AHFC HIR HAL: Folklor Needlework HAL: 1956 Himzés Magyar népélet
   AH Museum (AHM)

> The Treaty of Trianon
> 1848
> Gábor Áron
> Argentinai magyar emigráció
> Budapest Exit
> Szent Korona - Holy Crown
> Erdély 1940
> Erdélyünk és honvédségünk
> Erdély 1942
> 1956 humora
> 1956: grafikák - Drawings
> Camus: A magyarok vére
> Hungarian Immigration into Passaic, NJ
> 1956 Chronology
> Déli harangszó 1456
> Trianoni béketárgyalások
> Hunyadi János 1456
> Megbélyegzettek
> Trianon 1920
> Feszty körkép - Panoráma
> Feszty: Képek - Pictures

Néprajz - Folklore
> Csángómagyar - Csangos
> Kopjafák - Grave Posts
> Hungarian Embroidery
> Himzés
> Pictures - Képek
> Néptánc - Hungarian Folkdance US
> Hungarian Folk Dances
> Magyar Dress - Viselet
> Hangszerek - Instruments
> Whizzer - Búgattyú
> Cymbalom - Cimbalom
> Zither - Citera
> Drum - Dob
> Trump - Doromb
> Bagpipe - Duda
> Flute - Furulya
> Violin - Hegedű
> Hit Gardon - Gardon
> Stalk Violin - Kóróhegedű
> Reed Violin - Nádihegedű
> Rattle - Kereplő
> Jughorn - Köcsögduda
> Horn - Kürt, Pásztorkülök
> Pipe - Sípok
> Shawm - Tárogató
> Hurdy-Gurdy - Tekerő
> Shawm - Töröksíp
> Shepherds Pipe - Tilinkó
> Lyre - Koboz
> Pictures - Képek
> Húsvét - Easter
> Hímestojás - Easter Eggs
> Húsvétköszöntő
> Designs - Minták
> Képek - Pictures
> Szokások - Customes
> Szólás - Phrase
> Húsvét Székelyföldön
> Folkart of Kalotaszeg népművészete
> Magyar Naív Művészet - Folk Painting & Sculpture
> MŰVÉSZEK
> Mézesbáb - Honey Cake
> Busójárás
> Tarján Gábor
> Halasi csipke
> Részlet képek - Close ups
> Magyar Csipke
> Magyar népélet

> Csángó
> Délvidék - Voivodina
> Dunántúl - Transdanubia
> Felvidék - Upper Highlands
> Kalocsa - Great Plain
> Kalotaszeg - Transylvania
> Ködmön
> Matyóföld - Matyó Region
> Mezőség - Transylvania
> Ormánság - Transdanubia
> Őrség - Burgenland
> Palócföld - Palóc Region
> Pest környéke - Pest Region
> Rábaköz - Transdanubia
> Sárköz - Transdanubia
> Sióagárd - Transdanubia
> Suba - Guba
> Székelyföld - Transylvania
> Szilágyság - Transylvania
> Szűr
> Torockó - Transylvania

Képzőművészek - Artists
> domjanart.hu
> Domján József
> Domján Studio
> Domján Evelyn
> Doby Jenö
> HAYNAL Rudolf
> Sebek Miklós
> Sinkó Veronika
> Fery Antal
> Szalay Lajos
> Vén Zoltán
> Gyirászi Mihály
> Németh Nándor
> Petry Béla Albert
> Wass Albert írása
> Dr. Braganca about Petry
> Árpádházi Szentek

Fényképészek - Photographers
> Plohn József
> Kása Béla

Zenészek - Musicians
> Rózsa Miklós
> Salánki Hédi
> Fornwald László
> Kodály Zoltán
> Bartók Béla

Életrajzok - Biographies
> APOR Vilmos
> Rózsahegyi Kálmán
> Sztanó Hédi
> dr. Lippóczy Miklós
> Sík Sándor
> Kosztolányi Dezső
> Gróf Széchenyi István
> Mondások

Magyar Feltalálók, Tudósok - Inventors, Scientists
> Magyar Feltalálók-Inventors1
> Magyar Feltalálók-Inventors2
> Híres Magyarok - Famous Hungarians
> Hungarian Inventions - Magyar találmányok

Vallás - Religion
> Húsvét - Easter in Hungary
> ADVENT
> Ómagyar Mária-siralom

Vegyes - Miscellaneous
> Egy gyermek - két nyelv
> Wittner Mária Beszéde
> Passaici magyar iskola
> Cserkészet

