CSÁNGÓK - AZ ELFELEJTETT MAGYAROK
A moldvai csángómagyarok népi kultúrája
Románia keleti részén, Moldvában, a Kárpátok és a Prut folyó közti területen, számos írott forrás bizonysága szerint, a XIII. század első évtizedeitől kezdve folyamatosan nagyszámú magyar népesség lakik. A kun püspökség megalapításától kezdve (1226) mindig hűséges hívei voltak a római katolikus egyháznak. A csángómagyar falvak lakói ma is erős katolikus hitük alapján különböztetik meg magukat a görögkeleti vallású románoktól.
A moldvai papok mintegy 180 ezer katolikust tartanak nyilván. Hozzávetőlegesen ennyi tehát Moldvában a magyar származásúak száma. Jelentős részük azonban az eltelt évszázadok során, miközben nem volt sem magyar papjuk, sem magyar iskolájuk, elvesztette anyanyelvét, s ma már nem beszél magyarul. Becslések szerint Moldvában még legalább 80-100 ezren beszélnek elődeik nyelvén. A magyar nyelvet azonban csupán intim, családi környezetben használhatják, hiszen iskoláikban, templomaikban - ritka és nem egészen veszélytelen kivételtől eltekintve - nem szólalhatnak meg anyanyelvükön.
Hosszú évszázadokon keresztül román környezetben, viszonylagos elszigeteltségben élve a moldvai magyarok rendkívül régi életformát, szokásokat, népköltészetet őriztek meg. Természetesen román hatás érződik népi kultúrájuk egyes területein és szókincsükben. Ez a hatás azonban a nyelv és a kultúra szerkezetét nem befolyásolta.
A csángó nyelvjárás nagymértékben különbözik a Kárpát-medencén belül beszélt magyar nyelvtől. A csángók ugyanis, akik a XIII. századtól a XIX. század elejéig kisebb-nagyobb hullámokban kerültek jelenlegi lakóhelyükre, nem ismerik a múlt században lezajlott nyelvújítás során született szavainkat, de nem ismerik azokat sem, amelyek a XX. század városiasodásával, iparosodásával keletkeztek. A Kárpátok karéján belül élő magyarok által szinte már elfeledett szavakat, nyelvtani szerkezeteket használnak. Beszédüket, imádságaikat, dalaikat hallgatva megcsodálhatjuk középkori kódexeink hangulatát idéző nyelvezetüket, kifejezéseik szépségét.
A moldvai csángók vokális népzenéje megőrizte a magyar karaktert, mégis önálló dialektusnak számít. Más magyar vidékek zenei jellegzetességeitől elkülöníti a régi hagyományok megőrzése, a más vidékekről nem ismert dallamok nagy száma, az új stílus dallamainak jelentéktelenebb mennyisége, a díszítések feltűnő gazdagsága, és az idegen hatások, főleg a román hatás, amely dallamátvételek, szövegátvételek és egyes zenei elemek átvételében nyilvánul meg.
Régebben a fonó volt a moldvai falvakban a fiatalok számára az egyetlen szórakozási lehetőség. Itt kezdődött az ismerettség, a barátkozás, az udvarlás, majd a párválasztás is. A guzsajasban - ahogy ők nevezik - párosítókat, csúfolókat, balladákat énekeltek. Még a fiatalok közül is sokan tudják, és szívesen éneklik a hosszú, szebbnél szebb balladákat. A csángó dalok között jelentős a keservesek száma, melyekben az élet nehézsége miatt panaszkodnak, vagy a szerelem gyötrelmeit éneklik meg.
A moldvai magyar táncfolklór bőségesen veszi át, olvasztja magába a délkelet-európai hatásokat. E hatások szintéziseként alakulhatott ki a jelenlegi moldvai hangszeres tánczene stílusa, melyben - a számos balkáni hatáson túl - nyugat-európai hatások nyomai is fellelhetőek. Néhány páros és négyes táncuk rokona az erdélyi táncoknak. Járnak időnként csárdást is, ez azonban egészen újkeletű. A lánc- és körformájú táncok sokkal általánosabbak.
Századunk első felében a moldvai zenekar összeállítása furulya, koboz és dob volt. Kétféle furulyát használtak: a rövidebb 6 lyukú sültüt és a hosszabb 5 lyukú kavalt. Ismerik még a kettős furulyát és a tilinkát is. A hatvanas évektől kezdve már csak ritkán játszanak furulyások tánc alá. A táncolnivágyók cigány zenészeket fogadtak meg hegedűvel, dobbal, cimbalommal és kobozzal. Később már nem hívtak cimbalmost és kobzost, helyettük harmonikás és szaxafonos játszik a zenekarban.
A moldvai csángómagyarok néprajza, nyelve, énekei felbecsülhetetlen kultúrtörténeti kincs a magyarság számára. Etnikai elszigeteltségük következtében évszázados hagyományokat őriznek. Olyan emlékeket, amelyek a Kárpátmedencén belül élő magyaroknál már nem, vagy csak töredékesen léteznek. Őrizzük és ápoljuk a magyar múlt ezen megmaradt értékeit, amelyeket a végtelenül mostoha körülmények között élő csángómagyarok szívós ragaszkodása mentett meg számunkra.
Zagyva Natália |
 |
CSÁNGÓS - THE FORGOTTEN HUNGARIANS
The folk culture of the Csángó-Hungarians of Moldava
The Csángó-Hungarians live in Rumania, between the Eastern Carpathian-Mountains and the River Prut since the beginning of the 13th century, or earlier. Since the founding of the Cumanian episcopacy (1226) they are faithful members of the Roman Catholic Church. It is their catholic religion, which distinguishes them from the orthodox Rumanians.
According to present statistics, there are 180 thousand Catholics in Moldava, therefore we presume this to be the number of the Csangó-Hungarian population. Miraculously, about 100 thousand Csángós still speak Hungarian, the use of which language is prohibited outside their homes.
The Csangós in Moldava - surrounded by Rumanians - were isolated from the rest of the Hungarians living West of the Carpathian Mountains. In spite of these harsh circumstances they preserved the beautiful archaic form of our language and rich Hungarian folklore. Their dialect differs from the rest of Hungarian dialects to the West, because the language reform of the 19th century as well as the new vocabulary of the 20th century didn\'t reach them.
Their particular vocal music preserved the Hungarian character. What separates them from the rest of the Hungarian music is the preservation of the archaic traditions, large number of melodies unknown in other regions, the richness of adornment, and the almost total absence of new style melodies.
In Csángó villages the \'Spinning Room\' was the only place of recreation for the youth. Friendships were born here, and dating - which led to marriage - also started here. A lot of singing was done in the \'Spinning Room\'. To this day, they especially like to sing the long, beautiful ballads about the difficulties of love and life.
Their folk dances incorporate many elements of Southeast Europe and even some from the West can be noticed. These influences were of importance in the development of the instrumental dance music. They also have couple dances like those in Transylvania and even the csárdás is known, but most common are the archaic line- and circle dances.
In the first half of this century a Moldavian folk dance band used the following instruments: recorders (the shorter sültü with 6 and the longer kaval with 5 holes), lute (koboz) and drum. Since the sixties they used the violin, drum, cimbalom and lute. Most recently a folk dance band plays the violin, drum, harmonica and saxophone.
The folk culture, language and music of the Csángó-Hungarians of Moldava is of invaluable importance to Hungarian cultural history. Because of their ethnic isolation they preserved archaic traditions almost forgotten by Hungarians in the Carpathian Basin. It is our responsibility to preserve and foster the values of our past, which the Csóngós\' persistent adherence to their heritage safeguarded for us. |
|
AHEA
