Newsroom
Friss Hírek
Project
Tervezet
Folklore
Folklór
Genealogy
Genealógia
 
  HAN: News/Event HAL List HAL: Hungary HIR Discussion AHFC Folk Museum (AHM)
   FOLKLÓR

> Bag
> Balladák
> Bodrogköz
> Csángó & Gyímes
> Délalföld
> Domaháza
> Dunántúl
> Felcsík
> Kalotaszeg
> Katona Dalok
> Küküllömente/Szászcsávás
> Marosszék
> Mezőkölpény
> Mezőség
> Mezőség Bonchida
> Mezőség Szék
> Other/Más
> Palóc
> Rábaköz
> Rimóc
> Sárköz
> Somogy
> Szatmár
> Székelyföld
> Szentbenedek
> Szlavonia
> Vajdaszentivány
> VeszpremMegye

Együttesek Honlapjai

   HALists/MAListák

Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:
go
   Related


   Objectives/Célkitüzések

· Increase exposure of the Hungarian Traditional Culture (HTC);
· Offer "on-line" planning, organizing, & disseminating of HTC events;
· Strengthen & facilitate a world-wide internet HTC community;
· Invite constructive discussions on HTC related topics;
· Promote & advance HTC world-wide.
/magyarul:/
· A Magyar Népi Hagyományok (MNH) ismertetése, leirása;
· A MNH -hoz kötött események tervezése, megszervezése és közzététele megsegítése az interneten;
· A MNH iránt érdeklődők internet közösségének erősítése és fejlesztése;
· A MNH -hoz kötött témák konstruktiv diszkutálása;
· A MNH promótálása világszerte.

2014 Szeptember 30 (Kedd) - Jeromos névnapja Search for: in

Content of this page:
    Farsangi mulatságok Sóvidéken, Erdély
    Farsang Viharsarokban
    Télűző farsang Kiskunfélegyházán
    Január hagyományai és népszokásai (Udvarhelyszék)
    Farsangi mulatságok Erdélyben
    Újjáélesztett hagyományok - Farsang Csernátonban
    Farsang idején Marosszéken, Erdély
    VIZKERESZT ES GYERTYASZENTELO
    Téli népszokások: Vízkereszt; Farsang
    VÍZKERESZT ÉS GYERTYASZENTELŐ
    Busójárás Mohácson

Farsangi mulatságok Sóvidéken, Erdély

Farsangi mulatságok Január 6-1, vízkereszt napja a római katolikus magyarság házszentelési ünnepe, amikor a plébános a csengetyűs gyermekekkel házról házra járva megszenteli a hajlékokat.

Vízkereszttel kezdődik a farsang, ami úgy a fiatalok, mint az idősek számára a vidám összejövetelek, tréfás játékok időszaka. Régen a farsang idején a fonóházakban minden este történt valami "bolondozás", énekeltek, táncoltak, játszottak. Az utcafonókban, ahol egy-egy utca asszonyai estéről estére együtt fontak, beszélgettek, mindenki jól ismerte egymást. Ha valaki farsang idején távolmaradt a társaságtól, a többiek utána mentek, és úgy ahogy otthon találták - ha éppen munka közben is - lepedőt dobtak rá, összekötötték, szánkóra ültették, majd dob, csengő, rézmozsár fülsiketítő zaja, az asszonyok rikoltozása közepette vitték a fonóba. Farsang idején nem hiányozhatott senki, mert akkor a játék már nem volt teljes értékű.

A lányfonók különösen zajosok voltak, mert oda a legények is eljártak, és a tréfás játékok hajnalig tartó mulatozással végződtek. Ha egy leány leejtette az orsóját valamelyik legény gyorsan felkapta azt és csak csók ellenében adta vissza. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig a farsang végéig tartottak. Az utolsó fonóházi összejövetel a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.

A farsangtemetés a Sóvidék egyik leglátványosabb ünnepe, amire még a faluból elszármazott rokonok is visszatérnek. Minden évben nagy izgalommal, várakozással teli készülődés előzi meg, amelynek célja, hogy a színjáték olyan tökéletes legyen, mint még soha. A hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt, ezért volt idő, amikor a falu vezetői betiltották, mondván, hogy inkább dolgozzon az a sok ember. Mindez szerencsére már a múlté és a farsangtemetés - bár ma is a férfiak a főszereplői - napjainkra, különösen Alsósófalván - soha nem látott pompával született újjá.

Legfontosabb kelléke a telet jelképező - több faluban Illyésnek nevezett - szalmabábú, amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak. A sirató asszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete szoknyában gyászolják "az elhunytat" miközben a rangos hétköznapi ruhát öltött halottviők kezét lábát megfogva végighurcolják a falun. A menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivő vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet a falubéli gyermeksereg és a muzsikások követik utcáról utcára, miközben Illyés a főszereplő a siratóének szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják Illyést, dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház előtt elhaladva "felmagasztalják" az ottlakókat színesen elmesélve ismert történeteiket. A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábú égetésén hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és "zsoltáréneklés" során. A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelőkbe, megkergetik a lányokat. Közben Illyés "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát.

Drága Illyés mért hagytál el
Ifjúságom így porlad el
Itt maradtam özvegyen
Gyászba borult életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!

Míg szerettél, szerettelek
Ha öleltél öleltelek
Más sarjúra nem néztem
Boldog víg volt életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!
Stb.

A siratóének szinte végnélküli és tetszés szerint variálható, a helyzetnek megfeleően sokszor pikáns kétértelmű szavakat beleszőve a hallgatóság szórakoztatására. Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot.

 <  home top  /\ 

Farsang Viharsarokban

írta Dr. Csordás Mihály

Akik rendre részt vesznek Békésszentandrás Baráti Szövetsége immár
hagyományos farsangi bálján, s - mint az idén is - hajnal hatig ropják a
táncot, egy a XIV. századból eredő honi népszokást ápolnak tovább,
amelynek gyökerei az ókorba nyúlnak vissza.

Persze az ógörög saturnaliák, a Dionüszosz- és Mithrász-kultusz
eseményei, a rómaiak Bachanália és a szlávok Perchta ünnepei jócskán
különböztek attól, ahogyan dr. Bagi István tiszteletbeli elnök meghitt
szavakkal megnyitotta, majd Bődi Etelka talpraesetten vezette az impozáns
műsort, amelyben a tehetséges fiatal és gyermektáncosok mutatkoztak be;
vagy ahogyan a fáradhatatlan Gazsó János tempót diktált a kiváló
zenekarnak^Ĺ

A téli álmát alvó és újjászülető természet, a káosz és a rend, a
szerelem, termékenység és születés, a szerencsés és kegyetlen sors
ellentéteinek régi ünnepei ugyanis egykor nem a világban szerteszóródó
falubeliek újbóli találkozását és egymással való kapcsolattartását
szolgálták, hanem a katolikus és református papság ellenszenvét is
kiváltva a féktelen mulatozás napjai voltak. Temesvári Pelbárt neves
XV-XVI. századi egyházi szónok és szerzetes írta róluk: "Ó jaj ezekben a
napokban hány keresztén ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség
cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, bujálkodáshoz."

Az ókori pogány szertartásokban véresen komolyan vették mindazt, amit a
későbbiekben és sok helyütt a maiakban is csupán eljátszanak már: a
saturnaliák "hősét" például leginkább kockadobással választották ki, s
élete utolsó heteiben ő volt az ünnepség királya -- mindenki
engedelmességgel tartozott neki, és mindent megkapott, amit csak kívánt,
ám a saturnalia végeztével önmagának kellett kioltania saját életét. Örök
távozásával fejeződött be a káosz, és született meg az új rend.

Mátyás király korában itáliai mintára rendezték meg az első budai
farsangi mulatságokat. A hagyományt később is tovább őrizték, s nagy
rendezvények voltak II. Lajos udvarába is, akit ezekkel a szavakkal
búcsúztat halálakor Szerémi György, a kor ismert emlékiratírója: "Aztán
márvány koporsóba helyezték, mert gyermekkorától kezdve rosszra szoktatták, s minden évben farsang utolján húshagyókor a rossz szellemek
fejedelmévé tették s feslettségbe húzták bele a nők." Ebbéli
igyekezetükben pedig igen serényeknek kellett lenniük, hiszen szegény II.
Lajos már húszéves korában elesett a mohácsi csatában. Talán ezzel
magyarázható, hogy nagy történelmi vereségünk színhelye, Mohács őrzi
azóta is a magyar városok közül leginkább a farsangi szokásokat. Az
ottani "búsójárásokon" állatbőrbe öltözött álarcosok tömege vonul fel
hatalmas zajt csapva, amit úgy is magyaráznak a néprajzosok, hogy a
törököket kísérlik meg ekképpen kiűzni az országból. Most Szentandráson
stílszerű maszkokkal díszítették a falakat, s nyilván ezt sem véletlenül,
hiszen a XVI. századtól a jelmezes alakoskodás a farsangi mulatságok fő
jellemzője. Ehhez járult a férfi-női ruhacsere, amely igencsak
felháborította Tolnai Bálint XVI. századi költőt:

Nem illet a rut játék tisztességös embőrt
Csuf ruhában öltözni, illet nyálas embört,
Kötözés és füstölés illet trágár embört
Ajtótörés, tollazás, illet bolond embört.

A kor kiváló prédikátora, a magyar ellenreformáció vitairodalmának
kezdeményezője, Telegdi Miklós egy húshagyó keddről szólva még szigorúbb
szavakat használ: "Gondoljátok meg, mely éktelen dolog az istennek
hasonlatosságára teremtett orcátokat az ördögnek ábrázattjára fordítani,
chufokat, bolondokat ti magatokból chénálni!"

Sok költő, drámaíró ábrázolta művében a farsang és a böjt párviadalát,
összeütközését már a XVI. században. Elsőként a magyar reformáció jeles
énekszerzőjénél, Horváth Andrásnál találunk a mókás küzdelemre vonatkozó
sorokat:

Ütközet lesz mindenkor a farsangban,
Mikor Czibere bán beszáll a Bánságban,
Koncz vajda haragszik, dul-ful haragjában,
Mert nincs tisztessége az negyven hat napban,
Oh mely szemérem ez a sós szalonnának
A disznó soldornak, hogy füstön hallgatnak^Ĺ

Századunkig sem felejtették el a Cibere-Konc háborúskodás jelentését
például Erdélyben, ahol szalmabábokkal játsszák el. Vízkereszttől
hamvazószerdáig tehát a "bőség kosarába" nyúlhat az ősi szokások őrzője,
igaz, manapság már kevésbé fenyegetik a veszélyek, amelyek az ifjú II.
Lajos királyt fenyegették, hogy "feslettségbe húzzák bele a nők". A
szertelen dőzsölés, féktelen tivornyázás helyébe egy az évszázadokon át
jócskán változó szokásokat idéző meghitt ünnepség lép, persze sok-sok
utalással mindarra a töméntelen világi örömre, amelyet a farsang fogalma
fed. Természetesen a kulináris élvezet a valóságban sem maradt el ezúttal
sem: az ínycsiklandozó ízek mestere, a népszerű Virág Sándor professzor
úr főzte négy bográcsban most is a birkapörköltet, ifjabb Tóth Zoltán
segédletével.
A Viharsarok-beli Békésszentandráson most olyan emlékezetes farsangi bál
zajlott, amely az egymással való találkozások tiszta örömében engedett
kiteljesedni egy évezredes tradíciót, és amelyet Szécsi Mátyás és
Mátyásné, Tóth Zoltánné, Szécsi Viola, Hévízi Róbert, Köteles Éva, Osgyán
Lajos, Kozák Árpád, Kiss Sándor és sokan mások úgy készítettek elő, hogy
hívásának a jövőben se tudjanak ellenállni a legtávolabbi kontinensekre
szakadt földiek sem.

