kulugyminiszterium.hu
A Külügyminisztérium alább közzéteszi Jeszenszky Géza volt washingtoni
nagykövet 2002. június 20-án készült, a 2001-2002. évre vonatkozó
beszámoló jelentése "Vezetoi összefoglalójá"-nak a kétoldalú politikai
kapcsolatok értékelésével foglalkozó részét. Ennek titkosságát a
külügyminiszter 2005. október 26-i dátummal feloldotta.
Ezzel a Külügyminisztérium a magyar-amerikai kapcsolatok akkori
helyzetével összefüggo vitát a maga részérol lezárta, újabb dokumentumokat
nem ad közzé.
"Vezetoi összefoglaló
A beszámolási évben nagykövetségünk feladatai egy hirtelen megváltozott
nemzetközi koordinátarendszerben még összetettebbé váltak. Magyarország
amerikai megítélésére, a magyar-amerikai viszonyra az elmúlt idoszakban
két dátum, esemény gyakorolt drámai hatást. Az Egyesült Államokat ért
szeptember 11-i terrorcselekmények megrendítették az amerikai társadalmat,
rádöbbentették sebezhetoségére, átrendezték politikai prioritásait. Ez
megváltoztatta azt a nemzetközi feltételrendszert, amelyben meg kellett
találnunk a transzatlanti, s azon belül a kétoldalú kapcsolataink további
alakításának lehetoségeit.
A másik esemény, amely kedvezotlenül érintette itteni pozícióinkat, a
magyar kormány szeptember 10-i döntése volt a Gripen vadászgépek
bérlésérol. Ez a lépés megzavarta a térségbeli amerikai stratégiai és
gazdasági terveket, dominó hatást indítva veszélyeztette a régióbeli
amerikai pozíciókat, s precedensül szolgált az amerikai dominanciával
dacoló európaiak számára. Washington számára a döntés tartalmánál is
fájóbb volt annak módja: a várakozásaikkal ellentétes döntésrol elvárták
volna az elozetes értesítést, konzultációt, de legalább annak
utókezelését. Amerikai részrol a szövetségesi kapcsolat egyik alapelvének
tartják ugyanis, hogy nem okozunk egymásnak meglepetéseket.
Az egyes országok által a szeptember 11-i terrortámadásra adott reakciók
váltak a kétoldalú kapcsolatok elsoszámú mércéjévé. Az adminisztráció új
fejezetet nyitott bilaterális partnerkapcsolataiban, új szövetségeket
kötött, szükség szerint háttérbe szorított régi partnerségeket attól
függoen, hogy mennyire szolgálta a terrorizmus elleni háború ügyét. A
szövetségesek, partnerek régi érdemei elhalványultak, s pozícióikat az
antiterrorista kampányhoz történo hozzájárulásuk jelentosége határozta
meg. Ezt erosítette az az egybeesés is, hogy a januárban hivatalba lépett
Bush-adminisztráció a nyár végére állította be új embereinek jelentos
részét a közigazgatásba, s így szeptemberben egy, az elozményeket kevésbé
ismero csapat kezdte meg tevékenységét. Erre az idoszakra jellemzo volt
továbbá a terrorizmus elleni háború felfokozott lélektani állapota, a
túlzott emocionális töltet, valamint a „fekete-fehér” látásmód.
Sajnálattal állapítható meg, hogy ebben az átrendezodésben, ebben az új
feltételrendszerben Magyarország nem találta meg a helyét kello
gyorsasággal és hatékonysággal. Egyrészt a szeptember 11-i terrortámadásra
adott magyar válaszok vegyes jellege, megtetozve az aznapi
Csurka-nyilatkozattal, másrészt a megelozo napi, egyfajta
cserbenhagyásként vett Gripen-döntés az adott körülmények között
összekapcsolódott, s Magyarország a korábbi „modell-szövetséges” kiemelt
pozíciójából hirtelen a sor végére került. A két kérdés összeadódása
kétségeket ébresztett a magyar kormány szövetségesi elkötelezettségét, és
atlanti orientációját illetoen. Lélektanilag megváltozott a velünk
kapcsolatos hozzáállás. A Magyarországgal kapcsolatos negatívumok
összeadódása vonzotta, felnagyította azokat a kapcsolatainkban korábban is
meglévo problémákat, mint például a több éve sikertelenül tárgyalt
kereskedelmi vámtarifák kérdése, az ún. gyulöletbeszéd, a
kedvezménytörvény vagy a taszári bázis használati díjának ügye, s így az
egész kapcsolatrendszer negatív megvilágításba került.
A szeptember 11-i eseményekre adott magyar válasz pozitív eleme volt, hogy
Orbán Viktor miniszterelnök elsoként nyilvánította azt a NATO 5.
cikkelyébe tartozó támadásnak. Hasonlóan kedvezoen fogadták az Egyesült
Államokban a magyar társadalom együttérzésének demonstrálását. Ugyanakkor
a magyar lakosság megnyugtatását, a Magyarországra leselkedo terrorista
veszély kizárását amerikai részrol – túlzott érzékenységgel – már egyfajta
elhatárolódásként vették. Szintén kedvezotlen visszhangot kapott
szeptember 11-e nemzetközi jelentoségének, a magyar érintettségnek lassú
felismerése, s a villámgyorsan átrendezodo amerikai prioritásokhoz történo
kapcsolódási pontok keresésének késlekedése. Washington türelmetlenül
fogadta a szeptember 11-i Csurka-nyilatkozattól történo kormányfoi
elhatárolódás elmaradását, s a szeptember 18-i kormányhatározatot is
megkésettnek tartotta, noha elismerte annak tartalmasságát. Szintén
lassúnak tekintették a terrorizmus elleni kampány egyes részterületein
kezdeményezett jogszabályi, intézményi változtatásokat, a bürokrácia
reagálását. A felfokozott idegállapotban már túlzó elvárások is
megfogalmazódtak, mint például, hogy menjünk elébe az amerikaiak olyan
kéréseinek is, amelyeket még meg sem fogalmaztak. A magyar légtérhasználat
megnyitásával kapcsolatban ellentmondásos jelzéseket kaptunk tolük,
eloször nem sürgették a parlamenti engedély megadását, késobb viszont
felrótták, hogy a NATO szövetségesek közül utolsóként adtuk meg a
hozzájárulást. (Ismételten fel kellett hívnunk a figyelmet alkotmányunkból
fakadó korlátokra.)
Néhány területen kedvezotlen kiinduló pozíciónk is hátráltatta a megfelelo
válaszadást. Ilyen volt például a terrorizmus elleni kampányban igen
fontos szerepet kapott két terület: a pénzmosás elleni küzdelem, valamint
a katonai erofeszítésekhez történo hozzájárulás. Szerencsétlen egybeesés,
hogy az OECD-n belül muködo, a pénzmosással szembeni harcot is koordináló
Financial Action Task Force éppen a megelozo nyáron vette föl
Magyarországot a nem együttmuködo országok listájára. Szeptember 11-e után
így Magyarországnak feketelistásként eleve rosszabb kiinduló helyzetbol
kellett pótolnia a megfelelo törvényhozási változtatásokat, s ezzel
lépéshátrányba került. A katonai hozzájárulás területén is elmaradtunk
szövetségeseink és a tagjelölt országok többségétol. Novemberig húzódtak
az egyeztetések arról, hogy az elvi szándékot bejelentsük egy orvoscsoport
afganisztáni kiküldésérol. Régióbeli szövetségeseink, de még több
NATO-partner szomszédunk is ekkor már útba indította csapatait a térségbe.
