|
|
| 2013 Máj 22 (Szerda) |
Júlia, Rita névnapja |
Welcome Guest, please Login here. Only registered users can post messages.
Please register here.
Comments & contributions to improve its content most welcomed |
NEM A SZAVAK, A TETTEK SZAMITANAK!
Ha összefognánk mind, mi magyarok...
Ha összeadnánk minden tehetséget...
Felcsendülne, mint fenséges karének
A magyar tettek hosi himnusza!
Felhivjuk az HL minden tagjának figyelmét az alábbi honlapokra:
1956: http://hometown.aol.com/liptakbela/35Nap.html
DUNA: http://hometown.aol.com/liptakbela/myhomepage/photo.html
BOOKS:
http://hometown.aol.com/liptakbela
HUNGARIA: www.hungaria.org
e honlapon megtalálható a Magyar Lobby teljes anyaga, cime és a fel-leiratkozás mikéntje:
www.hungaria.org/lists/lobby/
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
TARTALOM
1) EURÓPAI UNIÓ
1a) AKCIÓ A BENES DOKTRINA MEGSEMMISITÉSÉRT
1b) AKCIÓ A KISEBBSÉGI AUTONÓMIA ÜGYÉBEN
2) ERDÉLY
2a) ERDÉLY BEKAPCSOLÁSA A MAGYAR ÚTRENDSZERBE
2b) FUNÁR PÁRTJA A MAGYAR RENDEZVÉNYEK BETILTÁSÁÉRT
3) WASHINGTON TIMES: THE BEST HISTORY OF HUNGARY IN ENGLISH
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1) EURÓPAI UNIÓ
1a) AKCIÓ A BENES DOKTRINA MEGSEMMISITÉSÉRT
(Nagyon kérjük az HL minden tagját, hogy az alábbi két levelet - az elsőt elektrónikusan, a másodikat rendes postán - ne csak elküldje a cimzetteknek, de továbbitsa is azt a magyar és nem-magyar barátaiknak, imerőseiknek, kérve őket, hogy ugyanezt tegyék. Az HL 1700 tagjának ereje nem elegendő ennek az akciónak a sikeréhez, feltétlenül szükséges az általános támogatás megszerzése.
Kérjük azt is, hogy az akcióval egyetértő szervezeti vezetők jelentkezzenek Vinczer Péternél (pvinczer@linux.ca) aki kollektiv lobbizását szervez a szervezetek koaliciójának.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
His Excellency Jacob SÖDERMAN
European Ombudsman
1 avenue du President Robert Schuman
Cedex BP 4ö3
F-67001 Strasburg
TO: euro-ombudsman@europarl.eu.int
Your Excellency, Dear Mr. Söderman,
As the Ombudsman of the European Union, we ask you to propose that the Parliament of the European Union declare the following:
"The Benes decrees of 1945 stated that the German and Hungarian nations were each collectively guilty of war crimes and the Czech and Slovak Republics relied on that assertion to deport millions of Germans and Hungarians from their homelands.
The concept of "collective guilt" is in conflict with the Human Rights Charter. The European Parliament therefore respectfully requests the Czech and Slovak Republics to renounce the Benes decrees as condition for consideration for membership in the European Union."
We respectfully ask you to submit this recommendation to His excellency, Mr Pat Cox President of the Parliament of the European Union.
Respectfully yours,
YOUR NAME, ADDRESS, AFFILIATION
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
His Excellency Pat Cox
President
European Parliament
Rue Wiertz
B - 1040 Brussels
Your Excellency, Dear Mr. Cox,
We respectfully ask you to propose that the Parliament of the European Union declare the following:
"The Benes decrees of 1945 stated that the German and Hungarian nations were each collectively guilty of war crimes and the Czech and Slovak Republics relied on that assertion to deport millions of Germans and Hungarians from their homelands.
The concept of "collective guilt" is in conflict with the Human Rights Charter. The European Parliament therefore respectfully requests the Czech and Slovak Republics to renounce the Benes decrees as condition for consideration for membership in the European Union."
Respectfully yours,
YOUR NAME, ADDRESS, AFFILIATION
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1b) AKCIÓ A KISEBBSÉGI AUTONÓMIA ÜGYÉBEN
(Alább található az Európa Tanácsban a Gross-jelentés nyomán az autonómiáról elfogadott határozat szövege. Az HL az alábbi határozat 21-ik pontja alapján akciót szervez, javaslatokat szivesen fogadunk.)
1334 (2003) sz. Határozat*
Az autonóm régiók pozitív tapasztalata mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában
1. Az újjáéledo, intenzitásukban és gyakoriságukban változó feszültségek Európában, melyek az államokon belüli megoldatlan konfliktusok eredményei, a Parlamenti Közgyulés figyelmében maradnak. Napjainkban Európában a legtöbb politikai válság ténylegesen az államokon belül jelentkezik.
2. E megújult feszültségek részben azoknak a területi változásoknak és új államok keletkezésének tulajdoníthatók, amelyek a két világháború és a korábbi kommunista rendszer 90-es években bekövetkezo összeomlása nyomán jelentek meg.
3. Ezek a feszültségek tükrözik azt a fejlodést, amelyen a nemzetállam fogalma átment, s amely a nemzeti szuverenitást és a kulturális homogenitást mint lényegi kérdést érintette. Napjainkban, a demokrácia gyakorlatának valamint a nemzetközi jognak a fejlodését tekintve, az államoknak új elvárásokkal kell szembenézniük.
4. Legtöbb jelenlegi konfliktus nagyon gyakran az államok oszthatatlansága és az identitás elve közötti dichotómiaként vázolható fel, és az államok, valamint az identitásuk megorzéséhez való jogot kéro kisebbségi csoportok közötti feszültségben gyökerezik.
5. Az európai államok óriási többsége ma olyan közösségeket foglal magában, amelyek eltéro identitással rendelkeznek. Egyesek közülük saját intézményeket követelnek és külön törvényeket akarnak, melyek lehetové teszik eltéro kultúrájuk kinyilvánítását.
6. Az államoknak a feszültséget olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintu egyezségekkel kell megelozniük, amelyek elébe mennek ezen elvárásoknak. Hatalmat adván a kisebbségeknek önnön ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínuség elvével.
7. Az Európa Tanács, melynek megbízatása a béke és az eroszak megelozése, lényegében az emberi jogok, a demokrácia és a törvények uralmának elomozdítása, úgy véli, hogy az autonóm régiók pozitív tapasztalatai ihletforrásként szolgálhatnak annak a keresése során, hogy miképp kell megoldani a belso politikai konfliktusokat.
8. Sok európai ország már megoldotta belso feszültségeit, illetve most oldja fel ezeket a területi és kulturális autonómia változatos formáinak bevezetésével, melyek az elvek és a konkrét intézkedések azon széles skáláját foglalják magukban, amelyek segíthetnek a belso konfliktusok feloldásában.
9. Tagadhatatlan, hogy az autonómia olyan fogalom, amelynek negatív konnotációi vannak. Fenyegetésnek tunhet az államok területi integritására nézve, a szecesszió irányába tett elso lépésnek, azonban legtöbbször kevés tény támasztja alá e nézopontot.
10. Az autonómia, ahogy azt azokban az országokban alkalmazzák, amelyek országos szinten tiszteletben tartják az alapveto jogokat és szabadságjogokat, jórészt úgy tekintheto, mint egy "állam-alatti megegyezés", mely lehetové teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait és megorizze kulturális önazonosságát, miközben biztos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve.
11. A "területi autonómia" kifejezést olyan, általában szuverén államokon belül kialakított berendezkedésre értik, ami által egy bizonyos régió lakosai tágabb hatalmi jogosítványokat kapnak, amelyek tükrözik sajátos földrajzi helyzetüket, és amely oltalmazza és elomozdítja kulturális és vallási hagyományaikat. A "kulturális autonómia" kifejezés a nyelvi és kulturális jogok gyakorlásának lehetové tételére utal. Az esetek többségében ez egybeeshet a decentralizáció elvének alkalmazásával.
12. Az Európa Tanács tagállamainak többségében az alkotmány nem ismeri el az egyoldalú kiváláshoz való jogot. Azonban az oszthatatlanságot nem kell összetéveszteni az egységes állam fogalmával, és az állam oszthatatlansága ekként összeegyeztetheto az autonómiával, a regionalizmussal vagy a föderalizmussal.
13. Autonóm státussal a politikai berendezkedések változatos formái felruházhatók, az egységes államokon belüli egyszeru decentralizációtól a hatalom valódi megosztásáig, akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus módon, regionális vagy föderatív államokban.
14. Korábban az autonómiát két szakaszban vezették be, és három módon hoztak létre: regionális entitások létesítették, amikor a centralizált állam létrejött, területi feszültségek oldására vezették be vagy a nemzetközi közösség támogatásával.
15. Az autonómia nem panacea, és az általa nyújtott megoldások nem egyetemesen érvényesek és alkalmazhatók. Mindazonáltal, a kudarcokért nem az autonómia maga hibáztatható, hanem alkalmazásának körülményei. Az autonóm státust mindig az illeto terület földrajzi, történelmi és kulturális körülményeinek, valamint a sajátos esetek és konfliktus-zónák egészen sajátos jellemzoinek megfeleloen kell kialakítani.
16. A belso feszültségek enyhítésére való tekintettel a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen ha számottevoek és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot kérnek saját ügyeik önálló intézéséhez. Ugyanakkor az autonómia megadásának sohasem szabad azt a benyomást keltenie a közösségben, hogy a helyi önkormányzás egyedül orá tartozik.
17. A sikeres autonómia a többség és kisebbség közötti, valamint a kisebbségek közötti, államon belüli kiegyensúlyozott viszonytól függ. Az autonóm státusnak mindig tiszteletben kell tartania az egyenloség és a diszkriminációmentesség elveit, és az államok területi integritásán és szuverenitásán kell alapulnia.
18. Nagy jelentosége van annak, hogy azok a növekvo elonyök, melyeket az autonóm entitások jogaiknál fogva élveznek, ne aknázhassák alá az államok közötti, nemzetközileg elismert határokat.
19. Az autonómia minden értelmezése, alkalmazása és kezelése az állam autoritására, a nemzeti parlamentek valamint intézményeik akaratára és megítélésére tartozik.
20. Pozitív diszkrimináció, azaz kedvezményezett képviselet a központi kormányzat szerveiben gyakran alkalmazható a kisebbségek sokkal hatékonyabb bevonására az országos ügyek intézésébe.
21. Alapveto fontosságú, hogy különleges intézkedések is foganatosítandók a "kisebbségen belüli kisebbségek" védelmére és annak biztosítására, hogy a többség és más kisebbségek ne érezzenek félelmet az autonóm entitásnak megadott hatalom miatt. Ezeken az autonóm entitásokon belül a Nemzeti Kisebbségek Védelmérol szóló Keretegyezmény szintén alkalmazandó a kisebbségeken belüli kisebbségek érdekében.
22. A Közgyulés felkéri a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a következo alapelveket, amikor autonóm státust adományoznak:
i. Az autonóm státusnak, mely meghatározás szerint a központi kormányzat és az autonóm entitás közötti kooperációtól és koordinációtól függ, az érintett felek között kialkudott egyezségen kell alapulnia.
ii. A központi kormánynak és az autonóm hatóságnak el kell ismernie, hogy az autonóm státus egy dinamikus folyamat része, és mindig újratárgyalható.
iii. A statútumokra és alapelvekre nézve megfelelobb lenne, ha ezek az alkotmányba foglaltatnának, mintsem csak a törvényekbe, így a módosításokra csak az alkotmánnyal összhangban kerülhet sor. A késobbi vitákat elkerülendo, az autonóm státusra vonatkozó megegyezésnek explicit módon meg kell határoznia a hatalom megosztását a központi és az autonóm hatóság között.
iv. Az autonóm státusra vonatkozó egyezménynek garantálnia kell az autonóm hatóságok megfelelo képviseletét és effektív részvételét a döntéshozatalban és a közügyek intézésében.
v. Az autonóm státusra vonatkozó egyezményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy az autonóm entitás rendelkezzen törvényhozó és végrehajtó hatóságokkal, melyeket helyi szinten demokratikusan választanak meg.
vi. Az autonóm státusra vonatkozó egyezményeknek pénzalapokat és/vagy átutalásokat kell biztosítania, melyek lehetové teszik az autonóm hatóságok számára, hogy a központi kormányzat által nekik átadott külön hatalmat gyakorolhassák.
vii. Annak biztosítására, hogy a hatalommal nem élnek vissza, külön mechanizmusokat kell létrehozni a központi kormányzat és az autonóm hatóságok között támadt viták megoldására.
viii. Ha a feszültségek a központi kormányzat és az autonóm hatóságok közt fennmaradnak, a nemzetközi közösség támogathatja a megegyezési folyamatot.
ix. Az autonóm hatóságokra átruházott hatalomnak parancsoló módon védelmeznie kell a hozzája tartozó kisebbségek jogait, melyeket semmibe vesznek vagy elnyomnak.
*Megvitatta a Közgyulés 2003 június 24-i ülése (19. ülésszak) (lásd 9824. sz. dok., a Politikai Bizottság jelentése, raportor: Gross úr, és 9837 sz. dok., a Jogi és Emberjogi Bizottság véleményezése, raportor: Jürgens úr). A Közgyulés által 2003 június 24-én elfogadott szöveg (19. ülésszak).
(Nem hivatalos fordítás, fordította: Bakk Miklós)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
2) ERDÉLY
2a) ERDÉLY BEKAPCSOLÁSA A MAGYAR ÚTRENDSZERBE
Romania to build Transylvania highway
Romania will begin work next year on a new highway linking Oradea, near the Hungarian border, with Brasov, on the far side of Transylvania. The Romanian transport minister signed a memorandum to that effect with US construction giant Bechtel.
Work starts next March and the first 10km will be completed next year. The Oradea-Cluj-Tirgu Mures-Sigisoara-Brasov motorway is to be completed in 2009. Bechtel is helping to finance the project and has reportedly earmarked some $800 million for the purpose.
Romania has long resisted the idea of a motorway linking ethnic Hungarian areas with Hungary, Magyar Hírlap writes. However, the government now wants to oblige Hungary, as well as the ethnic Hungarian party in Romania (RMDSZ) and the project enjoys the support of the EU
and NATO. On the other hand, the government faces extremists' claims that Hungarian tanks will invade Romania along the motorway, fuelled by petrol obtained at MOL stations in Romania.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
2b) FUNÁR PÁRTJA A MAGYAR RENDEZVÉNYEK BETILTÁSÁÉRT
A magyar rendezvények betiltását kéri a PRM
A Nagyrománia Párt (PRM) Kolozs megyei szervezete hétfőn felkérte az állami hatóságokat tiltsák be a szombati "István a király" rockopera ősbemutatójához hasonló magyar jellegű megmozdulásokat. Petru Calian megyei elnök szerint az ilyen rendezvények csak a román-magyar konfliktusok felerősősítéséhez vezetnek.
A megyei elnök úgy véli, a román állammal szembeni tisztelet hiányára utal az a tény, hogy a rendezvényen magyar zászlókat lengettek és elénekelték a magyar himnuszt. "Kulturális eseményt használva paravánként, magyar népgyűléseket szerveznek egy olyan vidéken, amely az etnikumok közötti konfliktusokról híres" - áll Petru Calian közleményében.
Ugyancsak hétfőn, Gheorghe Funar kolozsvári polgármester, aki egyben a Nagyrománia Párt főtitkári tisztségét is betölti, levélben szólította fel Ioan Rus Közigazgatási és Belügyminisztert, nevezze meg milyen lépéseket tett azoknak a személyeknek azonosításáért és megbüntetéséért, akik felelőssé tehetők a román törvények szombati súlyos megsértéséért. Funar szerint a magyar himnuszt csak hivatalosságok látogatásakor lehet elénekelni és csak a román himnusszal együtt, és csak ugyanilyen körülmények között lehet felhúzni Magyarország zászlaját is. "Ennek ellenére, a magyar irredentisták szervezte eseményen csak a magyar himnusz hangzott el és Nagy Magyarország zászlaját is lobogtatták" - magyarázta a polgármester. Funar hozzátette, míg a román tévéadók nem is mertek tudósítani az eseményről, a magyar állami televízió egyenes adásban közvetítette a koncertet a szent román földről.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3) WASHINGTON TIMES: THE BEST HISTORY OF HUNGARY IN ENGLISH
HOW MAGYARS SCOURGED, THEN FOUNDED A NATION OVER 1,000 YEARS
(THE HUNGARIANS: A THOUSAND YEARS OF VICTORY IN DEFEAT)
By Paul Lendvai.
Translated from the German by Ann Major
Princeton University Press. $29.95, 572 pages, illlus.
REVIEWED BY STEPHEN GOODE
For half a century beginning in 899, the Magyars ? the name Hungarians
call themselves ? ravaged Europe. Fierce warrior horsemen from the East,
they penetrated German lands, northern Italy and France. An ardent prayer of
the time implores, "From the arrows of the Hungarians, O Lord, deliver us."
"La Chanson de Roland" calls them "breeds of Satan."
Then in 955 the Holy Roman Emperor Otto the Great won a resounding
victory over them at Lechfeld near Augsburg and the Magyars did what no
other band of horsemen who had scourged Europe did ? they settled down and
created their own nation.
