Fejfák - Kopjafák - Gombosfák
Jakab Ferenc
Benkö József sírja a közép-ajtai temetöben (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Pest, 1868.)
\"Régi idök öreg kopjafái alatt alussza álmát az én népem, mohos temtökben, vadvirággal takart padmalyos sírokban, szép madárszó mellett. Itt járok közöttük, beszélgetek velük, költögetem öket, mert nem igaz, hogy négy szál hitvány deszkával vége van mindennek. A sorsok nem múlnak el. Minden holttest letett ruha, melybe a gyermek öltözik. A temetö a soha ki nem alvó élet álarca csak.\"
Nyírö József: Kopjafák
Néhány székelyföldi faluban még fellelhetök fejfás temetö-részek, emlékeztetve hagyományos sírkertjeinkre.
Ezek valóban virágos, díszített faoszlopos, derüsen meleg hangulatú kertek, nem temetök. Az élö közösség másvilági tükörképét nyújtják, megörizve a székely falu hagyományosan demokratikus rendjét.
A fejfákon nem volt és általában most sincs felirat. Így is, a helyi közösség formanyelvén mindent kifejeznek amire az ott sétáló, ugyanahhoz a közösséghez tartozó kíváncsi: vérségi hovatar-tozást, életkort, nemet, vagyoni-társadalmi helyzetet, foglalkozást és a halál okát.
Faragott sírjeleink kialakulásuk és jelentésviláguk alapján három típusra oszthatók: fejfák, kopjafák és gombosfák. Ezen típusok többnyire a hosszú évszázadok alatt összemosódtak, jelentéstartalmuk megváltozott, esetleg kivesztek.
A fejfák, vagy \"fejtöl való fák\", melyeket a kereszténység felvétele elött valószínüleg \"bálvány\"-nak hívtunk, a halott kultikus ábrázolását szolgálták. A nemzetségi társadalom korában, az östisztelet elemeként jelentek meg, így népmüvészetünk legösibb rétegéhez tartoznak.
A kopjafák a harcosok, katonák sírhatjainak nélkülözhe-tetlen járulékai voltak. Nem véletlen, hogy a székely katona-társadalom örizte meg e nagyon régi, a lovas-nomád kultúrkörhöz tartozó hagyományt.
A gombosfák, vagy \"lábtól való fák\", a koporsóvívö két rúd díszítésével, kifaragásával és ideiglenes sírjelként való használatával jöttek létre. Formaelemeik a fejfa tagjaira emlékez-tetnek, de összarányuk nem egyezik a fejfáéval. Némely erdövidéki faluban kivivöfának nevezik öket.
Valószínüleg sírjeleink közül ez a legújabb, valamikor a Kárpát-medencebeli letelepedésünk után alakulhatott ki.
Európában egyedülálló hagyományunk még él, helyenként felújítják és ápolják, de fennmaradása rajtunk is múlik. Látogas-sunk el Székelyföldre, ismerjük meg és adjuk tovább e hagyományt a következö nemzedékeknek.
Jakab Ferenc
(Olasz Ferenc - Dr. Kós Károly: Fejfák, Budapest, 1975)
AMERICAN HUNGARIAN MUSEUM
PASSAIC, NEW JERSEY |
 |
Hungarian Wooden Grave-Posts
By Jakab Ferenc
In some Transylvanian Székely villages, there are still cemetery sections, where wooden grave-posts can be found, remind-ing us of the traditional Hungarian burial gardens. These are not cemeteries, but cheerful flower gardens, decorated with beautifully carved poles. They are the mirror image of the living community, preserving the traditional and democratic order of the Székely-Hungarian villages.
These carved grave-markers generally have no inscription. Nevertheless, the carvings denote every important information about the deceased, such as blood relation, age, sex, material and social status, occupation and cause of death and can be \"read\" by any interested member of the same community.
There are three types of carved grave-posts based on develop-ment and symbolism. During past centuries these types fused, their meaning changed or vanished. a) Fejfa: Posts, put at the head of the grave. They portrayed the dead and were probably called \'idols\' before Christianity. They belong to the oldest stratum of Hungar-ian folkart as they developed at a time when homage to the ancestors in tribal societies was important. b) Kopjafa: These markers were essential to soldiers\' graves. It is not accidental that this old tradition of the Eurasian horsemen-cultures is preserved by the Hungarian-Székely soldier society. c) Gombosfa: Posts put at the foot of the grave. They were decora-tively carved poles to carry the coffin to the grave and used as temporary grave-markers. They are similar to type a), but their proportions are not the same. In some Transylvanian villages they are called \'carry out poles\'. These carved posts probably devel-oped after the Hungarians settled in the Carpathian Basin, being the most recent type of the three.
Using carved posts as grave-markers in Transylvanian villages is unique to Hungarians in Europe. This tradition is still alive. Visit the old cemeteries, learn about this ancient tradition, and pass it on to the next generations.
AMERICAN HUNGARIAN MUSEUM
PASSAIC, NEW JERSEY |
|
AHEA
