AHFC HIR HAL: Folklor Needlework HAL: 1956 Himzés Magyar népélet
   AH Museum (AHM)

> The Treaty of Trianon
> 1848
> Gábor Áron
> Argentinai magyar emigráció
> Budapest Exit
> Szent Korona - Holy Crown
> Erdély 1940
> Erdélyünk és honvédségünk
> Erdély 1942
> 1956 humora
> 1956: grafikák - Drawings
> Camus: A magyarok vére
> Hungarian Immigration into Passaic, NJ
> 1956 Chronology
> Déli harangszó 1456
> Trianoni béketárgyalások
> Hunyadi János 1456
> Megbélyegzettek
> Trianon 1920
> Feszty körkép - Panoráma
> Feszty: Képek - Pictures

Néprajz - Folklore
> Csángómagyar - Csangos
> Kopjafák - Grave Posts
> Hungarian Embroidery
> Himzés
> Pictures - Képek
> Néptánc - Hungarian Folkdance US
> Hungarian Folk Dances
> Magyar Dress - Viselet
> Hangszerek - Instruments
> Whizzer - Búgattyú
> Cymbalom - Cimbalom
> Zither - Citera
> Drum - Dob
> Trump - Doromb
> Bagpipe - Duda
> Flute - Furulya
> Violin - Hegedű
> Hit Gardon - Gardon
> Stalk Violin - Kóróhegedű
> Reed Violin - Nádihegedű
> Rattle - Kereplő
> Jughorn - Köcsögduda
> Horn - Kürt, Pásztorkülök
> Pipe - Sípok
> Shawm - Tárogató
> Hurdy-Gurdy - Tekerő
> Shawm - Töröksíp
> Shepherds Pipe - Tilinkó
> Lyre - Koboz
> Pictures - Képek
> Húsvét - Easter
> Hímestojás - Easter Eggs
> Húsvétköszöntő
> Designs - Minták
> Képek - Pictures
> Szokások - Customes
> Szólás - Phrase
> Húsvét Székelyföldön
> Folkart of Kalotaszeg népművészete
> Magyar Naív Művészet - Folk Painting & Sculpture
> Mézesbáb - Honey Cake
> Busójárás
> Tarján Gábor
> Halasi csipke
> Részlet képek - Close ups
> Magyar Csipke
> Magyar népélet

> Csángó
> Délvidék - Voivodina
> Dunántúl - Transdanubia
> Felvidék - Upper Highlands
> Kalocsa - Great Plain
> Kalotaszeg - Transylvania
> Ködmön
> Matyóföld - Matyó Region
> Mezőség - Transylvania
> Ormánság - Transdanubia
> Őrség - Burgenland
> Palócföld - Palóc Region
> Pest környéke - Pest Region
> Rábaköz - Transdanubia
> Sárköz - Transdanubia
> Sióagárd - Transdanubia
> Suba - Guba
> Székelyföld - Transylvania
> Szilágyság - Transylvania
> Szűr
> Torockó - Transylvania

Képzőművészek - Artists
> domjanart.hu
> Domján József
> Domján Studio
> Domján Evelyn
> Doby Jenö
> HAYNAL Rudolf
> Sebek Miklós
> Sinkó Veronika
> Fery Antal
> Szalay Lajos
> Vén Zoltán
> Gyirászi Mihály
> Németh Nándor
> Petry Béla Albert
> Wass Albert írása
> Dr. Braganca about Petry
> Árpádházi Szentek

Fényképészek - Photographers
> Plohn József
> Kása Béla

Zenészek - Musicians
> Rózsa Miklós
> Salánki Hédi
> Fornwald László
> Kodály Zoltán
> Bartók Béla

Életrajzok - Biographies
> APOR Vilmos
> Rózsahegyi Kálmán
> Sztanó Hédi
> dr. Lippóczy Miklós
> Sík Sándor
> Kosztolányi Dezső
> Gróf Széchenyi István
> Mondások

Magyar Feltalálók, Tudósok - Inventors, Scientists
> Magyar Feltalálók-Inventors1
> Magyar Feltalálók-Inventors2
> Híres Magyarok - Famous Hungarians
> Hungarian Inventions - Magyar találmányok

Vallás - Religion
> Húsvét - Easter in Hungary
> Ómagyar Mária-siralom

Vegyes - Miscellaneous
> Egy gyermek - két nyelv
> Wittner Mária Beszéde
> Passaici magyar iskola
> Cserkészet


Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:

80 Third Street
Passaic, New Jersey
2nd Fl. Reid Memorial Libr.
PH: (973) 473-0013
PH: (201) 836-4869

mailing address:
Hungarian Museum
P.O. Box 2049
Passaic, NJ 07055

AHM Logo
AHM Logo

2017 Október 16 (Hétfő) - Gál névnapja Search for:

Content of this page:


Hungarian Folkdance in the USA (camp)
Hungarian Folkdance in the USA (camp)

Hungarian Folkdance in the USA (pontozo)
Hungarian Folkdance in the USA (pontozo)

Hungarian Folkdance in the USA (pontozo 1975)
Hungarian Folkdance in the USA (pontozo 1975)

Hungarian Folkdance in the USA (sympo 1984)
Hungarian Folkdance in the USA (sympo 1984)

Hungarian Folkdance in the USA
Hungarian Folkdance in the USA

Where there are people there is music; music inspires people to dance; when nations are living in proximity to each they are proud of their culture. Folk music and folkdance may be the most expressive medium and the easiest way to share and better understand different cultures.

Folkdance in the USA is as old as the Indian tribal communities who believed that they can make the rain fall and the sun shine by performing a specific dance for that purpose. Europeans arrived to America and brought their traditions with them, including their ethnic dance. An immigrant can only practice his tradition if he is able to live in an enclave with others who share his own ethnic background. A lone immigrant in America usually adopts the culture around him, may be that one, which assures the most economic advantage. Hungarian emigration to the USA in larger numbers started around the late 19th Century. Since immigrants from the same area had to settle in the same rural or urban settings, Hungarian communities on the East coast were established and they were able to maintain their heritage from the old country, ergo their folk music and their folk dances. However this was not easy, and often short lived.

The Post WWI Hungarian immigration was more successful to establish their enclaves around houses of worship and have formed schools and social organizations for community maintenance and cultural survival. They maintained the culture they brought with them and were not interested in learning or advancing with the obvious cultural changes in their homeland. Other immigrations of Hungarians occurred following WWII, after the 1956 Uprising and in later years when the borders opened to the West. Each immigrant group brought their own folklore with them and sometimes these cultural manifestations dating to the specific time of immigration clashed and caused many misunderstandings within the communities.

As strange as it may sound, the general American public manifested more interest to learn about Hungarian music and dance than the Hungarians. The numbers of the "International Folk-dancers" or "Recreational folk-dancers" easily outnumbered those dancing within the specific communities. They were eager to learn the folkdances of all nations, regardless of political prejudice. The "International Folk-dance" movement in the USA started in the 1920’s and climaxed in the 1970’s. Tens of thousands of folkdance enthusiasts danced several times a week in urban communities and universities. The movement organized itself regionally and held nationwide teaching camps and weekends. The popularity of this activity rooted in the interest and intellectual curiosity of the general American citizens about the myriads of ethnic cultures that could be found in the great melting pot of nationalities in this country. This movement is still present today, but its popularity somewhat decreased due to the media overload which was brought on by the "computer age" and the ease of international travel, which makes it possible to travel to all those countries which were once represented by a 3 minute dance.

Since Hungarian communities were often asked to exhibit their traditions and culture, the need for a performing group was natural. These Hungarian performing groups were always the pride of the community even though most of the time several may have existed in each enclave, depending on the layer of immigration they have originated from. Because Hungarian folklore is so versatile and exciting, these groups were always the "hit of the show" at any ethnic festival and caused a significant amount of delight to the communities and received general support. The level of performance varied but some ensembles in major cities like Detroit, New York, New Brunswick, Chicago, San Francisco and Los Angeles and many in Canada like Toronto and Montreal, as well as most major cities in the Western Territories achieved performances at a professional level. These dance ensembles often received material for their ever expending repertoires from Hungary and many were thus able to keep abreast of the trends in folklore which was changing as a result of new discoveries and scholarly publications. It may be said that these performing ensembles may have had the largest impact on the cultural awareness in most communities and were undoubtedly the source of self-respect to everyone who was part of the Hungarian heritage.

Finally, the performances and tours of professional ensembles and teaching tours of Hungarian artists could be considered an important series of events that always generated excitement and cultural pride to Hungarians living anywhere in the USA. The Hungarian State Ensemble, the Budapest Ensemble, the Rajkó Gypsy Ensemble, the Kodály Ensemble, the Jászság Ensemble, the Ifjú Szivek Ensemble from Pozsony, as well as dozens of smaller folk music bands with or without dancers like the Téka, Délibáb, Újstilus, Ökrös, Tilinkó, Muzsikás, Dűvő, Kálmán Balogh Band, Üsztürü, Tükrös, Szászcsávás and others always created excitement and brought new presentations of traditional folk culture to the community and to audiences in general. The highly professional presentations seen on this continent were very popular and offered examples and assistance to community based ensembles.

In the USA, the American Hungarian Folklore Centrum [established in 1978] and the work of Kálmán and Judith Magyar from New Jersey may be considered a cohesive force to connect all those facets of Hungarian ethnic cultures in America. Hundreds of persons who shared an interest in Hungarian folklore helped to organize such important events as the Karikázó Hungarian Folklore Newsletter [1975 – 1985], Pontozó Hungarian Folkdance Festival [started in 1975], Hungarian Folkdance and Folk Music Symposium [from 1978-2002], and other shows and festivals nationwide.

Kálmán and Judith Magyar have arrived to the USA separately, in the early 60’s and met in the Hungária Folkdance Ensemble, New York, of which they became leaders in a few years. They married in 1969 and began their long journey in popularizing and sharing their wonderful culture with others. Their participation and dedication to initiate and manage many of the events and organizations mentioned above makes it important to reflect on the past events and accomplishments. Their plan to report on an important phase of important American Hungarian history is appropriate since they were participants and eye-witnesses to an important period of Hungarian cultural survival. The fall of the Iron Curtain and the end of the totalitarian communist rule in Hungary requires a different view and methods for cultural maintenance in the ethnic enclaves in America. It is hoped that cultural survival in the future will be easier and even more successful; and that the Hungarian nation realizes that Hungarian folklore may be the most important manifestation and treasure of Hungarian culture, will strengthen their identity and must be preserved and shared with others at all costs.

Kálmán and Judith Magyar

 <  home top  /\ 


Ahol emberek vannak, ott zene is van. A zene táncra perditi az embereket, ahol népek élnek egymás mellett, mindegyik büszke a saját kultúrájára. A népzene és néptánc az egyes kultúrák megértésének és élvezetének a legkifejezőbb formái.

A néptánc az Egyesült Államokban az Indián törzsek idejére nyúlik vissza, akik hittek abban, hogy a tánc esőt csinál és kisütteti a napot. A későbbi telepesek és bevándorlók saját hagyományaikat, táncaikat beleértve, hozták magukkal. Az emigránsnak csak akkor áll módjában gyakorolni hagyományait, ha olyanokkal él egy közösségben, akikkel származása közös. A magányos emigránsra az amerikai kultúrának leginkább a személyes materiális előrehaladáshoz szükséges elemei tesznek nagy hatást és ezeket sajátitja el. Jelentős magyar bevándorlás az Egyesült Államokba a 19. Század végén kezdődött. Azonos vidékről kivándorolt csoportok gyakran azonos helyen is telepedtek le, amely lehetővé tette magukkal hozott hagyományaik, igy táncaik és zenéjük megtartását is.

Az Első Világháború utáni emigrációnak sikerült saját munkájából felépitett egyházak köré telepedni, iskolákat, társadalmi szervezeteket alakitani a közösség és kultúra fenntartása érdekében. Ugyanakkor az anyaország kultúrális változásai iránt többnyire nem mutatott érdeklődést. A következő nagy emigráns hullámok a Második Világháborút követően, 1956-ban, majd a vasfüggöny gyengülése vetettek magyarokat Amerika földjére. Mindegyik emigráns csoport korának kultúráját, benne népi szokásait hozta magával, melyek időnként összeütközésbe kerültek egymással és felfogásbeli különbségekből eredő nézeteltéréseket okoztak a közösségeken belül.

Bármilyen furcsán hangzik, az amerikai nagyközönség sokszor nagyobb érdeklődést mutatott a magyar zene iránt, mint maguk a magyar emigránsok. Az úgy nevezett “nemzetközi néptáncosok” más néven “szórakozásból táncolók” száma gyakran meghaladta a közösségeken belül néptáncot űzők számát.
A nemzetközi néptáncosok minden politikai megkülönböztetés nélkül nagy lelkesedéssel ismerkedtek meg a különböző népek táncaival. Ez a mozgalom az USÁ-ban az 1920-as években kezdődött és az 1970-es években tetőzött. A néptánc iránt lelkesedők tizezrei táncoltak heti rendszerességgel különböző egyetemi és városi néptánc klubokban. A mozgalom sok-sok helyi területi felosztásban működött, valamint néptánc táborok és néptánc hétvégék nyújtottak lehetőséget a táncosok számára táncismereteik bővitésére és élvezetére. Ennek a tevékenységnek a mozgalmat vezető és abban résztvevő amerikaiak országszete megtalálható etnikus kultúrák iránti érdeklődése volt az alapja. Ez a mozgalom ma is él, bár népszerűsége a komputer kor és média hatása miatt valamelyest hanyatlott. Az is hozzájárult a mozgalom gyengüléséhez, hogy ma már könnyebb személyesen eljutni azokba az országokba, amelyeknek kultúráját néhány évtizeddel ezelőtt egy-egy néhány perces tánc képviselhette.

A magyar közösségeket az amerikai társadalom sokszor felkérte hagyományainak és kultúrájának bemutatására. Erre a célra a tánccsoportok, melyek a közösség büszkeségei voltak, természetszerűleg alkalmasnak igérkeztek és bizonyultak. A bevándorló csoportok Amerikába érkezésétől függően több, a hazai magyar táckultúra különböző korszakait képviselő együttes működött egy-egy közösségen belül. A magyar néptánc és kultúra sokoldalúságának köszönhetően a tánccsoportok minden fesztiválon és előadásban a közönség kedvencei voltak, és általában a közösség támogatását élvezték. A produkciók szinvonala eltérő volt, de olyan USA nagyvárosokban, mint Detroit, New York, New Brunswick, Cleveland, San Francisco, Los Angeles, Kanadában Toronto, Montreal és a nyugati területeken működő csoportok előadásaikat hivatásos szintre tudták emelni. Ezek az együttesek gyakran közvetlenül Magyarországról kapták az anyagot repertoárjukhoz és lépést tartottak a hazai néptánc irányzatokkal és kutatási eredményekkel. Elmondható, hogy ezek az együttesek nagy hatást gyakoroltak a magyar közösségek kultúrális öntudatára és önbecsülésére.

Végezetül, a hazai hivatásos táncosok és zenészek amerikai bemutató és oktató körútjai is fontos események voltak és jelenleg is azok a magyar közösségek életében. A széleskörű társadalom körében elért sikerek az amerikai-magyarok kultúrális önbecsülésének további növelő tényezőjeként könyvelhetők el. A Magyar Állami Népiegyüttest, Budapest, Rajkó, Kodály, Jászság, Ifjú Szivek Együttesek, a táncosokkal bővitett, vagy önálló népzenei kisegyütteseket mint például a Téka, Délibáb, Újstilus, Ökrös, Tilinkó, Muzsikás, Dűvő, Kálmán Balogh, Üsztürü, Tükrös, Szászcsávás és sokan másokat mindig nagy lelkesedéssel fogadta úgy az amerikai, mint a magyar közönség . Magas szinvonalú előadásaik nemcsak népszerűségre tettek szert, de példát és segitséget is nyújtottak a közösségi együttesek munkájához.

Az USÁ-ban 1988-ban alakult Amerikai-Magyar Népművészeti Központ (American-Hungarian Folklore Centrum), Magyar Kálmán és Judith és a velük együtt dolgozó munkatársak és barátok munkássága erős összekötő kapocs az amerikai-magyar közösségek kultúrájának éltetésében. A magyar kultúrát támogatók és ápolók százai járultak hozzá a Karikázó Magyar Folklór ujság anyagának gazdagitásához (1975-1988), a Pontozó Magyar Néptánc Fesztiválok (1975-ben kezdődőtt), a Néptánc és Népzenei Symposiumok (1978-2002) megrendezéséhez, valamint számos előadás és fesztivál szervezéséhez országszerte.

Magyar Kálmán és felesége, sz. Vámossy Mikecz Judith külön érkeztek az Egyesült Államokba a 60-as évek elején és a New York-I Hungária Néptáncegyüttesben ismerkedtek meg, melynek néhány évvel később vezetői lettek. 1969-ben házasodtak és indultak szeretett magyar kultúrájuk népszerűsitésének útjára. Helyénvaló, hogy több évtized elteltével a Magyar házaspár megossza élményeit és beszámoljon az amerikai-magyar múltnak ennek a fontos időszakában végzett munkásságról. A rendszerváltás és az Európai Unió a hagyományos magyar kultúra megtartására új célokat és módszereket tesz szükségessé Magyarországon és az Egyesült Államokban egyaránt, remélhetőleg könnyebben és még nagyobb sikerrel, mint a múltban. A magyar népnek fel kell ismernie, hogy a folklór a kultúra talán legfontosabb megnyilvánulása és kincse, amely erősiti identitását és ápolni, másokkal minden áron megosztani kell.

Magyar Kálmán és Judith

 <  home top  /\ 

Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás