PETRY BÉLA SZÍVEKBE VÉSETT MESÉI
írta: Wass Albert
A címlapon, szívbe rajzolva, ott látjuk a székely hegyek jólismert tarnicsvirágját, azt az árnyékban növő, dúslevelű sötétkék harangvirágot, melynek kelyhében - minden székely gyerek tudja - kicsike szép tündérkék lakoznak. Szemközt a virággal \"prikulics\" tűnődik, a székely havasok huncut kis manója, ahogy éppen csak előbújt valamelyik sziklaodúból virágot csodálni.
Mézeskalácsos, rozmaringos régi-régi múltból kap ízelítőt, aki kezébe veszi ezt a mese-albumot. \"Szív küldi szívnek szívesen...\" csendül elő valahonnan lelkünk legmélyéből a rég feledett otthoni rigmus.
Petry Béla művészi keze-munkája nem ismeretlen előttünk. Sokszor gyönyörködhettünk gyöngéd, álomszerű mese-illusztrációiban és pompás \"Ex Libris\"-ei ma már világszerte ismeretesek. A tekintélyes kétnyelvű portugál-angol folyóirat - az \"Arte do Ex-Libris\" (Vol. XII. No. 8) - ezt írja róla \"Vizsgálva Petry könyvjegyeit, a klasszikus rajzolási mód az, amit mi a legjobban szeretünk benne - és ezzel átrohan időkön, nem törődve divattal és folyton változó stílusokkal. Rajnainak valódi értéke azok klasszikus tisztaságában és mindenki által értett esztétikai üzenetében nyilvánul meg.\" (José Vicente de Braganca)
Ez a mondanivaló - bár az idegen is megérzi - valójában mégis csak hozzánk, magyarokhoz szól. Mert ami a legjobban megmarkolja az ember szívét ezeknek a szívekbe rajzolt meséknek a szemlélete közben, az nem egyéb, mint Petry Béla mély, ősgyökérhez visszatérő magyarsága, amit szavakba foglalni nem is lehetne. Látni kell ezt a művet, minden egyes érzékeny részletében.
A címlap belső oldalán a művész feleségének, hűséges munkatársának kézzel írott ajánlását olvassuk: \"Hitvestársam szíveit bocsájtom útnak, hogy aki látja, ne csak olvassa - de érezze is.\" - Szemben ezzel, az első oldalon, a művész önarcképét látjuk. Virágok nélkül, puritán egyszerűséggel: pipára gyújt egy vén magyar, mintha csak ott ülne valahol egy fatönkön, az erdő szélén, napnyugtára várva.
Kilenc szívben kilenc mese s az album végén néhány lapnyi csodálatosan szép Ex Libris. Első a \"Tilinkó meséje\", belevésve a szív keretébe: \"Belefojtja lelkét tilinkó szavába - Most kell szépen szóljon, mostan, nemsokára - Mint hordóból a bor, úgy ömlik az ének... Csak akinek szól... az ne értené meg?\"
Magában a szívben ott látjuk Petry Béla remek illusztrációját: tönkön ülő tilinkós pásztorlegénykét, előtte pillangó-szárnyas, csábító szépségű álom-tündért, kinek szép, de szigorú arcáról leolvassuk a szelíden visszautasító választ. Kettőjük körül ott kacskaringóznak a művész magyar lelkének dúsan szőtt fantázia-virágai s a lap alján ott az angol szöveg azok számára, akik magyarul nem értenek.
A második szívben tündérkék játszadoznak tarnicsvirágos, kismadaras mese-erdő mélyén. A cím: \"Van-e, van-e tündér?\" Alatta az ősszékely nyelvezetű rímes szöveg:
Üdőfordulásra - szeretetre várva:
Szűvtelen, léttelen, hontalan világba
Szüveket vés a sors sok-sok életfára.
Szüveket rajzolok életünk fájára...
Hát a ti szűvetek vajjon milyen árva?
Források vizénél, ama ősi Honba
Tündérlakta erdőn virágba, bokorba
Jertek, nocsak jertek - míg az üdőm járja
Tündérek, madárkán, kismanók honába,
Eltékozolt magunk mese-világába...\"
S megyünk is, megyünk Petry Bélával \"eltékozolt magunk mese-világába\". Megkönnyesedik szemünk a szomorú örömtől, hogy - lám - vannak még tündérek ezen a világon, bizony vannak. Ha máshol talán nem is többé, de Petry Béla lelkében ott vannak még mindig: tündérek és prikulicsok, szép székely meseálmok s keze nyomán alakot öltenek, megelevenednek, kilépnek a meséből s fölmelegítik körülöttünk néhány rövid percre azt az üres, elkalmárosodott, Istentől elrugaszkodott, meséket tagadó, semmire se jó, keserűségbe fulladó világot!
(Magyarok Vasárnapja, 1983. augusztus) |
AHEA
