Románia 0-zone-al támogatja a határon túli románságot - Magyarországról
méregdrága a Kárpát-medencét hívni
A moldáviai román popegyüttes, az 0-zone neve nem az ózonról, hanem onnan
kapta nevét, hogy Romániából belföldi tarifával hívható a szomszédos
Moldávia, ahol több mint 2 millió román él. Bukarest egyértelmuen nemzeti
érdeku döntést hozott az ügyben. Az alacsony percdíjak megkönnyítik a
határon túli románsággal való kapcsolattartást, és nem mellesleg
jótékonyan hatnak a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokra is. Mi a helyzet
nálunk és a Kárpát-medencében, ahol a magyarság 8 részre szakadva, nyolc
államban él?
Havaj... szó szerint
Magyarországról általában olcsó Amerikába(így Hawaii-ra) és Kanadába,
relatíve olcsó Ausztráliába, Izraelbe vagy Hongkongba, ugyanakkor
méregdrága Erdélybe, a Felvidékre, a Délvidékre, Kárpátaljára és az
Orvidékre (Burgenland) telefonálni.
A Matáv nemzetközi díjszabása szerint, például az elterjedt Bázis
díjcsomaggal 52,5 Ft/perc egy amerikai és egy kanadai beszélgetés, erdélyi
rokonainkat, barátainkat viszont 97, 50 (mobil) és 63-67 Ft-ért
(vezetékes) tárcsázhatjuk percenként. A Szerbia-Montenegróban és
Ukrajnában élo, legnehezebb helyzetben lévo délvidéki illetve kárpátáljai
nemzettársainkat 112 és 63,75-ért érhetjük el/minutum, pont annyiért, mint
az ázsiai Izraelt, és alig kevesebbért, mint Ausztráliát vagy Hong Kong-ot
(127,5 -mobil 63,5-drótos). A felvidéki (Szlovákia), orvidéki (Ausztria),
lendvai (Szlovénia), eszéki(Horvátország) csevegés is jelentos
számlanövekedést eredményezhet, a tarifák 97, 5 és 112,5 forintnak
felelnek meg mobil, és 45-52,5 forintnak vezetékes szám hívása esetén,
percenként. A percdíjak a különbözo díjcsomagokban kis mértékben ugyan
változnak, de az arányok nemigen.
Mobilfronton sem igazán rózsás a helyzet. A Vodafone úgynevezett
plusznullás (internetes hanghívás) szolgáltatásával 30 Ft egy washingtoni
hívás percdíja, ugyanez Szabadkára vagy Székelyudvarhelyre 66 Ft, ám ez az
egyetlen cég a mezonyben, ahol legalább alap üzemmódban a kárpát-medencei
tarifa azonos (96 Ft/perc) az észak-amerikaival, és olcsóbb néhány uniós
irányúnál. Talán, mino csoda, felismerték, hogy a külföldre telefonáló
magyarok többségének milyen a családi, baráti kapcsolatrendszere.
A T-Mobile-nál annyi "pozitívumot" említhetünk, hogy Dunaszerdahely(ma
Szlovákia) például vezetékes hívás esetén azonos díjzónában fekszik San
Francisco-val (USA) vagy Telavivval (Izrael), de már szlovákiai mobilt
hívni, pláne Kolozsvárra (Románia), Ungvárra (Ukrajna) Zentára
(Szerbia-Montenegró) rácsörreni másfélszer annyii, az pedig elképeszto,
hogy egy horvátországi bunkofont hívni annyit kóstál mint egy tokiói
vezetékest. Plusznulla és néhány díjcsomag esetén csökken némileg a
percdíj, ám az elszámolás percalapúra romlik, és a környezo államokba
ekkor sem olcsóbb a távbeszély a tengerentúlinál. Kedves kis emberbarát
színfoltja mellesleg minden tárgyalt cég tarifatáblázatának, hogy az
izraeli uralom alatt egyelore csak névleg létezo Palesztin Önkormányzat
területét hívni drágább (sok esetben kétszer annyi!) mint Izraelt magát,
noha ugyanaz a telefontársaság biztosítja a kommunikációt. Diszkrimináció?
Áh, dehogy...
A Pannon GSM-nél(amelynek honlapján, akár a T-Mobile-én, Jugoszlávia még
létezik) sem leszünk boldogabbak, Ausztrália vezetékesben, az USA
mobilszám tárcsázása esetén is sokkal olcsóbb Ukrajnánál és Romániánál, de
Szlovákiát is verik, vezetékes-mobil egybevetés esetén. Egy perc
Nagyváradra 109 vagy 129 Ft (internetes vagy normál hívás esetén),
Sidney-be 69 vagy 79 Ft. C'est la vie...
Kétségtelen, hogy egy adott államba irányuló hívás költsége a helyi
telefónia fejlettségétol is függ, de a magyarországi árképzés így is
botrányosan torz, és semmiképpen sem nevezheto magyarbarátnak.
Mondanunk sem kell: miután az sms is drágább külföldre, megintcsak a
nyomorgó amerikaiakat, a nélkülözo ausztrálokat, a bádogvárosokban élo
izraelieket és hongkongiakat kell olcsóbban vagy azonos összegért
elérhetové tenni a közismerten jólétben úszó, zsugori, követelodzo határon
túli magyarok helyett, akiknek már rég be kellett volna olvadni, a
magyarkodó jónénikéjüket...
Illetékes elnyomó kormányunkban, vagy a gazdasági élet nagyobb kutyáiban
vélhetoen fel sem merül, hogy ha mondjuk belföldi áron hívhatnánk a
Felvidéket vagy Erdélyországot, az a magyarságon belüli könnyebb
kapcsolattartáson kívül forgalom és bevételnövekedést, valószínu
ellentételezést eredményezne, másodsorban a szlovákoknak, románoknak és a gazdasági életnek sem tenne rosszat.
írta Molnár Balázs
(a cikk rövidebb verziója a Reform 2005. április 29-i számában jelent meg)
|
|
|
Close Window