Their first Christian king, Istvan (Stephen) I, descendant of Arpad,
the greatest of the Magyar pagan tribal leaders, received his crown from the
pope on Christmas Day in 1000. In 1083, 46 years after his death, he was
canonized, the first of eight saints of the House of Arpad before the male
line of the dynasty came to an end in 1301.
Paul Lendvai, a Hungarian who escaped the country after the failed 1956
Revolution and became a well known Vienna-based journalist (editor in chief
and copublisher of Europaische Rundschau) takes up the history of the
Magyars and tells their extraordinary story from earliest times to the
present day in "The Hungarians."
It's not an easy job to write the better-than-1,000-year history of a
people. The text can't become bogged down in detail ? yet often it is
details that are the most interesting, and revealing, part of history. Nor
can the story be told abstractly and apart from the blood and guts, the
errors and triumphs that make up any nation's life.
Mr. Lendvai avoids both pitfalls, for the most part. He has themes
that unite Hungary's history: the strong feeling of Magyar "aloneness" in
Europe, for example, sandwiched as it is between Slavs and Germans, peoples
who speak languages in no way related to Hungarian.
He avoids caricature. His Hungary is the legendary land of gypsy violin
music, of dashing men and beautiful women, and romantic nights in small
Budapest cafes on winding cobblestone streets near the Danube. But it is
also a place where much that's tragic has happened. It's a country, in Mr.
Lendvai's book, where, on occasion, heroism has been exemplary and
heartrending ? as in the ill-fated Hungarian Revolution of 1956. At the same
time it is a nation whose past has its unlovely, meretricious, and downright
ugly moments.
Mr. Lendvai is very good at choosing the right anecdote to underline
the point he's making about Hungarian history and the right words to
describe the various characters who inhabit this history. Thus when he
discusses the hothouse nationalist fervor that hit Hungary during its
19th-century revival, Mr. Lendvai brings up Istvan Horvat (1784-1846), who
represents that fervor at its most extreme. A professor at the country's
leading university, his "books and lectures . . . on Hungary's early history
inspired an entire generation."
What did he teach his students eager for Hungarian history? That the
Magyars played a part in world history that few were aware of. Adam and Eve
spoke Hungarian in the Garden of Eden, for example. Homer, the poet of the
"Iliad" and the "Odyssey," according to Horvat, was Hungarian, as was
Hercules.
This was nonsense, of course, but easily explained as what happens when
a nation, after centuries of stagnation, was busy reinventing itself and its
past, Mr. Lendvai shows. Often, Hungarian history has been tragic. On at
least two occasions, the Magyars have been nearly wiped out, first in the
Mongol invasion of 1241 and then again in 1526 when the Turks defeated the
Hungarians at the battle of Mohacs. Devastation and depopulation followed
both events and recovery took many years.
But tragedy has come in other forms, too. The Hungarian Revolution of
1848 was put down with great severity by Russian troops in 1849. And in 1956
? an instance of history repeating itself ? Soviet troops with equally cold
severity destroyed a rebellion against totalitarian rule that had caught the
imagination and sympathy of much of the world.
Both Russian invasions brought an end to periods of great hope and
optimism in Hungary. The 1849 invasion brought Hungary's "First Reform
Generation" ? whose leading figures included the statesman Lajos Kossuth and
the poet Sandor Petofi ? and its hopes for a free and progressive Hungary to
a violent end. The Russian tanks of 1956 shut down, for the time being,
attempts to liberalize Hungarian communism.
Its many disasters had a permanent effect on the Hungarian spirit, Mr.
Lendvai shows. Like its linguistic isolation from its Slavic and German
neighbors, they underlined Magyar separation and its lack of any connection
with the rest of Europe. Istvan Szechenyi, the great Hungarian reformers of
the 19th century offered this haunting warning to his countrymen, "Egyedul
vagyunk" ? "We are alone."
After the failure of 1956, the Hungarian writer Tibor Dery remarked:
"What is Hungarianess? A joke dancing over catastrophes," a statement that
captures one aspect of Hungarian separation and pessimism. Another is
captured by the 20th-century author, Arthur Koestler, who was born in
Hungary and lived much of his life elsewhere, but claimed always to have
dreamed in Hungarian: "The peculiar intensity of their existence can perhaps
be explained by this exceptional loneliness. To be a Hungarian is a
collective neurosis."
Yet after all of its tragic experiences, Hungary came back. The nation
enjoyed one of its great periods in the late-15th century under its great
Renaissance monarch, Matyas (Mathias), the man chosen by Hungarians to this
day as their most admired ruler. And in the late-19th and early-20th
centuries there was a flowering of Hungarian culture and intellectual life
known as the Second Reform Generation that included such figures as the
composer s Bela Bartok and Zoltan Kodaly and the man often regarded as the
greatest of all Hungarian poets, Endre Ady.
And now, nearly half a century after 1956, Hungary has shed communism,
joined NATO and is about to join the European Union, great achievements for
a people who have always seen themselves as more western European than
belonging to the east.
Mr. Lendvai touches on all the major themes of Magyar history. He shows
how the definition of what it meant to be Hungarian came to be, certainly by
the 19th century, a linguistic question.
After two cataclysmic invasions ? the Mongol and the Turkish ? and the
subsequent immigration by Germans, Serbs, Croats, and many other, the
country and its people were very diverse indeed, and many of those who
called themselves Magyar chose to do so, shedding a German or Slavic past in
favor of "Magyarhood."
Hungarians "by choice" included some of the most famous Magyars. The
poet Sandor Petofi, the beloved hero of the Revolution of 1848, was born
Petrovics (his ancestors were Slavs) and took his Hungarian name as late as
1842.
The composer Franz Liszt, too, was a Hungarian by choice. Liszt didn't
know Magyar, though he took up the study of the language in 1829. He is said
to have stopped at his fifth lesson when he learned that the word in
Hungarian for unshakability is tantorithatatlansag, a mouthful he evidently
found insurmountable.
Mr. Lendvai is very good on the major problems of 19th-century
Hungarian history: the reinvention of the language after centuries of
disuse, except among the peasantry, and the problem of land reform.
Hungarian nobles, of which there were many, owned a lion's share of the
nation's property and the lower classes next to none.
The nobles also had many "ancient" rights ? to hold office, for example
? and the peasantry none at all and most of 19th century and much of its
20th-century history was the story of the upper classes to give an inch when
it came to property and rights.
Mr. Lendvai is good too on another central issue, Hungary's minorities
(Croats, Slovaks, Rumanians, Germans, and others) and the role they played
in Hungary's 19th and 20th-century history and on Hungary's Jews. In no
Central European nation were Jews freer and more quickly assimilated that
they were in 19th century Hungary. It was a different story in the 20th,
when Jewish quota laws were enacted after World War I and in 1944-45, when
nearly 500,000 Hungarian Jews were transferred to Auschwitz.
But Mr. Lendvai is at his best when it comes to the great personalities
of Hungarian history. His portrait of the Machiavellian Prince of
Transylvania, Gabor Bethlen, who died in 1629, is splendid. But his most
unforgettable image is Elisabeth, the wife of Franz Joseph, the Emperior of
Austria and King of Hungary until his death in 1916.
This is as it should be. Elisabeth ? affectionally referred to as Sisi
? was beloved in Hungary. She learned the language and could speak it well.
She let it be known that nowhere in the world did she feel at home but at
the Royal Family's Hungarian estate. Her assassination in Geneva in 1898 was
a deeply traumatic event for Hungarians.
Mr. Lendvai ends his book with a chapter on Hungarian "Geniuses and
Artists" abroad during the 20th century. It's an impressive list that
includes the great physists Edward Teller and Leo Szilard. He also mentions
Hollywood's Hungarians: the director George Cukor, for example, and the
actor Leslie Howard, whose real names was Laszlo Steiner.
But Mr. Lendvai strangely omits the names of two of the film industry's
greatest cinematographers, who are Hungarian: Vilmos Zsigmond ("McCabe &
Mrs. Miller") and Laszlo Kovacs ("Easy Rider").
This book could have benefitted from greater discussion of Hungary's
remarkable literature and of the great Second Reform Generation. Missing,
for example, is a description of Imre Madach's 19th-century play, "The
Tragedy of Man," or a discussion of the work of Endre Ady or Attila Jozsef,
another of Hungary's great 20th-century poets.
Still, Mr. Lendvai has done a remarkable job. His book is easily the
best history of Hungary in English and it is (for the most part) a pleasure
to read. What's remarkable is how many extraordinary individuals, admirable
and otherwise, we come across in this small nation's history and how many
extraordinary events, both good and bad.
Stephen Goode is senior writer at Insight magazine.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
|
|
|
| We are not responsible for messages posted here. Any comments suggestions please write us. |
|
HAL: List 