   HALists/MAListák

Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:
go
   Address

80 Third Street
Passaic, New Jersey
2nd Fl. Reid Memorial Libr.
PH: (973) 473-0013
PH: (201) 836-4869

mailing address:
Hungarian Museum
P.O. Box 2049
Passaic, NJ 07055

AHM Logo
AHM Logo



2017 Június 27 (Kedd) - László névnapja Search for:

DÉLI HARANGSZÓ

1456-1956 megemlékezés
1456-1956 megemlékezés

Hunyadi - Túróczy krónika 1488
Hunyadi - Túróczy krónika 1488

Európa a XV században
Európa a XV században

Nándorfehérvár alsovár
Nándorfehérvár alsovár

Nándorfehérvár rajz 1521
Nándorfehérvár rajz 1521

Vajdahunyad vára
Vajdahunyad vára

Hunyadi arany forintja
Hunyadi arany forintja

Hunyadi kormányzó aranypénze
Hunyadi kormányzó aranypénze

Kapisztrán Szent János
Kapisztrán Szent János

Nándorfehérvár
Nándorfehérvár

Weber-Várnai csata
Weber-Várnai csata

Hunyadi fegyverben 17 század
Hunyadi fegyverben 17 század

Nándorfehérvári gyözelem hösei
Nándorfehérvári gyözelem hösei

vitéz Maczky László

1453. május 29-én egy ijesztő hír viharzott keresztül Európán: KONSTANTINÁPOLY FELETT II. MOHAMED SZULTÁN LETT AZ ÚR! Elesett Európának az a végvára, amelyben bízott a nyugti keresztény világ, amely nyugodttá tette álmát és nem félt, hogy a mohamedán vallás fanatizmusával, szamuráj szellemmel harcoló és óriási hatalommá fejlődött török elsöpri a nyugatot és kiirtja a kereszténységet. A hír ijesztő volt, de Európa nem mozdult, lehet hogy volt valami, amiben még jobban bízott, mint Konstantinápoly erősségében, de azt, amiben bízott sem akkor nem mondta ki, sem a későbbi századok során soha el nem ismerte és főként soha meg nem köszönte! Ez a valami a MAGYAR nemzet volt. Ma, amikor világszerte megemlékeznek a Déli Harangszó 500 éves jubileumáról, annak minden értelmet adnak, csak azt nem, ami a valóság.

Amikor 1453. május 29-én Konstantinápoly elesett, mi magyarok már évtizedek óta harcban álltunk a törökkel. Ezekből a harcokból a nyugati világ nem érzett semmit, erős volt a magyar és hatalmas, akkor még nem ült a nyakunkon a Nemzet és Ország-gyilkoló Habsburg nyűg, akkor még visszavertük mindig a hatalmas erejű törököt és a harcok nem terjedtek túl Magyarország déli határain. Talán ebben bízott Európa, hogy a jövőben is így lesz. Így volt ez már évszázadok óta! Talán nem volt véletlen, hogy az Úristen Atilla királyunkat választotta ostorául, hogy a hitetlenség és erkölcselenség fertőjében élő és Európára terpeszkedő Római birodalmat felszámolja, hogy Európa képét átformálja, hogy más fiatal nemzetek szóhoz és uralomhoz jussanak. Az sem véletlen, hogy az Úristen elküldte a Kárpát-medencébe a hun népek elitjét, a Megyeri törzseket Álmos és Árpád vezérletével, hogy ott erős Hazát kiépítve, egyensúlyba tartsa a művelt világot, hogy ne engedjen egy-egy hatalmat erőszakosan úrrá lenni a világon, ami sohasem vezet jóra. Nem volt véletlen, mert az Úristen jól látta az elkövetkezendőket. Tudta, hogy kelet felől évszázadokon át jönni fognak keményen harcoló, de a keresztény szellemtől igen messze eső népek, akiknek célja lesz a kereszténység elsöprése. Tudta az Úristen, hogy Európa meglehetősen puha és jámbor népe képtelen lesz helytállni a keleti viharokban. Rendelkezett tehát, hogy ÁRPÁD alapítson erős nemzetet a megyeri törzsekből a Kárpát-medencében, Európa kulcspontján, Szent István építse ki keresztény hatalommá és Szent László tegye független, keresztény nagyhatalommá! Mindez megtörtént. Szent László már kora fiatalságában megkezdte a kunokkal, besenyőkkel azokat a harcokat, amelyek alapját képezték a KERESZTÉNYSÉG VÉDŐBÁSTYÁJÁNAK, Szent László pajzsa volt az első szimboluma a magyarság KERESZTÉNYSÉG PAJZSA nevének, Szent László volt Krisztus első harcosa, katonája. Szent Lászlót követték a nagy magyar hősök, akik harcoltak századokon át tatárral, törökkel. Szent Lászlót választották eszményképül évszázadokon át a magyar királyok, vezérek. Az ő szellemében élve és harcolva elhárítottak minden veszedelmet Hazánkról és ezzel egyben Európáról. Szent László volt eszményképe nagy Hunyadi Jánosunknak is (lásd Hunyadi aranypénzének rajzát), akinek köszönheti ma a világ a kereszténység diadalát hirdető Déli Harangszót.

