|
|
| 2013 Máj 24 (Péntek) |
Eszter, Eliza névnapja |
| HIR |
Hungarian Information Resources - Magyar Informació Forrás
|
|
Welcome Guest, please Login here. Only registered users can post messages.
Please register here.
Comments & contributions to improve its content most welcomed |
A Magyar Lobbiba mindenki csak ÖNMAGA iratkozhat fel! A feliratkozás az alábbi cimen történik:
http://hungaria.org/hal/lobby/
Ezen a cimen lobbink korábbi akcióit is megismerheti.
Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓNK:
A Kárpát Medence északi részén, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Magyarországon hatalmas áradások pusztítanak. A károk hatalmasak. Kérjük a Magyar Lobbi minden résztvevőjét, hogy adományaikkal segitsék a lakástalanná és nincstelenné vált honfitársainkat és hogy terjesszék ezt a kérelmet baráti körükben is.
Ha kredit kártyát kivánnak használni, adományaikat az Interneten keszesztül a következő cimen adhatják fel: http://www.americanhungarianfederation.org/news_disasterrelief_Hungary...
Amennyiben csekket kivánnak küldeni, azt az American Hungarian Federation-nak irják ki ;s a csekk aljára irják oda, hogy “2O1O Relief Fund” és k-ldj;k el az AMSZ pénztárosa cimére:
Mr. Alexander Murray
2805 56th PL
Woodside NY 11377-7814
Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
(Ha el kivánja olvasni az alábbi, gondolat ébresztö irást, úgy kérem, hogy még az elött küldje el adományát, nehogy az alábbiak olvasása elterelje figyelmát arról).
Trianon évfordulóról, a “csöd-blöff”-röl és a kibontakozás mikéntjéröl..
Kedves Kollégák,
Fantasztikus, hogy mekkora öngólokat tudunk mi rúgni! Szinte hihetetlen, hogy Trianon 9O-ik évfordulóján a világlapok ugyan magyar hirekkel vannak tele, de ezek a cikkek nem a Trianon tragédiájáról vagy Trianon következményeinek felszámolásáról vagy az annyira időszerű Közép Európa-i kibontakozás mikéntjéröl szólnak, hanem egy kontár kormány csőd-blöffjéről.
Persze öngól az is, hogy a lezajlott Trianon akciók között akadtak olyan szélsőséges rendezvények, melyeknek hangvétele (az egyik végletben) demagóg uszításra emlékeztetett, mig (a másik végletben) a szlovák diplomata vendégek érzékenységére való tekintettel kultúr rendezvénnyé degradálódott. Persze a többség méltó volt az évfordulóhoz, s azokról irt is a sajtó.
Miért van ez? Mi magyarázza ezt az „öngól sorozatot”? Nem az, hogy az átlag magyarból hiányzik a hazaszeretet’ Nem, a csöd-blöfföt a belpolitikai érdek és a társadalom tájékozatlansága míg a „treanoni fiaskót” a felelősségteljes tervezés és útmutatás hiánya okozta! Nos ezekröl a jelenségekröl fogok (mivel Amerikában élek, természetesen az amerikai magyarság teendöire koncentrálva) alább irni és felvetni pár gondolatot:
Amerikában, az Internet nyilvánossága elött megindult egy párbeszéd a „hogyan tovább”-ról, s arról hogy az amerikai magyarság talán képes lenne megmutatni az összmagyarságnak azt is, hogy miként kellene müködnie egy demokráciának és azt is, hogy „az egységben mennyi erő van”, ha energiáinkat nem pártoskodó veszekedésre, öncélú manipulálásra, vagy a politikai ellenfeleink szapulására pocsékoljuk, hanem s közügyinkkel való foglalkozásra, tehát arra fordítjuk, amiben kindenki egyetért, mert összmagyar érdek.
Tudom sokan legyintenek, hogy az összefogás nálunk reménytelen „ködevés”, reménytelen optimizmus, hogy az összefogáshoz nekünk 48 meg 56 kell, s akkor is csak 3 napig tart. Viszont ugyanezek a tipikusan pesszimista magyarok azt is belátják, hogy azért bizony 1) jó lenne, ha össze tudnánk fogni és 2) az is tény, hogy sokan közülük, a maguk által választott területeken hatalmas és eredményes munkát végeznek az összmagyarság érdekében (csak azért nem sorolok neveket, mert sokan vannak ilyenek, s félek, kihagynék egyeseket, s nem akarok senkit sem megbántani).
Na és ha így van, ha mindenki szerint „jó is lenne” az összefogás, meg az áldozatra való hajlandóság is létezik, akkor mi hiányzik ahhoz, hogy mi, - egy valódi és már müködö demokráciában élő amerikai magyarok - példát tudjunk adni az összefogás terén, hogy egységönk révén az amerikai politikai életben olyan befolyásunk legyen, mint mondjuk a miénkéhez hasonló létszámú ireknek vagy görögöknek? Gondoljuk át mit is kellene tennünk ennek eléréséhez!
Nem a fizikai adottságaink hiányzanak, elvégre az itt élö magyarság egyéneiben eredményes és megbecsült tagjai a társadalomnak! Ami hiányzik az ennél fontosabb, mert érzelmi jellegü. Fontos, hogy ezeknek az érzelmi buktatóknak rugóit átgondoljuk, megértsük, mert e nélkül nem lesz az összefogás dolgában elörelépés és a magyarság legjobbjai továbbra is távol tartják magukat a marakodóktól, féltékenykedöktöl:
A széthúzás egyik lélektani rugója az, hogy a magyarságért sok áldozatot vállaló emberek elismerést várnak, azt szeretnék, hogy társaik gratuláljanak eredményeikhez, hogy „megöleljék” őket, megköszönjék nekik azt amit mindannyiunkért tettek és tesznek. Na de kiktől várják ök ezt az elismerő „ölelést”? Hát az ugyanolyan magyaroktól, mint önmaguk, olyanoktól akik ugyanolyan álzozatokat hoznak, akik ugyanazt csinálják mint ők maguk és akik viszont tőlük várnák ugyanezt. Hogy mi ennek a következménye azt jól tudjuk: Ebböl születik vagy a hiánypótló ön-melldöngetés, vagy a feltékenykedés ( melynek egyik példája a két országos szervezet az AMSZ és a Koalició közötti feszültség) és sorolhatnám az egyéb helyi csoportok közötti személyes (vagy politikai) okokból származó feszültségeknek, egymás gáncsolásának, szapulásának hosszú sorát.
Mi erre a megoldás? Természetesen nem az, hogy elvárjuk a lehetetlent, tehát azt, hogy megváltozzon az emberi természet. Ez sohasem fog megtörténni, mert ez kitörölhetetlen, ezt elvárni ugyanolyan naiv dolog, mint az olyan, hogy „addig ütlek amíg nem szeretsz”! Na, de akkor mi a megoldás? Mi az oka, hogy mások tudnak és mi nem tudunk közös érdekeinkért egységbe tömörülni?
Az egyik ok (szerintem) az, hogy a magyar állam intézményei nem figyelnek oda, hogy a világban szétszóródok magyarság köreiben mi is történik, nem adnak hivatalos elismerést azoknak akik megérdemlik és nam adnak útmutatást, satégiai tanácsot a közös fellépést illetöen. Persze van ez alól kivétel, elöfordul, hogy egy volt külügyminiszter megköszöni egy szervezet jó munkáját, de nagy általánosságban ez csak kivétel és sok esetben még mindig létezik a kölcsönös bizalmatlanság az otthoni kormány képviselöi és az „emigráció” között. Ezen is változtatni kellene, elvégre most (hogy végre nagyjából egyet akarunk a kormányunkkal), itt az ideje annak is, hogy mi elfogadjuk az ö irányitásukat és annak is, hogy ök mint nemzeti tőkére (és ne mint politikai ellenfélre) tekintsenek a nyugati magyarságra.
Egy másik összetevője a „megoldásnak” az, hogy abbahagyjuk a múlton való rágódást, hogy „mi lett volna ha” meg a „ki volt a hibás?” féle „eső után köpönyegezést” és hogy azokból csak tanuljunk miközben energiáinkat és figyelmünket a mai teendöink eltervezésére összpontositjuk. Na de hát mit tanulhatunk a multból? A fő tanulság (szerintem) az, hogy fogadjuk el és gyakoroljuk a demokráciát, mert bármilyen rosszul is müködik a demokrácia, annál jobbat eddig az emberiség még nem talált ki! Na és mi a demokrácia lényege? Az, hogy a közakarat szavazás útján érvényesül és hogy a közakaratnak a döntést mindenki elfogadja (nincsenek önkinevezett elnökök, nincsenek egy személyes „világszervezetek” és nincsenek olyan igények sem, hogy „te lépj be az én csoportomba” akkor lesz egység, ha elfogadod hogy ott én vagyok a kapitány!) Ilyen a demokráciában nincs, választás van!
Na dehát, hogyan és mire szavazzon az amerikai magyarság, mely szétszórtan él, még csak egymás létezéséröl sem tud, nemhogy egymás munkáját, elképzeléseit, céljait ismerné? És hogyan szavazzon, amikor a legtöbb csoportnak, szervezetnek elavult alapszabályai meg sem engedik a közösségbe való egyesülést, az egységes országos szervezetben való összefogást. Ez az „alapszbályosdis” kifogás ütközik a demokratikus gondolkozással, elvégre jól tudjuk, hogy még az Amerikai Alkotmányt is formálni, változtatni kell (Ammendments) ahhoz, hogy alkalmazkodjon a változó körülményekhez, hát akkor miért ne lehetne az alapszabályokon változtatni?
A fenti akadályokat megoldhatja az Interet! Ha az AMSZ és a Koalició pédáúl, a felvetődő kérdésekről a teljes tagság szavazása alapján dönt és elfogadja a többség döntését, akkor közöttünk is működhet ez a demokrácia! Természetesen csak akkor van a szavazásnak értelme (az Interneten vagy bárhol), ha a szavzók tájékozottak, s ezért elengedhetetlen, hogy minden kérdésben a szavazást megelőzze (egy mondjuk 2 hónapos) olyan megbeszélés follyon le az Interneten, melynek folyamán meghallgatjuk az érveket és ellenérveket olyan dolgokban, mint példáúl arról, hogy mi legyen a neve az amerikai összmagyarság szervezetének (Koalició, AMSZ, vagy más?), mi legyen a programja, milyen hátterü emberek legyenek azok akik az amerikai politikai életben képviselik az amerikai magyarságot? Ezeknek a képviselöinknek mit is kellene kérni az amerikai törvényhozóktól, stb?
Ezen, vagy ilyesmiken elgondolkozni azt hiszem hasznos lenne.
Lipták Béla
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
WASS ALBERT:
Nagypénteki sirató
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
Bajorerdő, 1947
|
|
|
| We are not responsible for messages posted here. Any comments suggestions please write us. |
|
HAL: List 