Nagykövetségünk igyekezett ezeket a negatívumokat ellensúlyozni,
javaslatainkkal az otthoni illetékeseket mozgósítani. Igyekeztünk elotérbe
állítani azokat az elemeket, amelyek Magyarország sajátos földrajzi és
politikai pozíciójából adódóan egyedi lehetoséget nyújtanak a terrorizmus
elleni kampány sikerre viteléhez. Ilyen terület volt az antiterrorista
képzés, a terrorizmus és a szervezett bunözés elleni küzdelem
összekapcsolása, a humanitárius segítségnyújtásban megmutatkozó példaszeru
együttmuködés a kormányzati és nem kormányzati szervezetek között, a
térségbeli „know how” jellegu tanácsadás fejlett bankrendszerünk és
intézményi struktúránk alapján.
A szeptember 10-i Gripen-döntés szintén rendkívül érzékenyen érintette az
Egyesült Államokat. Amerikai részrol NATO-tagságunk támogatásakor az volt
a kiinduló axióma, hogy a közép-európai országok gazdaságilag az EU-hoz
húznak, biztonságpolitikailag viszont az USA-hoz. Az F16-osok elvetése ezt
az alapveto képletet zavarta meg. Az amerikaiak csalódottságának további
eleme volt, hogy benyomásaik szerint Magyarország nem vette komolyan a
védelmi, katonai szempontokat, s egy hadiipari termék beszerzésekor nem
annak katonai használhatóságát tekintette prioritásként. Megítélésük
szerint a NATO-kötelékben teljes értékkel nem használható Gripen-gépek
rendszerbe állításával Magyarország eleve korlátozta részvételi képességét
a Szövetség jövobeli operációiban. Így önként vállaltunk egyfajta
másodrangú szövetségesi pozíciót, amely ellen olyan vehemensen küzdöttünk
a NATO-ba történo belépésünkkor. Az amerikai fenntartásokat felerosítette
a magyar döntés precedens jellege miatti aggodalom, egyrészt egy
térségbeli dominó-effectus elindításával, amely kedvezotlen üzenetet
közvetít a NATO-tagjelöltek felé is, másrészt az ügyet lefutottnak
tekintett amerikaiakkal szembeni dacolással. A Gripen-döntés túllépett a
magyar kereteken, s az a transzatlanti feszültségek egyik kérdésévé vált,
különösen a brit és a svéd intervenciók nyomán.
Nagykövetségünk ez ügyben is igyekezett megfeleloen érvelni az amerikai
aggodalmak eloszlatása érdekében. Hangsúlyoztunk a svéd vadászgépek NATO
interoperabilitására vonatkozó brit garanciákat, emlékeztettünk a
Gripen-rendszer jelentos amerikai részarányára. Igyekeztünk egyúttal
hangsúlyozni nyitottságunkat az amerikai részrol nagy energiával
szorgalmazott, 2010-ben rendszerbe álló új, összhaderonemi harci gép, a
Joint Strike Fighter iránt. Emellett szorgalmaztuk, hogy a magyar és az
amerikai légiero közötti együttmuködés ne szakadjon meg a Gripen-döntést
követoen, s közösen tárjuk fel azokat a területeket (mint például pilóták
és a földi irányítószemélyzet közös képzése, fegyverzet beszerzése), ahol
ez az együttmuködés tovább mélyítheto.
A hazánkkal szemben megfogalmazott bírálatok és a Gripen-ügy kapcsán reánk
nehezedo nyomás ellenszenvet keltett Amerika iránt Magyarországon is. Ezt
erosítették az új budapesti amerikai nagykövet politikai elfogultságával
kapcsolatos budapesti vélemények, s az általa megfogalmazott kormányzati
bírálatra érkezo szélesköru negatív visszhang. Igyekeztünk felhívni
amerikai partnereink figyelmét, hogy a Gripen-döntést követoen tapasztalt
amerikai eljárás „rámenossége” visszafelé sülhet el.
A 2001. végére jelentosen lehult magyar-amerikai viszonyt a velünk szemben
felhalmozott kritika folyamatos lebontásával, apró lépésekkel igyekeztünk
javítani. Január végén sikerült teto alá hozni a kereskedelmi
vámtarifa-megállapodást, s körülbelül egyidoben sikerült megállapodni egy
jelképes, egy dolláros bérleti díjról a taszári bázis amerikai
használatáért. Ez a két kedvezo gesztus már elegendo volt ahhoz, hogy a
hazánkra nehezedo kritikai nyomás méltánytalanságát érzo amerikai körök
hangosabbá váljanak, s a kétoldalú viszony javításának perspektíváit
helyezzék elotérbe. Erre az idoszakra amerikai részrol megemésztették a
Gripen-döntést, s a rendkívül csalódott Lockheed-Martin vállalatnál
dolgozó partnereinket is sikerült meggyoznünk a vállalat-csoport által
koordinált JSF iránti érdeklodésünkrol. A terrorizmus elleni kampányban
ezzel párhuzamosan több területen sikerült pozitív teljesítményt
felmutatnunk, egyöntetuen kedvezoen fogadták a pénzmosás elleni
küzdelemhez szükséges jogszabályváltoztatások terén tett magyar lépéseket,
beindult a budapesti ILEA-n a terror-elhárítási képzés, jó visszhangja
volt az afganisztáni újjáépítéshez fölajánlott magyar segélykeretnek.
Hasonlóan kedvezo fejlemény volt a kedvezménytörvény végrehajtásáról
született magyar-román megállapodás, amely „kihúzta a méregfogát” az egyes
szomszédaink részérol a törvénnyel szemben támasztott fenntartásoknak. A
Kossuth Lajos amerikai útjának 150. évfordulójáról megemlékezo
rendezvénysorozat a két ország szövetségesi kapcsolatának történelmi
hagyományait, a régóta vallott közös értékeket felelevenítve szintén
jótékony hatással volt.
A 2002. elejére ily módon tapasztalható javulás a bilaterális viszonyban
azonban még nem érte el azt a szintet, hogy teljesen lezárhattuk volna a
magunk mögött hagyott fél év negatív idoszakát. Az Egyesült Államokbeli
Bostonba látogató Orbán Viktor miniszterelnök Fehér Ház-i fogadásának
ügye, annak magyarországi felnagyítása Washington számára is kellemetlen
volt: mind az NSC és a State Department, mind a budapesti amerikai
nagykövetség folyamatos magyarázkodásra kényszerült az amerikai-magyar
szövetségesi kapcsolatok mélységét illetoen. A bostoni látogatás kapcsán
sor került ugyan Bush elnök Orbán miniszterelnökhöz intézett
telefonhívására, de az ügy „rossz szájízt” hagyott mind a két oldalon.
Tavaszra a Magyarország, a magyar vezetés megítélését beárnyékoló elemek
közül csupán az ún. gyulöletbeszéddel kapcsolatos kormányzati, pontosabban
kormányfoi elhatárolódás kérdése maradt egyedül napirenden. A parlamenti
választások lefolyásának módja (71-73%-os részvételi arány, incidensek
elmaradása), valamint annak eredményeképpen a MIÉP parlamentbol történt
kiszorulása ezt az utolsó kritikai elemet is okafogyottá tette, s
különösen a francia elnökválasztások kontrasztjaként megerosítette a
magyarországi demokrácia szilárdságáról kialakított képet. Az új kormány
megalakulásával jó alkalom kínálkozik egy új fejezet megnyitására
kétoldalú kapcsolatainkban, s különösen a védelempolitikai területen
táplálnak amerikai részrol várakozásokat a tekintetben, hogy új lendületet
kapjon a magyar védero-reform, s a NATO-beli katonai vállalások
teljesítése."
2005. október 27.
|
|
|
Close Window