Mi is hát a története a déli harangszónak?

Amint már említettem, 1453. május 29-én Konstantinápoly elesett, és II. Mohamed szultán óriási hadsereggel közeledett Európa elfoglalására. Miklós pápa keresztes háborút hirdetett, felszólította Európa valamennyi fejedelmét és annak megszervezésére a magyarságot kérte. Jól tudta V. Miklós pápa is, de minden gondolkozó fő, hogy Európa összefogására lenne szükség, hiszen már 1444-ben azt írja a német-római császár kancellárja, hogy: „Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.” Mégis a pápa hiába küldözi el diplomatáját, Carvalaj bíborost a fejedelmekhez, hiába megy el a Capistránóban született János barát szinte valamennyi fejedelemhez és birodalmi gyűlésre, hogy a veszedelemre felhívja figyelmüket, hogy lánglelkű ékesszólásával felrázza őket, az eredmény: semmi! Jellemzőül idézem János barát 1454. október 27-én keltezett leveléből az 1954. április 24-én Regensburgban és 1454. szeptember 29-én Frankfurtban megtartott birodalmi gyűléseken szerzett tapasztalatainak következtetését:

„... A német fejedelmek arról értesítettek engem, hogy semmiféle segedelmet nem tudnak adni a magyaroknak... Vajjon megvárják-e a magyarok, hogy a törökök leigázzák őket, vagy pedig saját fenntartásukért megbékülnek velük? Sokan sokfélekép beszélnek, de nekem a magyar követek ezekben a napokban többször panaszkodtak ezekkel a szavakkal: - Amit tehettünk, megtettük eddig, de reméljük, hogy a németek valóban 70 ezer fegyveressel segítségünkre jönnek tavasszal. Ha tehát a segedelem késik – folytatja János barát – s a magyarok és törökök között béke, vagy fegyverszünet jön létre, jaj neked Itália, jaj neked Róma ... Jóllehet az öregség miatt nyomorék vagyok, ... elhatároztam, hogy életemet veszélynek teszem ki, véremet kiontom. Holnap innen eltávozom, Isten segítségével a császár őfelségéhez megyek, hogy őt, amennyire tehetem felébresszem... Azután Magyarországra utazom... Sokak előtt úgy tűnik fel, hogy ezen a gyűlésen nagy dolgok zárodtak le, én azonban úgy látom, hogy vagy semmi, vagy csak kevés jó.”

Így fogadta a büszke és gőgös Európa a keresztes háború meghirdetését! A magyar rendek nem sokat beszéltek és gyűléseztek, hanem az 1454. január 14-i gyűlésükön egyhangúlag a háború megindítása mellett döntöttek és CSELEKEDTEK!!!

Segítség sehonnan sem érkezett, kivéve a krakkói lengyel hercegérsek buzgolkodására kb. 600 lengyel harcos és a többi országból összesen kb. 3-400 ember. A római pápa, az időközben elhúnyt V. Miklós utóda III. Callixtus segített szívvel, pénzzel és imával. De mi volt mindez II. Mohamed kb. 170-200 000 kitünően felszerelt, harcedzett harcosához viszonyítva, hiszen a nándorfehérvári várőrségen kívül Hunyadi hadserege mindössze 26 000 fő volt. Ez Szegeden táborozott. Ugyanide gyülekeztek a Kapisztrán János által toborzott keresztesek is, ezek létszáma kb. 4000 volt, de túlnyomólag kaszával, kapával, cséphadarókkal felszerelve, így lelkesedésüktől eltekintve, - amelyet János barát ébrentartott – harci értékük nem sokat jelentett. Ez volt a helyzet 1456. június végén.

