Count István Széchenyi (1791-1860)
Count István Széchenyi (1791-1860) was the outstanding figure of Hungary\'s Reform Era. His contemporaries hailed him as \"the greatest Hungarian\" even during his lifetime, and he has been looked back ever after on as a personality, writer and statesman whose reforms and achievements stand as permanent examples. István Széchenyi\'s civic activities bore fruit far and wide, and left a heritage which is daily visible and tangible in Hungary even after the passage of a century and a half. If the visitor to Budapest only sees the Chain Bridge across the Danube, with the Hungarian Academy of Sciences at one end and the tunnel through the Buda Castle Hill at the other, he will have a strong impression of Széchenyi\'s wonders. The foundation of the Academy - for which purpose, exactly 175 years ago, he donated an entire year\'s income - was the overture to the era of Hungarian civic transformation.
From the long list of his magnificent initiatives and achievements, it is only possible here to mention a few examples. In the economy, the establishment of steam mills, savings associations and railways, the shipyard, the regulation of the Lower Danube and of Hungary\'s second-largest river, the Tisza, the launch of steam navigation on the Danube and the Balaton, the foundation in Hungary of modern estate management, silkworm production, horse-racing and horse-breeding are all linked to his name. He also left a lasting heritage in social and cultural life: urban development, the casino and sporting societies still preserve his spirit. One of the most valued treasures of Hungarian economics literature is the trilogy in which he outlines the principles for bringing Hungary economically up alongside Europe. As a public figure, István Széchenyi worked to build his country, spread civic society and promote public good, becoming a member of Parliament and, in 1848, the minister of transport in the first independent Hungarian government.
A highly cultured European citizen, who spoke several languages, and a great patriot, István Széchenyi declared that it was essential to turn the experiences of the most advanced nations to the profit of Hungarians, and his main aim was to bring the values of civic life to all inhabitants of Hungary.
From this sketch portrait, it will be clear why the Hungarian civic government, at the threshold of the new millennium, has chosen to name its long-term national development plan after István Széchenyi. |
 |
Széchenyi István, gróf
Széchenyi István, gróf (Bécs, 1791. szeptember 21. -Döbling, 1860. április 8. ): a 19. sz. első felében megindult nemzeti liberális reformmozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége, az MTA alapítója. Apja Széchényi Ferenc gr., a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, anyja Festetich Julianna volt, felesége Seilern Crestentia grófnő, gyermekei Sz. Béla és Sz. Ödön. Hamar felébredt érdeklődése Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt. 1815-1825 között többször bejárta Nyugat-Európát. A fejlett polgári államokban látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán változtasson s erre megnyerje elsősorban a nagybirtokos osztály tagjait. 1822-ben angliai mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Az 1825-ben megnyílt országgyűlés alsó táblájának ülésén jövedelme kamatának felajánlásával lerakta Magyar Tudományos Akadémia alapjait. 1827-ben Pesten megalapította Nemzeti Kaszinót. 1828-ban jelent meg első könyve (Lovakrul), 1830 elején jelent meg Hitel című munkája. A Hitel az 1830-as években kibontakozó, a polgárosodást, a korszerű kapitalista viszonyok kiépítését célzó reformmozgalom programjává vált. Az arisztokraták nagy része Széchenyi ellen lépett fel; állásfoglalásukat Dessewffy József foglalta össze A \" hitel \" cz. munka taglalatja címmel (Kassa, 1831). Ez Széchenyit Világ című válasziratának közzétételére (1831) serkentette. Ebben - bár kevésbé zárt logikai összefüggésben - világosabban kifejtette a nemzeti átalakulás útját és teendőit; a célhoz vezető út a vagyonosodás és a szellemi előrehaladás, mindennek előfeltétele a polgári szabadság, akadályai pedig a nemesi előjogok és jobbágyrendszer. Az 1831-i nagy parasztmozgalom, a kolerafelkelés után Stádium c. művében tizenkét törvényjavaslatba foglalta követeléseit. A Stádium kinyomtatását a cenzúra megtiltotta. Külföldön adta ki, 1833 őszén jutottak Magyarországra becsempészett példányok. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában (1831), a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, létrehozta Pest egyik első nagyipari üzemét, az óbudai hajógyárat és a téli kikötőt (1836), szorgalmazta a Duna-Tisza-csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel; példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés fejlesztését, kir. biztosként irányította az Al-Duna szabályozását és a később róla elnevezett al-dunai út építését (1835-37); nevéhez fűződik a Lánchíd létrehozása, amelyen először kötelezték a nemeseket hídpénz fizetésére. Az állandó híddal dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát; ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette. Az 1840-es években a Tisza-szabályozás és ármentesítési munkák megindítása (1845-46), a balatoni gőzhajózás életre hívása (1846) emelkedik ki gyakorlati tevékenységéből. Politikai programjában egyre inkább szembefordult a köznemesi reformellenzék soraiban mutatkozó, mind határozottabb tendenciákkal. Először barátjával: Wesselényivel hasonlott meg, már az 1830-as évek elején. Az első reformországgyűlés (1832-36) harcaitól távol tartotta magát, de Kossuth Lajos 1841. jan. 2-án megindított Pesti Hírlapja már nyílt fellépésre késztette Kossuth ellen, Kelet népe (1841)c. művében azzal vádolta Kossuthot, hogy izgatásával\" veszélyezteti a békés reformtörekvéseket. Az MTA 1842-i nagygyűlésén tartott nagy feltűnést keltő ünnepi beszédében elítélte az erőszakos magyarosítást. Kossuth gazdasági kezdeményezéseit: a Védegylet, a Magyar Kereskedelmi Társaság alapításait is azért támadta, mert attól tartott, hogy ezek a Béccsel való összeütközés és a forradalom felé viszik az országot. Amikor Kossuth 1847 elején a Hetilapban levonta az 1846-i galíciai parasztfelkelés tanulságait s a jobbágyfelszabadítás és a közös teherviselés egyszerre történő, azonnali megoldását történeti kényszernek nevezte, Széchenyi ezt ugyancsak forradalmi izgatásnak látta és a Politikai programtöredékek c. röpiratában lázítással vádolta meg ellenfelét. 1847 őszén pedig, amikor Kossuth Pest megye követe lett, Széchenyi Moson megyében követté választatta magát, hogy az alsó táblán ellensúlyozza Kossuth irányító szerepét. Széchenyi örömmel fogadta az 1848. februári - márciusi vértelen forradalom győzelmét, a Batthyány-kormányban 1848. ápr. 7-től szeptember 11-ig a közlekedés és a közmunkák minisztere volt. Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiélesedését felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni. 1848. szeptember 5- én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött elborult elmével az ideggyógyintézetben. 1857-ben gúnyos vitairatban leplezte le a magyarországi abszolutizmus kegyetlen és ostoba rendszerét. Ezen únevezett Nagy Magyar Szatíra gondolatait felhasználta egy a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpiratra (Rückblick) írt válaszában. A Blick auf den anonymen Rückblick (\"Pillantás a névtelen visszapillantásra\") név nélkül Londonban jelent meg 1859-ben. A röpirat miatt rendőri zaklatások indultak ellene, mire Széchenyi 1860. április 7-től 8-ára virradó éjjel véget vetett életének. |
|
HIR