 <  home top  /\ 

Télűző farsang Kiskunfélegyházán

Téltemető, sötétségűző, tavaszcsalogató farsangi fesztivált rendeztek
szombaton Kiskunfélegyházán. Kicsik és nagyok, jelmezben vagy utcai
ruhában hangos zenebonával hordozták végig a város őutcáján a
Télboszorkát, amit végezetül máglyán égettek el.

A jelmezesek és a nézők a Városháza előtti téren gyülekeztek, majd miután
a zsűri megszemlélte a díszes öltözékeket, a helyi Padkaporos néptánc
együttes vezetésével, zenével-tánccal hordozták végig a városon a
szalmából készült Kisze-bábut, a tél, a hideg, a sötétség és a betegség
megtestesítőjét. Közben télűző rigmusokat kántáltak: "Haj, Kisze, haj!
Kivisszük a betegséget,
behozzuk az egészséget! Haj, Kisze, haj!"

A Városházához visszatérve a jelmezesek és nézők egymásba kapaszkodva
együtt ropták a táncot, miközben megvetéssel hordozták körbe a telet idéző
Kisze-bábut. A karneváli kavalkád végül a főtérre kísérte a Télboszorkát,
és amikor a toronyóra hatot ütött, hangos éljenzés közepette máglyát
gyújtottak és elégették, hogy vele együtt megszabaduljanak a sötétségtől,
a
hidegtől, a betegségektől és minden bútól-bajtól. A farsangi tömeg ezután
új reményekkel teli hangulatban a tavaszra várva táncolt együtt újra a tűz
körül. A farsangi mulatság utcabállal ért véget.

 <  home top  /\ 

Január hagyományai és népszokásai (Udvarhelyszék)

by Jakab Árpád
Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince

Január hónap elnevezése latin eredetű, nevét a római Janus istenrôl kapta, aki a kezdet, a kapu, a határkô istene volt. Januárt nevezték Boldogasszony havának, és Télhónak is. Január elseje, Újév napja, mint évkezdet minden népnél szerencsevarázsló és gonoszűzô nap. A napot vidámság, evés-ivás jellemzi, elmaradhatatlanok az újesztendei jókívánságok. A falvakban fôként a gyermekek járják köszöntôversikékkel a házakat, de a felnôttek is meglátogatják egymást egy-egy újévi koccintásra. Újév napjához rengeteg idôjóslás kapcsolódik: például ha nincs fagy januárban, meghozza azt március és április. Sok jóslás fűzôdik az úgynevezett elsôhöz: az elsô újévi látogató lesz a lány férje, amivel elôször foglalkozik az ember, azt fogja egész évben csinálni. Január 6-án van Vízkereszt, vagy a karácsonyi háromkirályok napja, amely tulajdonképpen a karácsonyi ünnepek zárónapja. Ezen a napon szokás utoljára meggyújtani a gyertyákat a karácsonyfán, ekkor bontják le a fát. A nap összetett jellegű keresztény ünnep, amelynek fô tárgya a kis Jézus imádására keletrôl Betlehembe érkezô "három királyok" (napkeleti bölcsek) tisztelete, második vonása Jézus Krisztusnak a Jordán folyó vizében való megkeresztelkedésének megünneplése, harmadik vonása pedig az úgynevezett kánai mennyegzô csodájáról, a víz borrá változtatásáról való megemlékezés. A csillag által vezetett bölcsek ajándékai közül az arany és a tömjén is azt fejezi ki, hogy Jézust Istennek kijáró tisztelettel övezték. Harmadik ajándékuk, a mirha, amely az ókorban elterjedt elképzelés szerint a tejképzôdést segíti elô, azt a tanítást fejezte ki, hogy Jézus, aki valóságos Isten, egyben valóságos ember is. Sok helyen népszokás a csillagozás vagy a háromkirályok járása, ami hasonló a betlehemezéshez, csak kevesebb benne a párbeszédes forma. Legfontosabb kelléke természetesen a csillag, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe. A csillagot egy rúdon viszi a fehérbe öltözött három király egyike. A királyok közül Boldizsár arcát bekormozzák, hogy szerecsen voltát jelezzék. A másik két király Gáspár és Menyhért voltak. A csillagozók sorba veszik a házakat, verset mondanak, amiért élelmet és pénzt kapnak a házigazdától. Vízkeresztkor szentelik meg a házakat a gonoszűzô szerekkel, vízzel és sóval. Az ajtóra vagy a szemöldökfára felírják az évszámot és alá a három király nevének kezdôbetűit: G+M+B. Január 20-án ünnepeljük Fábián és Sebestyén napját. Szent Fábián a 3. században élt, egy ideig pápa is volt. Szent Sebestyén ókeresztény vértanú, római császári testôrparancsnok volt, akit keresztény hite miatt 298-ban Diocletianus császár kivégeztetett. Ô a polgári lövészegyletek, a nyilasok és puskások védôszentje. A hagyomány szerint ez az elsô tavaszébresztô nap, ekkortájt kezdenek a fák mézgásodni, nedvet szívni. Január 22-re esik Vince, a szôlôsgazdák egyik védôszentjének napja. Népi megfigyelések szerint olvadás esetén jó bortermésre lehet számítani, ezt egy mondás is kifejezi: Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince. Január 25-én van a Pál-forduló, Szent Pál apostol névnapja. A bibliai Pál zsidó szülôk gyermekeként körülbelül Jézus Krisztus születésével egy idôben látta meg a napvilágot a kis-ázsiai Tarzus városban. Pál eredeti zsidó neve Saul volt. Saul Jeruzsálemben fanatikus keresztényüldözô lett, egy alkalommal felhatalmazást kért a jeruzsálemi papi fejedelemtôl, hogy Damaszkuszban összeszedhesse a keresztényeket, és bilincsbe verve Jeruzsálembe, a fôtanács elé vihesse. Nem messze Damaszkusztól azonban látomása volt. Hatalmába kerítette a Jézus személyébôl és tanításaiból áradó igézet: hirtelen mennyei fény villant körülötte, erre Saul a földre borult, és hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ô pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Mire ezt a feleletet hallotta: "Én vagyok Jézus, akit te üldözesz". Saul remegve kérdezte: "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjek?" Erre azt a választ hallotta: "Kelj fel és menj be a városba, ott megmondják majd neked, mit kell cselekedned." Saul a különös élmény hatására megtért, és a keresztJanuár hagyományai és népszokásai (Udvarhelyszék)
Submitted by Jakab Árpád
Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince

Január hónap elnevezése latin eredetű, nevét a római Janus istenrôl kapta, aki a kezdet, a kapu, a határkô istene volt. Januárt nevezték Boldogasszony havának, és Télhónak is. Január elseje, Újév napja, mint évkezdet minden népnél szerencsevarázsló és gonoszűzô nap. A napot vidámság, evés-ivás jellemzi, elmaradhatatlanok az újesztendei jókívánságok. A falvakban fôként a gyermekek járják köszöntôversikékkel a házakat, de a felnôttek is meglátogatják egymást egy-egy újévi koccintásra. Újév napjához rengeteg idôjóslás kapcsolódik: például ha nincs fagy januárban, meghozza azt március és április. Sok jóslás fűzôdik az úgynevezett elsôhöz: az elsô újévi látogató lesz a lány férje, amivel elôször foglalkozik az ember, azt fogja egész évben csinálni. Január 6-án van Vízkereszt, vagy a karácsonyi háromkirályok napja, amely tulajdonképpen a karácsonyi ünnepek zárónapja. Ezen a napon szokás utoljára meggyújtani a gyertyákat a karácsonyfán, ekkor bontják le a fát. A nap összetett jellegű keresztény ünnep, amelynek fô tárgya a kis Jézus imádására keletrôl Betlehembe érkezô "három királyok" (napkeleti bölcsek) tisztelete, második vonása Jézus Krisztusnak a Jordán folyó vizében való megkeresztelkedésének megünneplése, harmadik vonása pedig az úgynevezett kánai mennyegzô csodájáról, a víz borrá változtatásáról való megemlékezés. A csillag által vezetett bölcsek ajándékai közül az arany és a tömjén is azt fejezi ki, hogy Jézust Istennek kijáró tisztelettel övezték. Harmadik ajándékuk, a mirha, amely az ókorban elterjedt elképzelés szerint a tejképzôdést segíti elô, azt a tanítást fejezte ki, hogy Jézus, aki valóságos Isten, egyben valóságos ember is. Sok helyen népszokás a csillagozás vagy a háromkirályok járása, ami hasonló a betlehemezéshez, csak kevesebb benne a párbeszédes forma. Legfontosabb kelléke természetesen a csillag, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe. A csillagot egy rúdon viszi a fehérbe öltözött három király egyike. A királyok közül Boldizsár arcát bekormozzák, hogy szerecsen voltát jelezzék. A másik két király Gáspár és Menyhért voltak. A csillagozók sorba veszik a házakat, verset mondanak, amiért élelmet és pénzt kapnak a házigazdától. Vízkeresztkor szentelik meg a házakat a gonoszűzô szerekkel, vízzel és sóval. Az ajtóra vagy a szemöldökfára felírják az évszámot és alá a három király nevének kezdôbetűit: G+M+B. Január 20-án ünnepeljük Fábián és Sebestyén napját. Szent Fábián a 3. században élt, egy ideig pápa is volt. Szent Sebestyén ókeresztény vértanú, római császári testôrparancsnok volt, akit keresztény hite miatt 298-ban Diocletianus császár kivégeztetett. Ô a polgári lövészegyletek, a nyilasok és puskások védôszentje. A hagyomány szerint ez az elsô tavaszébresztô nap, ekkortájt kezdenek a fák mézgásodni, nedvet szívni. Január 22-re esik Vince, a szôlôsgazdák egyik védôszentjének napja. Népi megfigyelések szerint olvadás esetén jó bortermésre lehet számítani, ezt egy mondás is kifejezi: Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince. Január 25-én van a Pál-forduló, Szent Pál apostol névnapja. A bibliai Pál zsidó szülôk gyermekeként körülbelül Jézus Krisztus születésével egy idôben látta meg a napvilágot a kis-ázsiai Tarzus városban. Pál eredeti zsidó neve Saul volt. Saul Jeruzsálemben fanatikus keresztényüldözô lett, egy alkalommal felhatalmazást kért a jeruzsálemi papi fejedelemtôl, hogy Damaszkuszban összeszedhesse a keresztényeket, és bilincsbe verve Jeruzsálembe, a fôtanács elé vihesse. Nem messze Damaszkusztól azonban látomása volt. Hatalmába kerítette a Jézus személyébôl és tanításaiból áradó igézet: hirtelen mennyei fény villant körülötte, erre Saul a földre borult, és hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ô pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Mire ezt a feleletet hallotta: "Én vagyok Jézus, akit te üldözesz". Saul remegve kérdezte: "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjek?" Erre azt a választ hallotta: "Kelj fel és menj be a városba, ott megmondják majd neked, mit kell cselekedned." Saul a különös élmény hatására megtért, és a kereszténység nagy térítô apostola lett. Megtérésének Krisztus új szószólójaként névcserével adott nyomatékot: a Pál nevet vette fel, innen ered a Pál-fordulás kifejezés. nyomatékot: a Pál nevet vette fel, innen ered a Pál-fordulás kifejezés. A Pál-fordulás naptári helyének idôjárási fordulatot tulajdonít a néphagyomány: azt jelenti, hogy túl vagyunk a tél felén, és várható, hogy az idôjárás hamarosan jobbra fordul. énység nagy térítô apostola lett. Megtérésének Krisztus új szószólójaként névcserével adott nyomatékot: a Pál nevet vette fel, innen ered a Pál-fordulás kifejezés. nyomatékot: a Pál nevet vette fel, innen ered a Pál-fordulás kifejezés. A Pál-fordulás naptári helyének idôjárási fordulatot tulajdonít a néphagyomány: azt jelenti, hogy túl vagyunk a tél felén, és várható, hogy az idôjárás hamarosan jobbra fordul.

 <  home top  /\ 

Farsangi mulatságok Erdélyben

Vízkereszt napja a római katolikus magyarság házszentelési ünnepe, amikor
a plébános a csengetyűs gyermekekkel házról házra járva megszenteli a
hajlékokat.