III. Callixtus, látva, hogy a európai fejedelmektől semmit sem várhat, az Úristenhez folyamodott tehát, hogy segítsen. Kiadta a BULLA ORATIONUM című pápai körlevelet 1456. június 29-én, amelyben elrendeli a könyörgő déli harangszót és hogy mindenki imádkozza el háromszor a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát. Írja többek között az Imádságok Bullájában, hogy: „A törökök zsarnoka (II. Mohamed) felülve a gőg szekerére az egész keresztény világnak és nyugatnak elpusztulását vette tervbe a minap és hogy oda behatolhasson, napról-napra hevesebben készülődik, az lévén legfőbb vágya, hogy Krisztus szent Nevét a földről kiirtsa és az istentelen kutyának, Mohamednek átkozott és borzalmas istentelenségét bevezesse.”

Ismét egyedül maradtunk tehát, Hunyadi is írja a pápának: „Hatvanadik esztendejét számoljuk a török elleni harcnak, s mindeddig csupán egyetlen nép fegyverei szegeződtek az ellenségnek. EGYEDÜL ÁLLTUK A HARC DÜHÉT, MAGUNKRA HAGYATVA.”

A török hadsereg elérte az Aldunát. Hunyadi az aktív védekezést választotta, mint mindig és június végén kis csapatával megindul délre, átkel a Dunán és Szendrőnél megtámadja a török előcsapatokat, majd halogató harcokkal lassan visszavonul Nándorfehérvár felé. Kb. július 3-án ér oda, egyidőben Mohameddel. Közben július 2-án Kapisztrán János is megindul 5 hajóval a Dunán lefelé kereszteseivel, nem akart a harcokból kimaradni. Mohamed július 4-én már minden oldalról körülzárja a várost és lövetni kezdi.

A várat Hunyadi sógora Szilágyi Mihály parancsnokolja, alvezérei: Hunyadi idősebb fia László, Ország Mihály és a spanyol származású Bastida János. A vár béke őrségét Hunyadi még május 14-én megerősítette 7000 fő élvonalbeli harcossal.

Hunyadi hadseregének zömét Szegedről Zalánkeménnél összpontosította, ide irányított kb. 200 kisebb-nagyobb dunai hajót. Szilágyinak 40 kis hajója a vár alatt állt készenlétben a Dunán. Ezeket a hadmozdulatokat jó előre részletesen kidolgozta Szilágyival együtt. Az előharcokban résztvett kis csapatával szintén a zalánkeméni táborba vonult. Mohamed a Duna és Száva között táborozott, hatalmas folyamzárat létesítve – egymáshoz láncolt gályákból a Dunán, a vártól nyugatra. Már 10 napja tartott a vár ostroma, amikor Hunyadi mélységben erősen tagozott 200 hajójával – július 13-án – elindult, hogy áttörje a törökök folyamzárát. Kapisztrán János néhány száz keresztessel csatlakozott, a partról pedig Hunyadi tüzérsége támogatta a bátor vállalkozást. Amikor július 14-én Hunyadi Zimonynál elérte a folyam zárát, a törökök kacagtak, látva a gyenge kis hajókat és tudva saját erejüket. Nevetésük nem tartott sokáig, mert a Duna erős sodra, de nem kevésbbé az erős magyar férfikarok már az első összeütközésnél elszakították a láncokat és az így zürzavarba került folyamzárat áttörve, a törökök meglepett rémületét kihasználva óriási mészárlásba fogtak és fényes vízi győzelmet arattak, amit elősegített Szilágyi 40 kis hajója is. Ezzel a vízi győzelemmel a Duna teljesen Hunyadi kezébe került, vitézeivel bevonult a várba 15,000 főre emelve annak védőseregét. Vele együtt ment János barát is pár száz válogatott keresztessel. Ekkor a Száva balpartján előre vont hadsereg zöm megközelítette a 60 000 főt, amelyből kb. 10 000 volt keresztes vitéz, csaknem mind magyar. Július 21-én indította meg Mohamed általános nagy támadását a vár ellen. Ezt 34 órás igen erős tüzérségi tűz készítette elő. Hunyadi a vár előtérségében igyekszik feltartani a törököt, igen elkeseredett véres harc folyik, a török kétszer éri el a várfalakat, kétszer verik vissza a védők, de a túlerő olyan nagy, hogy Szilágyi is meg van győződve arról, hogy a várat tartani nem lehet, így az értékeket hajóra rakatja. Hunyadi erről nem tud, csak harcol, példát ad, de ugyanezt teszi Kapisztrán János is. Csoda történik. 4 órás rendkívüli kemény harc után esteledni kezdett, de a támadók nem tudtak a várba bejutni. Ekkor történt, hogy néhány török már a fellegvár falára is felkapaszkodott, egy óriástermetű török ki akarta tűzni a lófarkas zászlót, ezt látva Dugovics Titusz, birkozni kezdett vele, de mert a török erősebb volt, magával együtt lerántotta a mélységbe. Szörnyet halt mind a kettő, de Dugovics esete, hősi önfeláldozása csak újabb lelkesedést öntött a védőkbe. Ezt a végső rohamot maga Mohamed szultán vezette, hiába. Mert Hunyadi és Kapisztrán szurokba, kénbe és olajba mártott égő rőzsetekercseket dobnak a falra felkapaszkodó törökökre, a bő bugyogók tüzet fognak, pánik tör ki közöttük és nincs földi hatalom, amely rendet teremthetne. Menekülnek és visszavonulnak. Hunyadi nem kezd üldözni, ismerve serege gyengeségét, hanem Kapisztránnal egyetértésben azt határozzák, hogy a következő napot a várfalak és seregük rendezésére fordítják.

Július 22-én folyik a lázas munka, tömik a falakon esett réseket, amikor néhány keresztes a tilalom ellenére elhagyja helyét és a legközelebb eső törököt nyilazni kezdi. Ezt a törökök (ázsiai Hadtesthez tartozók) viszonozzák. Erre még több keresztes csatlakozik társához, a török is mindegyre szaporodik. Hunyadi kéri Kapisztránt, rendelje vissza embereit, Kapisztrán indul is, de akkor már az egész keresztes tábor úgyszolván útban van a harc színhelye felé. Nagy a lelkesedés. Kapisztrán Isten újját látja benne, vitézei élére áll. Hunyadi is gyorsan határoz. Isten különös intését véli a különösen keletkezett ütközetben, minden erejével támadásba lendül seregével. Mohamed ismét személyesen áll serege élére, de hamarosan lándzsa döfést kap baloldalába és összeesik. A török holtnak hiszi vezérét és rémülten viszi el a harcmezőről. A mind lelkesebben és mind erősebben támadó magyar sereg elől vad futásban kezdenek menekülni. A harmadik csoda is megtörténik! Hunyadi és Kapisztrán a sík mezőn is győz, 15 000 magyar legalább 100 000 török ellen! (Ebben az ütközetben ez volt a számarány!) Legszebb győzelmét aratta ezzel Hunyadi, örült az egész Európa, legjobban azok, akik a kisujjukat sem mozdították meg a győzelem érdekében.

Nemsokára nagy gyász borult az országra. Augusztus 10-én meghalt Hunyadi János és október 23-án Kapisztrán János. A történelem úgy tanítja, hogy a kitört pestisjárvány ragadta el a két nagy hőst. De a szájhagyomány arról beszél, hogy meggyilkolták őket féltékenységből. Csak azon csodálkozom, hogy sem Hunyadi családja, sem sógora, sem más ismert vezéregyéniség nem kapta el a pestist? Akkor talán fejlettebb volt az orvostudomány és nagyobb a higiénia mint ma? Vagy a Habsburg mérget nevezték pestisnek?

Hunyadi János halála után a nándorfehérvári kapitány fia László. Nem sokáig, mert V. László király lefejeztette.

Az Úristen meghallgatta a Déli Harangszóval feléje rebegett imákat. Akkor még csak Róma területén hirdették ki az Imádságok Bulláját.

Sokan állítják, hogy a Déli Harangszó nem a nándorfehérvári győzelem következménye. Tény, hogy azt megelőzően rendelte el a Pápa a Bulla Orationum című körlevelében a győzelemért való könyörgésre, de mire más országokban is kihirdették volna, így nálunk, Magyarországon is, a világraszóló győzelem már megtörtént. Változtattak tehát a szövegen, nem könyörgésre, hanem hálaadásra fordították át. A nem várt ragyogó győzelmet a Pápa az elrendelt imádságnak és harangszónak tulajdonította. Csak azért tartotta hatályba rendelkezését Ő is, késői utódai is, mert eredményét látta a ragyogó nándorfehérvári győzelemben. III. Callixtus szóról-szóra így fejezte ki: „Nem kételkedünk abban, hogy a mindenható Isten ezen imákra hajolva engedte nekünk ezt a nem várt győzelmet.” Ezeket az imákat, azaz imahadjáratot a Bulla Orationum a Déli Harangszóra rendeli.

Hunyadi hatalmas győzelme után a török 50-70 évig nyugton hagyta Európát, azaz komoly hadjáratot nem indított. Így nem csoda, ha sok helyen a déli harangozás és az arra mondandó ima kezdett feledésbe menni. De a veszedelem nem hárult el teljesen, amint azt a későbbi események igazolják - különösen II. Szulejmán erősítette meg a török hatalmat és kezdett hódítani – így 1500-ban VI. Sándor pápa megújította a déli harangozás szokását, ahogy Burchardus János „Diarium”-ában feljegyzi: „Augsuztus 9-én, vasárnap délben elsőízben harangoztak a Város (Párizs) minden plébánia templomában, Miatyánkot és Üdvözlégyet mondandó a TÖRÖK ELLEN, aszerint, ahogy boldog emlékezetű III. Callixtus idejében el volt rendelve; a mi urunk, a pápa parancsára ezt a déli harangozást az év minden napján a jövőben örök időkre meg kell tartani.”

Bizonyíték tehát a fenti szavak is, hogy a déli harangozás szokása a török veszedelemmel áll kapcsolatban, helyesebben annak elhárítására rendelték el és mert Hunyadi csoda számba menő győzelmét – amint előbb említettem – a harangszóra mondandó imának tulajdonította az akkori keresztény világ, állíthatjuk, hogy a nándorfehérvári győzelem tette reálissá ezt az ideális tevékenységet, ennek köszönhető tehát, hogy 500 éve még mindig megvan.

Magyarország a „Kereszténység védő pajzsa”. Ezzel a címmel V. Miklós pápa 1449-ben, III. Callixtus 1455-ben és II. Pius 1459-ben tüntette ki Hazánkat. Évszázadok alatt a kereszténység „Védőbástyája” megrongálódott, a kereszténység „Védőpajzsa” összetörött, porbahullott Hazánk és nem siratott meg senki bennünket, csupán a Déli Harangszó, jelezve küldetésünket. Mert a kereszténység védelme a mi hivatásunk volt egy évezreden át. Melyik büszke és „nagy” nyugati nemzet képes elhárítani a mai legistentelenebb keleti veszedelmet? Mi álltuk a vihart 1000 évig, kelet nem tudott legyőzni, de hátulról, amíg mi harcoltunk évszázadokig szurkált a Habsburg, végül Trianonban hátulról szintén megadták Nemzetünknek a halálos döfést! Trianon után haldokoltunk 25 esztendeig, de még haldokolva is teljesítettük hívatásunkat, mert a Tatárhágónál fél évig, Budapest védelmével kb. 3 hónapig tartottuk fel a legistentelenebb veszedelmet, ami valahi is fenyegette nyugatot, és ennek a hősi kiállásunknak köszönheti ma a nyugati világ, hogy a bolsevizmuz nem nyelte el egész Európát!

„Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Mi segítettünk, amíg tudtunk magunkon is, Nyugaton is. De ki fog segíteni ma? Melyik nemzet képes erre a feladatra? Egyik sem! Kihalt a hősi szellem, elpuhult az emberiség, a pénzt bálványozzák, apró hiúságok, nevetséges kis hatalmi vágyak adják az életcélt az embereknek. Demokrácia meg szocializmus jelszavakkal akarják megteremteni a „Sátán békéjét”. „Nem akarok katonát látni” a kedvelt program! Hogyan lehet így legyőzni a sátáni ellenséget?

Hallgassuk a déli harangszót, imádkozzunk egy hősi szellemért, támadjon egy erős keresztes hadsereg, amely győzni tud és győzni fog, akkor mindörökre értelme lesz a Déli Harangszónak.

(vitéz Maczky László (1910-1969) ünnepi beszéde elhangzott 1956. július 22-én a Nándorfehérvári győzelem 500 éves évfordulóján Stuttgartban, Németország)

 <  home top  /\ 


Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás