résztvevői, a kérdést jól értő barátaim, - remélem - sok tévedést eloszlattak, és rámutattak, hogy nemzeti érdekeink milyen külpolitikát írnak elő hazánk számára. Közvéleményünk, kivált a fiatal nemzedék jobb tájékozódása érdekében azonban két félreértést tisztázni szeretnék.
Noha a közép-európai stabilitásban érdekelt Egyesült Államok időnként mutatott némi aggodalmat a magyar határokon kívülre került magyar közösségek mellett erőteljesen kiálló Antall-, majd Orbán-kormány külpolitikájával kapcsolatban (ezek a felelős magatartás láttán azután megszűntek), de a státus- (avagy kedvezmény-) törvény ügyében az általam vezetett nagykövetség és a kilátogató Lőrincz Csaba h. államtitkár el tudta oszlatni a szomszédjainktól, sőt részben itthonról kiinduló bírálatok nyomán jelentkező fenntartásokat. 2001 tavaszán azután Colin Powell külügyminiszter Martonyi János magyarázatát teljes mértékben elfogadta, s Amerika a későbbiekben sem állt a törvényt bírálók mellé – ellentétben az Európai Unióval.
Brinker nagykövet asszony nagy tervekkel és Magyarország iránti lelkes jóindulattal érkezett hozzánk, itt azonban sok megalapozatlan információ zúdult rá, s az akkori kormányoldal ezt nem jól kezelte. A Harvard-klubban elmondott, nagy visszhangot kiváltó beszéde dicshimnusz volt Magyarországról, a feltételezett antiszemitizmusról pedig - a kiadott szöveg tanúsága szerint - baráti kritikaként tett említést. Az előadásról (egyedül) tudósító Népszabadság csak a bíráló szavakat említette. Ebből óriási felzúdulás támadt az országban. E hangulatot meglehetősen éles, személyeskedő hangon adta vissza a kormány szócsövének tekintett Magyar Nemzet és néhány más újságíró. A Bush családhoz közel álló, a társasági életben otthonos, nem hivatásos diplomata, mint az emlőrák ellen általa létrehozott alapítvány elnöke, országosan ismert és népszerű személy volt szülőhazájában, nálunk azonban néhány szóval eljátszotta esélyeit. A kölcsönös sértettséget az akkori ellenzék ügyesen ki is használta.
A bírálaton – még ha jogtalannak érezzük is – nem megsértődni kell, hanem okulni belőle és meggyőző cáfolatot kell adni. Érvényes ez az egyénekre is, még inkább az országokra. Látható, hogy ma a világ vezető hatalma is mennyire igyekszik visszanyerni európai szövetségesei rokonszenvét. Számunkra viszont egyenesen parancs Sallustius bölcs mondása – amit egyébként megbízólevelem átadásakor idéztem: „Az országok biztonságának legjobb zálogai nem a hadseregek vagy a kincsek, hanem a barátok.” Amerikának van-e nagyobb szüksége a mi barátságunkra, vagy nekünk Amerikáéra?
Jeszenszky Géza
történész, külügyminiszter (1990-94), nagykövet az Egyesült Államokban (1998-2002)
A válasz:
Tisztelt Tanár Úr!
Köszönjük a beszélgetéssel kapcsolatos észrevételeit.
Magunk is úgy gondoljuk, hogy a magyar nemzetnek és az esetleges következő polgári kormánynak is elsőrendű érdeke, hogy jó viszonyt alakítson ki az Egyesült Államokkal, világosan elmagyarázva nekik térségünk problémáit, a magyar álláspontot.
Szilárd meggyőződésünk: Magyarország stratégiai érdeke, hogy tanuljon hibáiból és ne fordulhassanak elő többet félreértések.
Levelét még egyszer köszönve tisztelettel üdvözli:
Ablonczy Bálint
főszerkesztő-helyettes
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
7) MAGYAR TALÁLMÁNYOK
(Az HL munka keretében is látom, hogy mennyire másként gondolkozik az én letargikus és nagyidai módra marakdó idösebb korosztályom és a magyar fiatalok, kiknek munkáját, lelkesedését, hitét érzékelve nincs kétségem a felöl, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz!" Itt az ideje, hogy ne csak a szabadrablásban zseniális KISZ-eseken siránkozzunk, de tudjunk örülni is az HL-ben dolgozó fiataloknak, meg a Losonczi Áronoknak, Rátai Dánieleknek, a lassan öntudatra ébredö nemzet jövöjét jelentö ifjuságnak.)
7a) Losonczi Áron (üvegbeton)
(Nagyapám, Dr. Lipták Pál 1906-ban találta fel az "elöfeszitett" vasbeton szerkezeteket, s alapitotta arra a Pestszentlörinci vasgyárát és ezt használva épitette fel az OTI palotát. Ezért közel áll szivemhez a felhökarcolók nyersanyaga a beton, s nagy nagy örömmel üdvözlöm Losonczi Áront, a felhökarcolók épitését újra forradalmasitó üvegbeton feltalájóját.)
A magyar találmány meghódíthatja a világot
HírTV
Magyar világpremier Komáromban. Bemutatták a négy méter
magas 70 kilométer üvegszálból készült üvegbetont. Losonczi Áron feltaláló munkáját, az "Európa Kapuját", uniós csatlakozásunk emlékére állították fel a Monostori Erődben.
Losonczi Áron négy éve találta ki, miként lehet üvegbetont gyártani, és néhány hónap alatt elkészült az első darab. Szabadalmaztatta az eljárást, majd a 600 kg-os mintát Budapest, Stockholm, London és Glasgow közönsége is megcsodálhatta. Az amerikai Time magazin a terméket 2004 legnagyobb felfedezésének minősítette.
A 28 éves csongrádi férfi találmányának lényege, hogy üvegtábla helyett apró optikai szálakat tartalmaz a képlékeny anyag. A szakemberek szerint az üvegbeton új fejezetet nyithat az építészet területén, jóllehet nem olcsó, hiszen tíz centiméter vastag fal négyzetmétere 300 ezer forint.
Losonczi Áron úgy látja, az érdeklődés óriási a termék iránt, amelyet az Egyesült Államokban és a dúsgazdag arab emirátusokban is hasznosítani akarnak a jövőben.
A fiatal feltaláló szerint a fejlődéshez tőkeerős társra van szüksége, de a jelentkezők közül még nem döntött. Losonczi Áron itthon, lehetőleg Csongrádon szeretné gyártani az új terméket, amelynek műszaki tulajdonságait nemzetközi hírű építészek is kiválónak minősítették.
Megrendelést kapott bárpultra, a washingtoni magyar nagykövetség szeretné térelválasztóként használni, a budai várban is lenne helye, és egy fovárosi múzeum is a megrendelők között szerepel. Komáromban üvegbetonból készült el az Európa Kapu, amely uniós csatlakozásunk emlékére készült, s amely hazánk integrációja mellett egy kiváló hazai termék
_____________________________________________
7b) Rátai Dániel (háromdimenziós, érintőképernyős PC)
Hat első díj egy fiatal magyar tudósnak
2005. május 18. 15:28
Hat első díjat kapott egy fiatal magyar tudós a Phoenixben május 8-14. között megrendezett, 21 éven aluli tudósok "olimpiáján".
Az Intel ISEF világversenyén a többszörös előzsűrizést követően több mint 50 ország fiatal tudósjelöltjei vehettek részt. Hazánkat Rátai Dániel képviselte egy olyan találmánnyal, amely minimális (kb. 25-30 ezer forintos) ráfordítással a közönséges személyi számítógépet háromdimenziós készülékké, s egyben érintőképernyős PC-vé képes változtatni. A tudományos-fantasztikus filmekbe illő teljesítményt a nemzetközi zsűri számunkra példa nélküli elismerésben részesítette: összesen hat első díjat ítélt oda a huszadik életévét e hónap végén betöltő fiatal feltalálónak.
Rátai Dániel találmánya nem csupán háromdimenziós megjelenítésre, hanem játékok új generációjának létrehozására, a legkülönbözőbb tervező, modellező, animációs, képességfejlesztő és egyéb műveletek 3D végzésére is alkalmas - ezt érzékeltetendő a polihisztor Leonardo nevét viseli - tájékoztatott közleményében a Magyar Innovációs Szövetség, hozzátéve: külön elismerés illeti meg Rátai iskolája, a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola pedagógusát, Bálint Györgyöt, aki a konzulens szerepét töltötte be.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
8) CSÁNGÓ MAGYAR ISKOLA ALAPKÖVE
Kedves Testvérek!
Alleluja!
Isten kegyelméből letettük a Béke Királynője tiszteletére szentelt Csángó-Magyar iskolaközpont alapkövét Rekecsinben.
Szívem csordultig van örömmel, jókedvvel. Úgy érzem, hogy a Szentlélek Moldvában kiáradt, és megismétlődött a nyelvek csodája: románul, magyarul dicsőítettük a szeretet Istenét. Moldvaiak, erdélyiek, magyarországiak, különféle pártokhoz, világnézetekhez tartozó emberek szeretettel egyetértettek, és ugyanarról beszéltek: Iskolát akarunk építeni a csángó-magyar testvéreinknek, mert szeretjük őket. Együtt voltunk, és a segíteni akarás elmosott minden szakadékot, határt. Van előttünk egy szép nagy cél amelyet meg kell valósítanunk. Minél többen tesszük oda a vállunkat, annál hamarább épülhet meg, és annál szebb lesz a Béke Királynőjének Moldvai otthona. Milyen jó, szép lenne, ha Románia 2007 Európai Uniós csatlakozásának egyik ünnepi állomását, a Rekecsini Csángó-magyar iskolaközpont felszentelése jelentené!
A kedves Dalma asszony jött, és szeretettel magához ölelt mindenkit.
Bátran állíthatom, hogy nem csak a Moldvai Csángó-magyarokat, hanem a helybeli román hatóságokat és magához ölelte, és Istennek hála mindenki viszonozta ezt a tiszta szívből jövő szeretetet. A kedves Dalma asszony a maga szerény természetességgel a magyar kultúra látható határkövét kétszáz kilométerrel keletebbre vitte. Örök hála érte!
Ki tudná megmondani, hogy a tegnapi áttörés mögött hány szívből jött ima, könnyekkel feltörő fohász van. Olyan jó tudni, hogy nem hiába kérjük nap mint nap, a Miatyánk elmondásakor, hogy \"jöjjön el a te országod\". Boldog vagyok, mert jó látni, ahogy egy-egy lépéssel előbbre lendül a világunk, ha döcögve is, szorongások közepette is, de épül körülöttünk Isten országa.
Hiszem, hogy nem csak a Moldvai testvéreink lesznek gazdagabbak egy iskolával, hanem mindannyian akik ott voltunk, s akik bekapcsolódunk ebbe a nagy műbe, megerősödtünk hitünkben, abban a reményben, hogy van megoldás, kiút bármilyen gondból, nehézségből, ha alázattal megfogjuk Istenünk kezét és hagyjuk, hogy vezessen a szeretet útján.
Köszönöm Istenem május 15-ét, hisz azóta mindenütt szebben ragyog a nap, és kisebbeknek tűnnek még Erdélyben is az árnyékok.
Szeretettel, Csaba t.
|
|
|
| We are not responsible for messages posted here. Any comments suggestions please write us. |
|
HAL: List 