Vízkereszttel kezdődik a farsang, ami úgy a fiatalok, mint az idősek
számára a vidám összejövetelek, tréfás játékok időszaka.Régen a farsang
idején a fonóházakban minden este történt valami "bolondozás", énekeltek,
táncoltak, játszottak. Az utcafonókban, ahol egy-egy utca asszonyai
estéről estére együtt fontak, beszélgettek, mindenki jól ismerte egymást.
Ha valaki farsang idején távolmaradt a társaságtól, a többiek utána
mentek, és úgy ahogy otthon találták - ha éppen munka közben is - lepedőt
dobtak rá, összekötötték, szánkóra ültették, majd dob, csengő, rézmozsár
fülsiketítő zaja, az asszonyok rikoltozása közepette vitték a fonóba.
Farsang idején nem hiányozhatott senki, mert akkor a játék már nem volt
teljes értékű. A lányfonók különösen zajosok voltak, mert oda a legények
is eljártak, és a tréfás játékok hajnalig tartó mulatozással végződtek. Ha
egy leány leejtette az orsóját valamelyik legény gyorsan felkapta azt és
csak csók ellenében adta vissza. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig a
farsang végéig tartottak. Az utolsó fonóházi összejövetel a fonóvégzés
felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek,
töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket
is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően
azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a
farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket. A farsangtemetés,
a hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt.Legfontosabb kelléke a
telet jelképező szalmabábú, amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek,
zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz
hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak. A sirató
asszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete
szoknyában gyászolják "az elhunytat" miközben a rangos hétköznapi ruhát
öltött halottviők kezét lábát megfogva végighurcolják a falun. A menet
élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával,
pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két
zászlóvivő vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel
körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet a falubéli gyermeksereg és a
muzsikások követik utcáról utcára, miközben a főszereplő a siratóének
szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők
kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják a szalmabábút,
dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház
előtt elhaladva "felmagasztalják" az ottlakókat színesen elmesélve ismert
történeteiket. A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábú égetésén
hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és "zsoltáréneklés" során.
A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelőkbe,
megkergetik a lányokat. Közben a szalmabábú "özvegye" talpig fekete
gyászban zokogja el fájdalmát.Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták,
a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát
meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd
este a farsangi bálban folytatják a vígságot. (népművészet.lap)

 <  home top  /\ 

Újjáélesztett hagyományok - Farsang Csernátonban

by Sánta Imre
nagy múlttal rendelkező farsangi vígasság, illetve a hozzá kapcsolódó
népszokások sokasága. Némely vélemények szerint nyugat-európai népektől
vettük kölcsön, mások szerint pedig úgymond magunkkal hoztuk még az
európai műveltséggel való találkozásunk előtti időkből. Nem feladatunk
pálcát törni egyik vagy másik vélekedés fölött, hanem elpolgáriasodó
világunkban inkább kötelességünknek kell tartanunk megismerni és
gyakorolni a nemzeti sajátosságokkal bőven feltöltött farsangi
szokásainkat. Mert tudnunk kell, hogy a székely falu világában a farsang
mindig óriási közösségformáló erővel bírt. Ezt ismerte fel, és főleg ezen
okból kifolyólag tiltotta be a kommunista államhatalom a farsangi
népszokások gyakorlását. Arról aligha kell beszélnünk, hogy mekkora törést
jelentett a negyven évi kényszerszünet, viszont sokkal többet arról, hogy
hogyan maradt meg a régi farsangi idők emléke az idős nemzedék
emlékezetében, amit a kilencvenes évek elején megpróbáltak átadni az
ifjúságnak.

Ennek következtében történhetett meg Alsócsernátonban is, hogy a már-már
feledésbe merülő farsangolást sikerült újjáéleszteni. A falubeliek szerint
a negyvenes évek végén szüntették meg önkényesen a farsangoló maszkások
felvonulását, ami egyben azt is jelentette, hogy tilos volt mindenféle
farsanghoz kapcsolódó népszokás gyakorlása. Ezek között talán a
legfontosabb a lovas felvonulás, az úgynevezett alakoskodás, amely úgy
történt, hogy a maszkások lóháton végigjárták a falut, és jókívánságaikkal
minden portára betértek, ahová beengedték őket. A maszkások között éppen
ezért volt kiemelkedő szerepe a "békérőnek", aki mindig a csapat előtt
járt, és megjelölte azt a kaput, ahol a házigazda hajlandó volt fogadni a
farsangolókat.

Miután a békérő engedélyt kapott a házigazdától, hogy bejöhet a csapat,
nemsokára meg is érkeztek lóháton a maszkások. Volt közöttük menyasszony,
vőlegény, huszár, kéményseprő, postás, doktor, cigány, vénasszony.
Kíséretükhöz tartoztak a muzsikások, akik szekéren ültek, és gondoskodtak
a talpalávalóról. Az alakoskodók közül kiemelt jelentősége volt a
menyasszonynak és a vőlegénynek, akik a terménykenységet jelképezték. És
itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy a maszkások egytől egyig fiúk voltak.
Menyasszonynak is rendszerint egy lányosabb arcú legényt öltöztettek be.
De fontos volt a kéményseprő jelenléte is, aki a szerencsét hozta a
háznak. A maszkások között megjelenő huszárok pedig egyértelműen arra
utalnak, hogy a székely mindig katonáskodó nép volt.

A maszkások megjelenésével megkezdődött a vígasság, egymást követték a
népdalok és a jókívánságok, de árnyaltan kifejezésre juttatták a házigazda
rossz tulajdonságait is. Lányos háznál pedig arra irányultak a célzások,
hogy az eladó lánynak ideje már férjhez mennie. A jókívánságok rendszerint
az esztendő bő termésére vonatkoztak.

A maszkások fáradtságukért természetesen fizetséget is vártak, amit a
következő szavakkal hoztak a házigazda tudomására:

"Adjatok vagy hat garast,
S kolbászt mellé hat araszt.
Egy kis bort a belünkbe,
S kalácsot a kezünkbe."

Az alsócsernátoni maszkások így járták végig az egész falut, megfordultak
a környékbeli falvakban, Albisban, Ikafalván, de gyakran eljutottak akár
Hatolykára vagy Szentkatolnára is.

A farsang végéhez, farsang farkához két jelentős esemény kapcsolódott.
Egyik volt a bábégetés, másik pedig a farsangi bál. A bábégetés
rendszerint a falu közelében levő Kalács- vagy Kalacs-hegyén történt, hogy
a faluból is szemlélhető legyen. A bábégetés jelezte, hogy eltemetődik a
régi esztendő és ezzel egyidőben új kezdődik. A farsangi bál a farsangi
idő végét, valamint a böjt kezdetét jelentette. Ezen túl már tilos volt
mindenféle mulatozás, vígadozás.

 <  home top  /\ 

Farsang idején Marosszéken, Erdély

Farsang szavunk osztrák-bajor jövevényszó és eredetileg a böjtött megelőző éjszakát jelölte, majd jelentése kiterjedt az egész ünnepi periódusra. A farsang a magyar néphagyományban a karácsonyi-újévi ünnepkör és a húsvéti ünnepkör közötti télközépi időszak. Vízkereszttől (január 6) Hamvazószerdáig, a böjt kezdetéig tart. A másik két ünnepkörhöz viszonyítva ez az idöszak és ünnepkör "pogány" illetve profán jellegű. A farsangi hagyományok, szokások egyik rétege nyugatról terjedt el tájainkon - - erre utal a farsang mellett az olasz eredetű maskara, maszkura és kárnevál szavunk is - de a farsangi hagyományoknak a böjtre utaló vonatkozásoknál sokkal régebbi, évezredes európai szokásokban gyökerező elemei vannak. A közelmúltig a farsang a fiatal párok egybekelésének szerencsés, sőt kötelező ideje is volt, ekkor tartották egész évben a legtöbb lakodalmat. A farsangon végig, de különösen az utolsó napjaiban fellazultak a falusi és városi kisközösségek szigorú, merev szabályai vagy éppenséggel a visszájukra fordultak. "Felfordult világ" jött létre, a játék és a szabadság világa. Ez a középkorból átívelő idő- és világszemlélet az alapja sok máig élő farsangi szokásnak, a hagyománynak. A magyar népi farsang valóságos gyűjtőmedencéje a dramatikus népszokásoknak és népi színjátékoknak.

E télközépi periódus a falu hagyományos életrendjében a pihenés és szórakozás roved időszaka is volt, a mezei munkák téli szünete. A társas házimunkák és összejövetelek, a fonók, tollfosztók ideje. Ezek a sajátos népi intézményként működtek, könnyebbé tették az unalmas munkát és alkalmat teremtettek a szórakozásra, a fiataloknak a párválasztásra. A fonók és egyéb társas összejövetelek a népi színjátékok keretéül, "színpadaként" is szolgáltak. A fonók, fonóházak, kórusok már tél elején összeálltak és elkezdték a munkát. A karácsonyi-újévi ünnepeken szünetet tartottak, majd következet a régenvárt fársáng. Ekkor a legnépesebb, legszínesebb, leghangosabb a fonó színpada. A székely és ezen belül a marosszéki fonókra különösen érvényes volt ez.

Időrendben haladva egy-egy este "jelenetein", kezdődott a hamarabb összeült leányok szerelmi jósló cselekményeivel és játékaival, folytatódott a leányok olyan ügyességi játékaival, melyeket a legények szeme előtt nem játszodtak volna. A legények megérkezése és bizonyos idejű munka után kezdődött az ő virtuskodó, egymást beugrató játékuk, majd következett az este csúcspontja, amikor közösen játszodtak, s ebből legtöbbszor nem hiányzott a párválasztó játék. A menyecskék, asszonyok fonóját a munka töltötte ki, de ezekben is sor került énekre, táncra, asszonyi mulatságra.

A fonójátékoknál még szorosabban kapcsolódik a farsanghoz a maszkos alakoskodás. Ez a tipikus farsangi színjátszás. Ennek a Marosszéken többféle népi megnevezése van; nyugati-mezőségi részén fársángolás, a keleti-székelyes részében maszkurázás, valamint ezek alakváltozatai (farsangolás, muszkurázás, maszkázás). A marosszéki Küküllőmente alsó vidékén (Gyulakuta és környéke) elterjedt a batykózás, a Vécke patak mentén pedig a bakuszozás megnevezés. Mind a maszkurák, mind a fársángok lehetnek szépek és csúfok, általános a szép fársáng, csúf fársáng megkülönböztetés a farsangoló vidékeken. Szépek a szépen, különösen díszesen öltözöttek és akik szépen viselkednek; csúfok az ijesztő, félelmet keltő figurák és a rongyos, szedett-vedett ruhába öltözöttek. A játék típusát is meghatározta az, hogy valakik szép fársángnak öltöztek-e vagy ijesztő, kacagást kiváltó alaknak.

A ház előtt, az ablak alatt megszólal a csengő, pattog az ostor, koppan a bot, és a fonóbeliek tudják; fársángok érkeztek. Ettől a pillanattól kezdve játékházzá válik a fonó. Fiatal vagy meglett férfi lép be és tisztességtudó hangon kér szállást "valami idegen népeknek", akik az utazásban elfáradtak, megpihennének, megmelegednének, állataik is lennének stb. A bekéreztetés elmaradhatatlan. A bentiek beleegyezése után jöhetnek a maszkurák: a kicsibubás asszony, a cigány és vásáros, a doktor és cipőpucoló, a betyárok, a lakodalmasok, a halottsíratást paródizálók, jöhet a kéményseprő, az ördög és a halál, jöhetnek az állatmaszkos figurák: a kecske, a bika, a ló, a medve; besétálthat az úrfi és kisasszony és sokféle más szálláskereső. "Előadásuk" az egyszemélyes pantomimjátéktól a többszereplős énekes-táncos és párbeszédes megjelenítésig terjedhet. Leggyakrabban az öltözet, az álruha, a maszk "beszél", mert a maszkuráknak nem szabad megszólalni. A tét az: úgy mozogjanak, viselkedjenek, táncoljanak, hogy ne ismerjenek reájuk. A fonóbeliek viszont mindent elkövethetnek, hogy felismerjék őket. Ez a ketősség biztosítja egy-egy jelenet sikerét. A szövegeges játékok általában parodisztikus, bohózati jellegűek és sok improvizációra, a fonóbeliek közreműködésére nyújtanak lehetőséget. Marosszéken igen népszerűek az emberi élet fordulóit (terhes vagy kicsi bubás asszony, gyermekének kéregető cigányné, szerelmespár, vőlegény és menyasszony, lakodalom, halottsiratás) megjelenítő tréfás-parodisztikus illet groteszk-erotikus farsangi játékok. A játék során ezekbe beleszövik a közösség véleményét, ítéletét is a faluban megtörtént "esetekről".

Az álöltözetes csapat egy-egy este végigjárta a falu összes fonóit. Sokszor egy-egy fonó népe kerekedett fel maszkuraként és látogatta meg a szomszéd összejövetelt. Ezeket a szobai, fonóbeli játékokat a farsangon végig, többször előadhatták. Gazdag játékrepertoárú és játékoskedvű falunak ismertem meg a Nyárádmentén Szentlászlót, Szentgericét, Szentháromságot, Teremiújfalut; a marosszéki Mezőségen Panitot, Kölpényt, Sámsondot, Mezőfelét, Szabédot; a Kis-Küküllő mentén Gyulakutát, Kelementelkét, Kibédet, Székelyszállást, Pipét és még sorolhatnám.

A farsang utolsó napjain - a farsang farkán - az utcai, felvonulásszerű szokásjétékok gyakoriak. Ezek a farsang végének dramatikus kifjezői és egyszer kerülhet sor reájuk egy esztendőben. A farsangvégi játékok igen összetettek: megjeleníthetik a nászt, a szimbolikus lakodalmat (Sámsod, Kölpény, Kibéd) vagy a lakodalom paródiáját (Mezőféle, Pipe, Beresztelke); eltemethetik a farsangot (Görgényüvegcsür, Székelyszállás, Sóvidék). A farsangvégi szimbolikus vagy tréfás lakodalom es a farsangtemetés két tipikus szokásjátéka az erdélyi magyarságnak és közelebbről a székelységnek. Színjátékszerű, látványos formáikat többfelé felújították. Közelebbi vidékeinken, így a Nyárádmentén vénleány - és vénlegénycsúfolással, csutakhúzással fejeződött be a farsangi bál és vele együttaz egész farsangi ünnepkör. Szentgericén a legények csapata a farsangon meg nem nősült "vénlegényeket" csutak, tuskó elé fogta és ezt végig kellett húzzák az egész falun. A csutakhúzó menet megállt a pártában maradt vénleányoknál, megdöngették a kaput és csúfulódó mondókákat kiabáltak. Az egykor büntető szokás tréfás játékká vált, majd kikopott a hagyományból.

A farsang és a böjt vetélkedés a magyar népszokásokban sokfelé Konc király és Cibere vajda megszemélyesített küzdelmeként maradt fenn. Marosszéken ezt a vetélkedést egyrészt bábukkal jelenítették meg, másrészt a szájhagyományt őrizte meg az emlékét. Harmath Lujza múlt század végi leírása szerint Nyárádmentén év elején, Vízkeresztkor két papírkoronával ékesített szalmabábut készítettek: Csont királyt és Cibere vajdát. A két bábut mind farsang kezdetekor, mind a végén összeverekedtették; az első alkalommal Csont király, másodszor, húshagyókor Cibere vajda győzött. A Kis-Küküllő mentének és mellékvölgyeinek református falvaiban (Nagykend, Székelyszentistván, Kibéd, Geges, Abod) a két szimbolikus alak verekedésének maradványai, nyomai köré szerveződött színjátékszerű szokás. Hamvazószerdán reggel kürtőskalácsot, pánkót, süteményt aggatnak az ajtó előtti fák ágaira a gyermekes szülők. Az ébredő gyermekeknek előadják Sódar Mihály és Cibre Domokos (Kibéd) verekedését, de a nagy küzdelemből csak Sódar vajda csonka kardja (a farsangi kürtőskalács, kifli, sütemények) maradt meg.

Marosszéki népszokások - Barabás László (Székely Útkereso Kiadványok)

 <  home top  /\ 

VIZKERESZT ES GYERTYASZENTELO

Boldogasszony havanak hatodik napja, januar 6. az Ur megjelenesenek
unnepe.Unnepleset a Krisztus utani harmadik szazadban kezdtek, amikor
is Jezus megkeresztelkedeserol emlekeztek meg. A nyugati keresztenyseg
azonban tobb jelentest adott eme unnepnek, a haromkiralyok napjanak
nevezte. A haromkiralyok, napkeleti bolcsek (Gaspar, Menyhert,
Boldizsar) a fama szerint egy profeta jovendolese alapjan egy fenyes
csillagot kovetve jutottak el Arabiabol, Perzsiabol Betlehembe, hogy
hodolatukat bemutathassak, es ajandekot adjanak a zsido ujszulott
kiralynak, Jezusnak. Ez az unnep napja a vizek megszentelesenek es
egyben a karacsonyi unnepek lezarasanak is. Az emberek az e napon a
templomba megszentelt viznek kulonos erot tulajdonitanak, es egesz
evben, mind sajat maguk, mind pedig allataik betegsegenek gyogyitasara
hasznaljak.

II.

VIZKERESZT ES GYERTYASZENTELO

Vizkereszt napjanak (januar 6.) hiedelmei a templomban megszentelt
vizhez kotodnek. Ipolytarnocon, Litken, Mihalygergen a hazigazda
uvegben hazavitte a megszentelt vizet, a haz apraja-nagyja kortyolt
belole, hogy megovja oket a torokfajastol. Megszenteltek vele a hazat,
az olakat. Ontottek a kutba, hogy a viz meg ne romoljon. A szentelt
viz az embert szuletesetol halalaig kiserte: ebbol a vizbol hintettek
a bolcsore, a menyasszony koszorujara, a halott koporsojara. januartol
januarig a vizet uvegben vagy nagy korsoban tartottak, s ami megmaradt
a kovetkezo vizkeresztre, azt a kutba ontottek.
A vizkeresztkor megszentelt vizhez hasonlo szerepe volt a
gyertyaszentelokor (febr.2) megszentelt gyertyanak. Ipolytarnocon 2-3
gyertyat vittek a templomba megszentelni, s azokat a haz elso
szobajaban tartottak. Kettot az esetleges halott szamara tettek felre,
egyet egzenges ellen. amennyiben az ev folyaman nem volt szukseg a
gyertyakra, ugy azokat a kovetkezo evben ujra megszenteltek. A mar
ketszer szentelt gyertyat a hosszan haldoklo kezebe adtak, hogy
konnyitsen rajta.
Mihalygergen a ketszer szentelt gyertyat az egihaboru alkalmaval
gyujtottak meg, ugy tartottak, ahol ezt a gyertyat egetik, oda nem ut a
villam. Volt ra eset, hogy a ferjetol elszokott menyecske folott
egettek a szentelt gyertyat, hogy az ordogot kiuzzek belole.

III.

Boldizsar napja ~ Vizkereszt vagy haromkiralyok napja

Zentan a Kukucska nevu Tisza-parti varosreszben, melynek lakoi igen
hagyomanyorzok voltak szocialis helyzetuk miatt is, hallottuk, hogy
vizkeresztkor szentelt vizzel megszentelik az udvart, az olat, lakast,
hogy megvedjek az ott eloket, embert, allatot a rossztol, a
gonosztol. A csaladtagok meg isznak is a szentelt vizbol. A tobbit
pedig elteszik, mert gyogyitoerot tulajdonitanak neki ok is, mint
masok is. Ekkor bontjak le a karacsonyi asztalt is. A karacsonyi
buzanak a felet a kutba dobjak, masik felet pedig a joszagok kapjak,
mert ennek is gyogyereje van.

 <  home top  /\ 

Téli népszokások: Vízkereszt; Farsang

Téli népszokások: Vízkereszt; Farsang

1.9. Vízkereszt (január 6)

Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt
napi ala-mizsnagyűjtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor
írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra. A XVI.
század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése.
Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgható csillaggal
háromkirályok képében köszönteni.

1.10. Farsang (Vízkereszt - Hamvazószerda)

A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás.
A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről,
álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi
udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól
említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás
küzdelmét is.

Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok
csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg,
mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg
csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények
másfajta álarcot viseltek.

Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak,
ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi
lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugatdunántúli rönkhúzással
összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a
leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő
játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben
abban az évben nem volt lakodalom.

Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt
leányokkal tuskót húzatni.

Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokat
a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni.
Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka
alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk. Zoborvidéken a farsang utolsó előtti
vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang
vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).


 <  home top  /\ 

VÍZKERESZT ÉS GYERTYASZENTELŐ

Vízkereszt napjának (január 6.) hiedelmei a templomban megszentelt vízhez kötődnek. Ipolytarnócon, Litkén, Mihálygergén a házigazda üvegben hazavitte a megszentelt vizet, a ház apraja-nagyja kortyolt belőle, hogy megóvja őket a torokfájástól. Megszentelték vele a házat, az ólakat. Öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne rpmoljon. A szentelt víz az embert születésétől haláláig kisérte: ebből a vízből hintettek a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. januártól januárig a vizet üvegben vagy nagy korsóban tartották, s ami megmarad a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték.
A vízkeresztkor megszentelt vízhez hasonló szerepe volt a gyertyaszentelőkor (febr.2) megszentelt gyertyának. Ipolytarnócon 2-3 gyertyát vittek a templomba megszentelni, s azokat a ház első szobájában tartották. Kettőt az esetleges halott számára tettek félre, egyet égzengés ellen. amennyiben az év folyamán nem volt szükség a gyertyákra, úgy azokat a következő évben újra megszentelték. A már kétszer szentelt gyertyát a hosszan haldokló kezébe adták, hogy könnyítsen rajta.
Mihálygergén a kétszer szentelt gyertyát az égiháború alkalmával gyújtoták meg, úgy tartották, ahol ezt a gyertyát égetik, oda nem üt a villám. Volt rá eset, hogy a férjétől elszökött menyecske fölött égették a szentelt gyertyát, hogy az ördögöt kiűzzék belőle.

Forrás: Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén

 <  home top  /\ 

Busójárás Mohácson

A nagyon szép, nagyon izgalmas ősi rítusok közé tartozik a mohácsi
busójárás, amely persze évről-évre változik, de szerencsére csak mértékkel
lesz modernebb.

A félelmetes legenda, miszerint a szigehungaria_tbl a folyón át jött szörnyek hada
űzte el a törököt a városból, mára idegenforgalmi látványossággá
szelídült. Az idjárás gyönyörű, itt a tavasz, több tízezren zarándokolnak
ma Mohácsra, hogy részt vegyenek a nemzetközi hírű farsangi kavalkádon.

A fűzfából faragott, disznóvérrel festett félelmetes álarcot visel,
báránybundába bújt busók lesznek vagy háromszázan, buzogányokkal,
kereplkkel és egyéb iszonyatos zajkelt eszközökkel felfegyverkezve
vonulnak majd a város központjába kora délután. Itt hatalmas máglyát
gyújtanak, aztán a kóló fergeteges ritmusára, körbetáncolva a tüzet, a
lángokra vetik a telet jelképez koporsót.

A szervezk idén gondoltak azokra is, akik nyugodtabb programokra vágynak,
ket többek közt az elmúlt harminc év busójárásait bemutató fotótárlat,
illetve a tavaly nyílt busóház várja. Itt élkép formájában negyven
életnagyságú bábu eleveníti fel a hagyományt.

 <  home top  /\ 


Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás