HAL Lists HIR Discussion Save the Blue Danube Trianon 1956 HAC HHRF Kossuth Lajos 1848-49 Új Kerekasztal
   LOBBY

> December 5, 2004
> Csiksomlyó


   HALists/MAListák

Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:
go
   Related


2017 November 22 (Szerda) - Cecília névnapja Search for:

ELJÖTT AZ ÚJ KEREKASZTAL TÁRGYALÁSOK IDEJE!

Egy válság alkalom is lehet arra, hogy felrázza és tettekve, változtatásra sarkalja a társadalmat.. Úgy ahogy közel 2OO éve Széchenyi könyvei (“Hitel”, “Világ” és “Stádium”), a Tudományos Akadémi, a dunai hajózás és a Nemzeti Kaszinó felállitásának terveivel irányt szabtak és fórumot adtak a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petöfi Kör, majd 1989 után az Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozásnak, úgy ma is szükség lenne arra, hogy a magyar értelmiség egy pártok feletti fórumon megbeszélje, átgondolja a jövö teendöit.

Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna biróság elé állitani azt az alig száz embert kiknek tényleg véres volt a keze és akkor talán lelkileg felszabadult és megbékélt volna az ország. Lehet, hogy ennyi elég lett volna, hogy megszünjön az acsarkodás légköre, hogy az emberek lelkéböl eltünjön a bosszú vágya. Az is lehet, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövö gazdaságpolitikájának akkor kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehet, de mi csak a jövön változtathatunk, a multon már nem!

Fontos, hogy létrejöjjön egy ilyen forum melyen a magyar értelmiség tagjai (mint tették a Petöfi Körben), kifejthetik gondolataikat, elültethetik azokat a gondolcsirákat, melyekböl kikelhet egy összemzeti megegyezés. Fontos az is, hogy ez a megbeszélés, ez a közvélemény formálás most, tehát a 2O1O-es választások elött történjen meg, mert csak igy lesz ideje a társadalomnak azokat megemészteni és igy azokat figyelembevéve adni le szavazatait.

Pár ilyen gondolatfoszlányt fogok, természetesen a teljesség igénye nélkül, az alábbiakban felvázolni..

Demokrácia és Törvényhozás

A mai „hadi demokráciában” kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet egy korábbira, de megneheziti a törvényhozást és az ország vezetését is! Ma nem értékrendek, elvek, vagy jövöképek ütköznek a politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek pedig szinte gondolkozás nélkül szabotálják egymás terveit. A demokrácia egészséges müködéséhez szükséges az, hogy a pártok a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmüvesek, munkásság, üzletemberek, értelmiség..) érdekeit képviseljék. Az is fontos, hogy a törvényhozók egy-egy szavazó körzetet képviseljenek és ne pártlistákon jussanak a Parlamentbe. Azért fontos a körzet lakói által való megmérettetés, mert különben nem a szavazóik hanem a pártjuk érdekeit fogják képviselni. Ezért elgondolkoztató példáúl az hogy (tudtommal) a rendszer változást követö négy miniszterelnök közül egyet sem az ország lakói, hanem a pártjaik választották ki. Tudtommal képviselöi választáson is egyedül csak Horn Gyula indult (199O-ben Somogyban) és ö is veszitett ezen a választáson).

Fontos az is, hogy létezzen egy olyan alkotmány (nem egy, a 1949-es alkotmánynak egy toldozott-foltozott formája), melyet pártoktól függetlenül az egész társadalom elfogad. Fontos az is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Biróság, mely önállón mérlegeli a törvények alkotmányosságát. A független biróságok mellett persze elengedhetetlen egy olyan szabad sajtó is, mely garantálja a teljes nyitottságot, tehát azt, hogy a nép pontosan tudja, hogy mi történik a hazájában.

Közgazdasági Teendöink

A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme és támogatása nélkül (Széchenyi: “Hitel”). Ezt tudatositani kell a mai magyar társadalomban is, mert ma gyakran még az ásványviz meg a tejtermék is külföldröl érkezik és a vásárlóknak eszükbe se jut, hogy mibe kerül az országnak az a pár filler amit ök megtakaritanak, eszükbe se jut, hogy ezzel külföldön teremtenek munkaalkalmakat, mig a saját hazájukban tönkreteszik példáúl a tejtermelö gazdákat.

Ugyanigy, már Széchenyi is értette a bankok szerepét a nemzet érdekeinek a védelmében. Tudta, hogy erös nemzeti bankra van szükség, mert az idegen kézben lévö bankok tetteit nem a nemzeti érdek hanem a profitszerzés vezeti. Ha a nemzeti bankot felelösséggel irányitják, ha az csak annyi kölcsönt ad, mint a bankbetétek összege, akkor nem omolhat össze. A mai pénzügyi válság is igazolja ezt. Ezért van az, hogy a nemzet érdekében keményen szabályozott bankok (mint példáúl a kanadaiak), nem állanak a csöd szélén. Egy szó mint száz, a nemzet érdekeit a közgazdaság területén is védeni kell.

Igen, itt az ideje, hogy lenyessük a globalizált „kapitalizmus” vadhajtásait, hogy megszabályozzuk a kapzsiságot. Itt az ideje, hogy csak a piacot dicsöitö kificamodott elméleteket, a mohó nyereségvágynak jelenleg globálisan szabadjára engedett tetteit megszabályozzuk. Helyes ez azért, mert a szabad verseny csak az egyenlöek között pezsditö hatású, de tragédiákra vezethet, ha olyan globalizált dzsungelt teremt a világ, hol a nyuszi “szabadon” versenyezhet a tigsissel. Más szóval szükség van a gazdasági élet állami ellenörzésére is és a hazai termelés támogatására is.

Persze a gazdasági élet fellenditéséhez szükséges egy közösségi erkölcs is, tehát annak belátására, hogy az államnak nincs önálló pénzforrása hogy a közteherviselés elengedhetetlen egy civilizált társadalomban és ezért az állam megröviditése nem más, mint a közösböl való lopás? Tudnunk kell, hogy ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót, mert a magyar össztermelés felét a fekete gazdaság termeli. Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó azt kérdezi tölünk, hogy “adjak elismervényt?” akkor azt kérdezi, hogy “akar Ön lopni?”. Ugyanez áll a “kenöpénzek” használatának balkáni gyakorlatára is. Azért is kell ezt a gyakorlatot felszámolni, mert az orvos vagy a köztisztviselö nem egy pincer, mert az ilyen „borravalóknak” az elfogadása megalázza öt. E mellett persze azért is, mert ezzel a tisztességes, az ilyen pénzeket elutasitó közalkalmazottnak vagy orvosnak növeljük az anyagi gondjait, kényszerijük külföldre. El kell érni, hogy ök otthon kapjanak tisztességes fizetést, s ehhez az is kell, hogy adót fizessen a kenöpénz is.

A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszernek egyéb reformjaira is szükség van. Meg kell értenünk, hogy Szlovákia példáúl azért elözött meg bennünket, mert Szlovákiában jóval alacsonyabbak a szociális juttatások. A szociális juttatások csökkentését persze nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan eszközöket kell erre választani, mint példáúl a nyugdij korhatár felemelése vagy a felesleges orvoshoz járás csökkentése. Az is fontos, hogy miközben az állam kiadásait csökkentjük, közben az állami bevétel emelkedjen. A többlet bevételnek forrása kell legyen nem csak a már emlitett védövámok bevezetése, de a tulajdon adó is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdijas még adót is fizessen a lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és sok tulajdonnal rendelkezök kivegyék részüket a közteherviselésböl.

Az igazságos és egészséges társadalomban az iskolák, rendörség, tüzoltóság költségeit a házadó, a közlekedési költségeket az auto adó biztositja. Igy aztán a kereseti és forgalmi adó elegendö a szociális juttatások, állami tartozások, iskolák, hadsereg és az állami adminisztráció fenntartására. Persze egyéb reformok is szükségesek, mert példáúl a képviselök fizetését nem képviselöknek helyes megszabniuk és az önkormányzatok hatalmas és gyakran szükségtelen bürokráciának a fenntartására sem képes az ország. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a progressziv tulajdon adó bevételéböl részesüljön az egészségügy, a közoktatás, a kulturális intézmények, a politikától és lobbi érdekektöl független igazságszolgáltatás és hirközlés intézményei is.

Szétszakitott Nemzet, Megosztott Társadalom

Az általános pesszimizmusnak egyik oka, hogy a magyar társadalom nem bizik senkiben, még önmagában sem. Ennek egyik oka, hogy a volt kommunistákat, zsidókat, cigányokat, a kisebbségben és a világban szétszórva élö magyarokat a társadalom többsége nem tartja teljes értékü magyaroknak, valódi honfitársnak. Tudom, hogy a betört ablakú kirakatok és az örizetlen irószövetségi gyüjtöládák által fémjelzett nemzeti egységet nem lehet visszaállitani, de a jelen acsarkodó és önromboló lelkiállapán azért lehet javitani. Ezért alább felsorolok néhány, a fent emlitett megosztottságainkat csökkentö lépést, lehetöséget.

A volt kommunistákat illetöen tudjuk azt is, hogy ök és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. Tudjuk azt is, hogy túlnyomó többségük vagy idealizmusból vagy állásaik megtartása és az elörejutás érdekében léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy többségük ma már nem is él és tudjuk azt is, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ö követett el! Az egyén csak a saját tetteiért felelös, szülei tetteiért nem.

Továbblépve a zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének helyreállitásának kérdésére, elengedhetetlen, hogy úgy a többségi társadalom, mint a zsidóság belássa, hogy mindkettöjüknek “lépni kell”. A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy a Holokausztot megszenvedett zsidó származású honfitársaink joggal itélik el azokat, akik a második világháború idején szimpatizáltak a nácikkal vagy akik tétlenül türték el zsidó honfitársaik megalázását, legyilkolását. Be kell látniuk, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei már csak emlékeik miatt is joggal éreznek bizalmatlanságot vagy félelmet és be kell látniuk azt is, hogy ez a félelem csak erösödik, amikor katonai egyenruhákban masirozó, fenyegetö és félrevezetett fiatalok tünnek fel az utcákon. A többségi társadalomnak ezért be kell látnia, hogy nem ok nélkül bizalmatlanok az olyan magyarok, mint Eli Wiesel, Kertész Imre, vagy Andy Grove és tudnia kell azt is, hogy ök sokat segithetnének népünk felemelkedésében, jóhirének helyreállitásában, ha úgy éreznék, hogy tényleg szeretett honfitársaknak tartja öket a társadalom.

Persze a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Bizony jó lenne ha többször ök pedig idéznék az emlékét Kossuth zsidó ezredének, vagy a mult Felsö Házának és a néhai tábornoki kar zsidó tagjainak emlékét. Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergnek kijáró jogos hála mellett, többet beszélnének Sztehlo Gábor, Koren Emil Keken András, Koszorús Ferenc és a többi hétszáz honfitársukra akiket Izrael embermentő tevékenységükért a Világ Igaza kitüntetésben részesített. Az is növelné a magyar zsidóságnak joggal kijáró megbecsülését, ha köztudomású lenne, hogy ök adták Nóbel dijaink többségét is, ök adták Radnóti Miklóst vagy Szerb Altalt is és hogy a 3O1-es parcellában a zsidó hazafiak sirhantjainak száma messze meghaladja a Magyar zsidóság számarányát. Bizony sokat javitana a jelen helyzeten, ha többen követnék Teller Ede példáját, aki, miközben 1OO%-os magyarnak tartotta magát, közben 1OO%-ban vállalta zsidó örökségét is és ettöl nem kevesebb lett, de több, ettöl 2OO%-os ember lett.

A “cigánykérdés” megoldása sem várathat tovább magára, mert az nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése az ország jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég a megalázott “vén cigányról” és a “rongyos régi babájához” hü cigánylányról nótázni, de szembe kell nézni a jelen valóságával is. Veszprém és Tatárszentgyörgy példája, tehát úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó bűntettsorozat nem csak közbisztonsági kérdés! A bünözés csak kórtünet, egy kirekesztett, munkanélkül nyomorgó, példakép, szakma és remény nélküli társadalmi réteg kórtünete. Minden kiszolgáltatottat, minden ártatlant kötelességünk megvédeni és ugyanigy az ellentéteket pedig nem szitani, hanem orvosolni kell.

Többröl van itt szó, mint anyagiakról! Hasonló feladattal néz szembe a többségi társadalom, mint India nézett amikor a kasztonkivüli “érinthetetlenek” társadalmi integrációjának útjára lépett, amikor nem csak az együttélés közös terheinek, az ország jogi és erkölcsi normáinak elfogadását, de jogokat és megértést is biztositott számukra. Indiában több mint egy generációba tartott és sok megértést, törödést igényelt ez. Nem könnyü elérni, hogy egy “érinthetetlen” család gyermeke elhiggye, hogy ugyanolyan jogai és lehetöségei vannak, mint a másik embernek, hogy ö is elérhet valamit az életben, neki is van joga az önbecsüléshez és hogy rajta múlik a saját sorsa, jövöje. Ezért, többek között a magyar iskolarendszert is reformálni kell, mert a mai még sem lelkileg sem tudásban nem képes kiegyensúlyozni a cigány gyerekek otthonról hozott hátrányait. Igen, az összmagyarság érdeke, hogy ezen a hosszú és nehéz úton vérge elindulhassanak cigány származású honfitársaink is.

Végül pedig itt lenne az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk és ennek a tudatnak megteremtsük az intézményrendszerét is. Itt most nem fogok a kisebbségben élö honfitársainkról irni, mert az egy külön tanulmányt érdemelne. Most csak a világban szétszórt magyarságra gondolok, beleértve az emigrációkat követö második és harmadik generációkat is. E téren sok mindenröl gondolkozni kellene:

Hasznos lenne elgondolkozni példáúl azon, hogy az új magyar találmányoknak (a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nano-technológia, az intelligens számitógép vagy az én napenergiát raktározó RFC-m) a nemzet is hasznát lássa. Nem szabad megismételnünk azt ami a multban az atomenergiával vagy a számitógéppel, Szilárd és Neumann találmányaival történt! El kell érnünk, hogy ne Kaliforniában, hanem Magyarországon teremtsenek ezek az új találmányok munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és a nemzet jövöbe vetett hit visszatérését is.

Ezek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy példáúl az amerikai magyar szervezetek miként müködhetnének együtt a magyar kormánnyal, miként kellene munkájukat koordinálni?. Fontos lenne, ha ezt a koordinációt a nyitottság, a pártok felettiség és a folyamatosság jellemeznék. A nyitottság dolgában fontosak az anyagiak is (tehát annak a nyilvánosságra hozatala, hogy ki, miért és kitöl kap anyagi támogatást?). Fontos annak köztudomásrahozása is, hogy mikor és milyen döntések születnek abban a koordináló bizottságban. A közérdek azt is kivánná, hogy ez az együttműködés “pártok feletti” legyen, tehát a bizottságban egyenlő arányban legyenek képviselve a demokrata és a republikánus párttal szimpatizáló amerikai magyarok. Végül a folyamatosság érdekében pedig el kellene érnünk, hogy a célok, melyek eléréséhez Amerika segitségét kérjük ne változzanak attól függöen, hogy otthon vagy itthoni melyik part van éppen hatalmon.

Végkövetkeztetés

Eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség újra felvállalja történelmi szerepét és adjon erkölcsi iránytüt és optimista jövöképet a magyar társadalomnak. Ezt úgy teheti, ha a társadalomban végbemenö folyamatok jobb megértetésével szolgálja a megbékélést, tudatositja, hogy a pártok csak eszközök közös nemzeti céljaink elérésére és azt is, hogy e célokat csak akkor érhetjük el, ha megfogalmaztuk azt a magyar jövöképet, melyben mindannyian egyetértünk. Egyszóval eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség hozzájáruljon népünk szebb jövöjének formálásához is és a nemzet lelki gyógyuláshoz is, mert „cinkos aki néma!”, és mert ma még a magyar értelmiség többsége sajnos néma.

Ennek az össznemzeti felemelkedésnek lehet elsö lépcsöfoka a 21. század Petöfi Körének, az új Nemzeti Kerekasztalnak, tehát egy olyan fórumnak a létrehozása, mely megfogalmazza és szolgálja a nemzet történelmi létérdekeit. Hozzájárulhat ez a kerekasztalnak egy olyan magyar társadalom formálódásához, mely tájékozott, vezetöiben megbizik és igy a szavazó urnáknál képes és hajlandó egy ezer éves kulturnemzethez méltó döntéseket hozni. Én hiszem, hogy a mai „hadi demokrácia” korát most már követheti a valódi demokráciáé, hogy 2O1O-ben majd annak tudatában szavaznak majd az állam polgárai, hogy a magyar jövő, tehát az unokáik jövője az ő kezükben van, az ö szavazataikon múlik!

Lipták Béla
(1956-ban a 16 Pont egyik megfogalmazója)


Attached Documents (click to download)
ELJÖTT AZ ÚJ KEREKASZTAL TÁRGYALÁSOK IDEJE!

 <  home top  /\ 


Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás