BAGPIPE, BELLOWS PIPE (duda)
This ancient and significant instrument of the Hungarians has its origins in the Near East in antiquity. Up to the 16th century it was the military instrument of the hussars (cavalry), when it was replaced by the shawm (töröksíp). For centuries the bagpiper was extremely popular and appreciated by every level of society. In the 19th century, a single bagpiper was often the \'whole orchestra\' at weddings, carnivals and dances. Herdsmen bagpipers gave homage to the Christ-child in Nativity plays. It was also used for army recruiting (see cover). By the 20th century bagpipe music almost disappeared.
The Hungarian type of pipe has three blow-pipes: the melody-pipe, the assistant (contra) pipe and the drone or bass-pipe. The melody (chanter) and the contra-pipe are connected by a double pipe-stem, and inserted into the bagpipe head, usually goat or ram heads; on the Great Plain maiden and mustached man heads can also be found. The air is blown into the leather bag through the mouthpiece (blower) made of reed or elder. The bag is made out of a single goat, sheep or dog skin with the fur on the inside. The drone stands separately. The Hungarian bagpipe produces three notes at the same time, two through the double pipe, and one through the drone.
The piper never played together with another piper, probably because it was almost impossible to tune up the pipes.
|
 |
DUDA
Régi magyar neve tömlősíp. Ősi hangszere a magyarnak. Ókori, előázsiai eredetű. A 16. század közepéig a huszárság hadi muzsikája, amíg a töröksíp ki nem szorította. Használták a betlehemesek, karácsonykor a dudáspásztoroknak is szerepük volt az éjféli misén.
Kecske-, vagy kosfejű dudák mellett az Alföldön menyecske-, sőt bajuszos férfifejű dudák is léteznek. A sípszár a két magas sípot foglalja magában. Rendesen egy darab szilvafából faragták. A dallamsípnak hét, a kísérősípnak egy lyuka van. Mindkettő nádból vágott, egynyelvű fuvó káját a kecskefej rejti. A tömlő egészben, többnyire szőrével befelé fordított, kecske, juh- vagy kutyabőr. A tömlő egyik lábába van bekötve a dudasíp, a másikba az emlő nevű, visszacsapódó nyelvű fújtató cső. Magyar dudás mindig szájjal fújja fel a tömlőt, fújtató nélkül. A harmadik lábba egy basszus síp van bekötve, amit a dudás vállára vet. Néha egy negyedik cső kerül a negyedik lábba, ez a höppentő, csak időnként szólal meg, és csak úgy csügg-lóg a tömlőn lefelé. A tömlő többi nyílása szorosan be van kötve (befenekelve). A tömlőt degeszen (felfújva) tartja a hóna alatt a zenész s karjával egyenletesen nyomva szorítja a szelet a sípokba.
A dudás a pásztornépből került ki, ezért volt legtöbb Dunántúlon, Csallóközben, Felső-Magyarországon. Egykor minden valamire való pásztornak volt dudája. Régen a dudások valamennyi társadalmi réteg kedvelt és megbecsült zenészei voltak. A 19. században gyakran előfordult, hogy lakodalmakon egy szál dudás fújta a talpalávalót. A 20. század elején már restelt a nép dudaszóra táncolni, és Apaffi Mihály erdélyi fejedelem kedves muzsikája annyira kiment a divatból, hogy az 1900-as évek elején magyar dudásról nem is lehetett hallani. Azonban az első világháború utáni elszegényedés újra divatba hozta a dudát.
A dudás mindig egymaga játszott (\"Két dudás nem fér meg egy csárdában\"), mert sípját nem tudta másikkal összehangolni. A duda országosan elterjedt hangszer volt. Toborzásra (verbuválásra) is használták. |
|
AHEA
