AHFC HIR HAL: Folklor Needlework HAL: 1956 Himzés Magyar népélet
   AH Museum (AHM)

> The Treaty of Trianon
> 1848
> Gábor Áron
> Argentinai magyar emigráció
> Budapest Exit
> Szent Korona - Holy Crown
> Erdély 1940
> Erdélyünk és honvédségünk
> Erdély 1942
> 1956 humora
> 1956: grafikák - Drawings
> Camus: A magyarok vére
> Hungarian Immigration into Passaic, NJ
> 1956 Chronology
> Déli harangszó 1456
> Trianoni béketárgyalások
> Hunyadi János 1456
> Megbélyegzettek
> Trianon 1920
> Feszty körkép - Panoráma
> Feszty: Képek - Pictures

Néprajz - Folklore
> Csángómagyar - Csangos
> Kopjafák - Grave Posts
> Hungarian Embroidery
> Himzés
> Pictures - Képek
> Néptánc - Hungarian Folkdance US
> Hungarian Folk Dances
> Magyar Dress - Viselet
> Hangszerek - Instruments
> Whizzer - Búgattyú
> Cymbalom - Cimbalom
> Zither - Citera
> Drum - Dob
> Trump - Doromb
> Bagpipe - Duda
> Flute - Furulya
> Violin - Hegedű
> Hit Gardon - Gardon
> Stalk Violin - Kóróhegedű
> Reed Violin - Nádihegedű
> Rattle - Kereplő
> Jughorn - Köcsögduda
> Horn - Kürt, Pásztorkülök
> Pipe - Sípok
> Shawm - Tárogató
> Hurdy-Gurdy - Tekerő
> Shawm - Töröksíp
> Shepherds Pipe - Tilinkó
> Lyre - Koboz
> Pictures - Képek
> Húsvét - Easter
> Hímestojás - Easter Eggs
> Húsvétköszöntő
> Designs - Minták
> Képek - Pictures
> Szokások - Customes
> Szólás - Phrase
> Húsvét Székelyföldön
> Folkart of Kalotaszeg népművészete
> Magyar Naív Művészet - Folk Painting & Sculpture
> Mézesbáb - Honey Cake
> Busójárás
> Tarján Gábor
> Halasi csipke
> Részlet képek - Close ups
> Magyar Csipke
> Magyar népélet

> Csángó
> Délvidék - Voivodina
> Dunántúl - Transdanubia
> Felvidék - Upper Highlands
> Kalocsa - Great Plain
> Kalotaszeg - Transylvania
> Ködmön
> Matyóföld - Matyó Region
> Mezőség - Transylvania
> Ormánság - Transdanubia
> Őrség - Burgenland
> Palócföld - Palóc Region
> Pest környéke - Pest Region
> Rábaköz - Transdanubia
> Sárköz - Transdanubia
> Sióagárd - Transdanubia
> Suba - Guba
> Székelyföld - Transylvania
> Szilágyság - Transylvania
> Szűr
> Torockó - Transylvania

Képzőművészek - Artists
> domjanart.hu
> Domján József
> Domján Studio
> Domján Evelyn
> Doby Jenö
> HAYNAL Rudolf
> Sebek Miklós
> Sinkó Veronika
> Fery Antal
> Szalay Lajos
> Vén Zoltán
> Gyirászi Mihály
> Németh Nándor
> Petry Béla Albert
> Wass Albert írása
> Dr. Braganca about Petry
> Árpádházi Szentek

Fényképészek - Photographers
> Plohn József
> Kása Béla

Zenészek - Musicians
> Rózsa Miklós
> Salánki Hédi
> Fornwald László
> Kodály Zoltán
> Bartók Béla

Életrajzok - Biographies
> APOR Vilmos
> Rózsahegyi Kálmán
> Sztanó Hédi
> dr. Lippóczy Miklós
> Sík Sándor
> Kosztolányi Dezső
> Gróf Széchenyi István
> Mondások

Magyar Feltalálók, Tudósok - Inventors, Scientists
> Magyar Feltalálók-Inventors1
> Magyar Feltalálók-Inventors2
> Híres Magyarok - Famous Hungarians
> Hungarian Inventions - Magyar találmányok

Vallás - Religion
> Húsvét - Easter in Hungary
> Ómagyar Mária-siralom

Vegyes - Miscellaneous
> Egy gyermek - két nyelv
> Wittner Mária Beszéde
> Passaici magyar iskola
> Cserkészet


Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:

80 Third Street
Passaic, New Jersey
2nd Fl. Reid Memorial Libr.
PH: (973) 473-0013
PH: (201) 836-4869

mailing address:
Hungarian Museum
P.O. Box 2049
Passaic, NJ 07055

AHM Logo
AHM Logo

2017 December 17 (Vasárnap) - Lázár, Olimpia névnapja Search for:

Content of this page:


Varga Ferenc - Hunyadi és Kapisztrán
Varga Ferenc - Hunyadi és Kapisztrán

Vajdahunyad vára
Vajdahunyad vára

Hunyadi János ezüstpénzei
Hunyadi János ezüstpénzei

III Calixtus pápa érme
III Calixtus pápa érme

Kapisztrán János 1480
Kapisztrán János 1480

Nándorfehérvár XVI század
Nándorfehérvár XVI század

Hunyadi János és Nándorfehérvár
Hunyadi János és Nándorfehérvár

Gustave Doré - Hunyadi & Capistrano in Battle
Gustave Doré - Hunyadi & Capistrano in Battle

Hunyadi János címere
Hunyadi János címere

Hunyadi János
Hunyadi János

By Christian M. Ravndal

Ladies and Gentlemen:

I was privileged some months ago to read an account of Cleveland’s epic history. I was taken back to a pioneer cabin at a fever-wracked river and led proudly through some 160 years to the present world metropolis. I heard the crescendo of a welling hymn of praise as you discovered and revealed God’s blessings. The Master’s melody was being played by an ever-growing orchestra, and the new members were quickly and with sure instinct learning to play their separate parts in harmony, though they were 46 different nationalities. What an inspiration in a divided world$

And you Magyars, you Magyars who have always been able to live in harmony with many nationalities; you Magyars who have the gift of diplomacy in your drive towards progress; you Magyars who have the gift of vision and perceive the oceans awaiting your genius; you Magyars who for a thousand years have helped build towards the unbounded; you Magyars who have figured prominently in Cleveland’s glorious epic.

As one follows the history of your forbears, one can trace a sublime will to survive amidst years of unequalled tribulations, years that witnessed all but a few of today’s world powers as yet unborn or rising only to fall again under a strain less than Hungary’s ordeal.

One can detect unquenchable patriotism in the remark of a traveling companion, “We gave the Turks and the Austrians indigestion and they had to throw us up again. And so will all others repent who try to gobble us up. They will find they swallowed a hornet’s nest.”

One finds abiding faith in the validity of the golden rule. In Hungary the Church the Magyars have held on to and fought for for centuries is still functioning in all its pristine glory. I have attended religious services in many countries. But never before going to Budapest had I seen the attendance God’s Church gets in that city. At each service, not only the pews, but the aisles and the corners are packed with people of all ages. Humility and steadfast hope through long suffering: these characterize the Hungarian people, just as they characterized János Hunyadi whose decisive victory of five centuries ago is now being commemorated throughout the civilized world. This great hero would never quit even when only a miracle would turn the tide… This great symbol of whom Arany wrote:

Aren’t you a happy spirit,

In grace and glory, to console us

As to the present, and give us

Hope as to the future?”

It is five hundred years since western civilization lost that great champion, the Magyar of whom his adversary Mohammed II said, “I mourn his death because the world has seen no greater man.”

Certainly John Hunyadi is one of the noblest figures in history. We know him from the learned Bishop Mihály Horváth as having been blameless in character, pious though not fanatical, just, magnanimous, not incited to revenge by personal injuries. As a citizen, he was characterized by a high sense of duty and a fiery patriotism; as a public servant, he stood for the law; as a statesman, he followed the path of justice and irreproachable righteousness; as a military man, he was, the Italian historian Bonfini said, the best general and the best soldier in one person.

What of this man who cleared the way for the Renaissance and enlightenment? What of this man who turned hopeless situations into triumph when, to use the words of Enea Silvio Piccolomini, later Pope Pius II, “Hungary is shaken, she has collapsed and is broken into parts and there is no connection between those parts”? What of this man, who opposed one of the greatest conquerors of history, the aggressor whose political creed was, “As there is only one God in heaven, there should also be only one master on earth”? What of this man who enabled the Hungarian chronicler Turóczi to write, “Mohammed, who wanted to rule the Universe alone, came amidst much noise of trumpets and drums, amidst great rejoicing, but left sadly and despicably in the quiet of night”?

Let us remember that the Turkish capture of Constantinople in 1453 shocked all Europe. Pope Nicholas V urged a crusade under Hungarian direction and Hunyadi came out of retirement to head the Christian armies. The Christian community’s spirit had long been dulled, however; and had made way for a new development that observed the interests of one national community alone. Hunyadi found that Hungary would have to carry most of the burden alone.

In 1456 Mohammed II launched a huge offensive against the heart of Europe with more than 150,000 well-trained men, 200 large ships, 300 cannon and many siege machines. On June 29, 1456, the Pope issued a Bulla Orationum ordering the bells to be rung in all churches at noon every day to awaken the Christian world to the mortal danger. But this admonition came too late to help Hunyadi. He had earlier lost faith in receiving foreign support and, though gravely handicapped by the intrigues of Cillei, had been able through the exercise of his miraculous gift of leadership, and the valiant aid of the Franciscan friar Giovanni de Capistrano – later canonized – to mobilize an army of some 40,000 volunteers, mostly peasants and craftsmen, around a hard core of mercenaries. What foreign aid arrived had also been of popular rather than feudal character. The 600 students of Vienna, the group of members of the Third Order, a lay organizations of the Franciscan friars, and a prior to the Pauline Order* with seven warlike friars will be remembered as characteristic instances of Hunyadi’s motley army. But these people had something unbeatable. They were exalted by patriotic and religious fervor and led by Hunyadi, the man who worked miracles.

The decisive battle began on July 4, 1456, when the Turks attacked Nándorfehérvár, the key fortress in Hungary’s defense system. Its commander was Mihály Szilágyi, Hunyadi’s gallant brother-in-law. Ten days later Hunyadi and Capistrano arrived on the scene and after five hours of fighting broke the Turkish blockade and merged forces with Szilágyi. On July 21 the Turks under the Sultan’s personal leadership stormed the fortress in successive waves. But they were beaten back and on the following day Hunyadi surprised and captured their artillery, turning what hadn’t been destroyed on the Turkish encampment. The army, which had set out to conquer, fled in the night.

All Europe rejoiced. Nándorfehérvár (today Belgrad) and with it the Balkans and Central and Eastern Europe were saved. Hungary’s independence was made secure for the next seven decades. The Renaissance and a period of enlightenment were ushered in – and that new era found one of its dominant figures in Hunyadi’s own son, King Mathias the Just.

Unfortunately, Hunyadi died shortly after his triumph. He fell victim to a plague on August 11, 1456, as did his faithful associate Capistrano on October 23. But memory of him lived on and memories are a mighty force.

I am reminded of what Louis Elekes wrote, “Every people, even the smallest, has its heroes, and every nation, if it is worthy of the name, has its memories. Perhaps it is this very gift of remembrance that consecrates a community of people and makes it into a nation. The common past is a common treasure, mutual joy and mutual suffering, sublimated into a memory, may build up the nation’s pride and its faith in the future.”

On his death bed Hunyadi left this advice: “Defend, my friends, Christendom and Hungary from all enemies, and follow my example in opposing the Pagan foe. Do not quarrel among yourselves. If you should waste your energies in altercations, you will seal your own fate as well as dig the grave of our country.”

The memory of this has lived on and has been consecrated into an ideal that pervades the nation’s entire personality. Today the Pagan foe is not the Turk. He and other Moslems are joining Christians in the formation of a worldwide united front of peoples who believe in one Almighty God.

In the poem “Szózat” the poet Vörösmarty drew the pathetic picture of a great day of burial when the nations of Europe would stand around the grave where the Hungarian nation had been entombed. I perceive no such fate for the Magyars. Great national misfortunes always light the flame of patriotism. Mohács, for example, strengthened the feeling of patriotism just as the Reformation increased religious fervor. The feeling of national unity moves the heart of the nation with the unconscious but mighty force of an universal instinct. The fire of the Turkish wars only served to make this element in the Hungarian character as strong as iron. The foe changes from time to time. But whether Tatar, Turk, Austrian, Nazi or anyone else the Magyar can be counted on to fight for God and Country just as he did in the Middle Ages.

My dear friends:

The central idea of American history is the struggle for human freedom. It is all the more natural that countless Hungarians have chosen this great, free country for their new homeland. And it is natural for the same reason that the American understands the significance of struggles such as Hunyadi’s was. It has been my good fortune to have an opportunity to acquaint myself directly with the Hungarian people, its past, its present, its hopes. I speak from the heart when I say:

On this free soil, I salute Hungary, bulwark of Christianity, home of heroes.

* Pauline Order is a Hungarian founded religious order


(The Commemorative Address was delivered by the Hon. Christian M. Ravndal, American Minister to Hungary, in the Magyar language on August 19th, 1956, at the Hungarian Day celebration sponsored by the United Hungarian Societies of Cleveland, Ohio, in connection with the 500th Anniversary of John Hunyadi’s victory at Nándorfehérvár /Belgrade/)

 <  home top  /\ 


Christian M. Ravndal

Hölgyeim és Uraim!

Néhány hónappal ezelőtt módomban volt Cleveland történelmi fejlődésének valóságos hőskölteményét olvasni. Szinte ott voltam a váltóláztól sujtott folyópart mentén épült telepes-kunyhóban és végigéltem a 160 éves fejlődést a mai büszke világvárosig. Hallottam a hálaadó himnusz szétáradó dallamát, áldván az Úr jóságát. Az Urat dicsőítő melódiát állandóan növekvő zenekar játsza, amelynek harmóniájában a beleolvadt új tagok gyorsan megtanulják és biztos ösztönnel játszák saját melódiájukat, annak ellenére, hogy 46 különböző nemzet fiai. Micsoda ihlet ebben a megosztott világban!

Ti magyarok, magyarok, akik mindig képesek voltatok egyetértésben élni a különböző nemzetiségekkel; akik diplomáciai érzékkel küzdöttetek a haladásért; magyarok, akik egy évezreden át harcoltatok a szabadságért; magyarok, akik kimagasló szerepet játszottatok Cleveland dicsőséges époszában.

Ha nyomon követjük őseitek történetét, megismerjük a páratlan szenvedések évei alatt törhetetlen akaraterővel folytatott küzdelmüket a fennmaradásért. Azoknak az időknek kevés szemtanúja volt a mai világhatalmak közül, akik akkor vagy meg sem születtek még, vagy felemelkedtek, hogy újra elbukjanak kisebb megpróbáltatások súlya alatt, mint azok, amelyek a magyarságnak osztályrészül jutottak.

Az olthatatlan hazaszeretet csendül ki egy útitársam megjegyzéséből: „Minden idegen hódító, akár török, akár osztárk, aki elnyelte a magyart, elrontotta a gyomrát vele. És mindenki meg fogja bánni, aki megpróbál felfalni minket. Rá fog jönni, hogy darázsfészket nyelt.”

Az ember hite megerősödik a Biblia szavainak örök igazságában. Az Egyház Magyarországon, a magyarok hite, fennmaradt évszázadokon át, harcoltak érte és ma is fennáll régi dicsőségében. Sok országban vettem részt istentiszteleten, de sehol nem láttam Istenházában olyan tömegeket, mint Budapesten. Minden istentiszteleten nemcsak a templompadok tömöttek, hanem minden talpalatnyi hely zsúfolt a legkülönbözőbb korú hívőkkel. Végetelen szenvedéseken át lelki alázat és kitartó reménység: ez jellemzi a magyar népet. Ez jellemezte Hunyadi Jánost is, akinek ötszáz évvel ezelőtt aratott döntő győzelméről az idén emlékezik meg a kultúrvilág. Sohasem adta fel a reményt; akkor sem, amikor úgy látszott, hogy már csak csoda segíthet... Ez az óriás, akiről Arany János így énekelt:

Nem vagy-é te boldog szellem,

Megidvezült, megdicsőült,

Hogy vigasztalj a mostanról,

Hogy reményt nyújts a jövőről?

Ötszáz éve vesztette el bajnokát a nyugati világ, a nagy magyart, akiről ellenfele, II. Mohamed, így nyilatkozott: „Gyászolom elhunytát, mert nem ismert a világ nála nagyobbat!”

Bizonyos, hogy a történelem egyik legnemesebb alakja Hunyadi János. A tudós püspök, Horváth Mihály leírásából tudjuk, hogy feddhetetlen jellemű, istenfélő, de nem fanatikus, igazságos, önzetlen, nem bosszúálló. Mint hazafit a kötelességtudás és a szenvedélyes hazaszeretet jellemzi; közszolgálatban törvénytisztelő; mint államférfi, az igazság ösvényén jár és tántoríthatatlan; mint katona – az olasz történetíró, Bonfini szerint – a legjobb vezér és közkatona egyszemélyben.

Ő az, aki egyengeti a Renaissance és a felvilágosodás útját. Ő az, akit az egyszerű nép körülrajong. Ő az, aki diadalt kovácsol a reménytelen helyzetből, amikor is Piccolomini Silvio Enea, a későbbi II. Pius pápa szavai szerint: „Magyarország helyzete megrendült, összeomlott, össze nem függő részekre bomlott.” Ő az, aki szembeszáll a történelem egyik legnagyobb hódítójával, a támadóval, akinek politikai hite szerint: „Mint ahogy egy Isten van az égben, úgy egy uralkodó legyen a földön.” Akiről Túróczi, a magyar krónikás így írhatott: „Mohamed egyedül akarta kormányozni a világot; trombiták és dobok hangja mellett jött – és megtörve, megalázva távozott az éjszaka sötétjében.”

Emlékezzetek Konstantinápolynak a törökök által történt elfoglalására 1453-ban, ami megrendíti egész Európát. V. Miklós pápa kereszteshadjáratot sürget a magyarok vezetésével és Hunyadi visszatér magányából, hogy vezesse a keresztény sereget. A keresztény tömegek lelkében azonban rég kialudt a keresztesek harci szelleme, hogy utat engedjen az új fejlődésnek, ami csak a nemzeti közösség érdekeit tartja szem előtt. És Hunyadi rádöbben, hogy Magyarországnak jóformán egyedül kell viselnie az egész terhet.

1456-ban II. Mohamed hatalmas támadást indít Európa szíve ellen; serege több, mint 150,000 jól képzett katonából, 200 hajóból, 300 ágyúból és sok ostromgépből áll. 1456. június 29-én a pápa kiadja a Bulla Orationum-ot, elrendelvén a harangok kongatását minden délben, világszerte a templomokban, azért, hogy ráébressze a keresztény világot a fenyegető halálos veszedelemre. De az intelem túl későn jön, Hunyadin nem segít. Különben is rég elvesztette hitét a külföldi segítségben – és noha Cillei intrikái nagymértékben hátráltatják, csodálatos vezéri képességével és a bátor Kapisztrán János ferencrendi barát, a későbbi szent, értékes segítségével a meglévő zsoldoshadát nagyrészt paraszt és iparos önkéntesekből 40,000 főre növeli. Az érkező külföldi segítség is népi jellegű. 600 bécsi diák, továbbá a „Harmad Rend”-nek – a szentferencrendi szerzetesek laikus szervezetének – egy csoportja valamint a Pálos-rend* egy perjele, 7 harcos szerzetessel, jellemzi Hunyadi tarkabarka seregét. De ezekben az emberekben van valami legyőzhetetlen. Hazafias és vallásos buzgalom sarkalja és a csodatevő Hunyadi vezeti őket.

A döntő harc 1456. július 4-én kezdődik. A törökök körülzárják Magyarország védőbástyáját, Nándorfehérvárat. A vár parancsnoka a hős Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora. Tíz nappal később érkezik a helyszínre Hunyadi és Kapisztrán a felmentő sereggel. Öt órai harc után áttörik a blokádot és egyesülnek Szilágyi váratvédő seregével. Július 21-én a törökök, a szultán személyes vezetésével, egymást követő hullámokban rohamozzák a várat, de visszaverik őket és a következő napon Hunyadi váratlan támadással zsákmányul ejti a török tüzérséget és annak el nem pusztult ágyúit az ellenség ellen fordítja. Az Európa leigázására elindult sereg az éj leple alatt menekülni kénytelen.

Egész Európa fellélegzik. Nándorfehérvár (ma Belgrád) és vele együtt a Balkán. Közép- és Kelet-Európa megnenekül. Magyarország függetlensége az elkövetkező 70 évre biztosítva van. A Renaissance és a felvilágosodás korszaka kezdődik – és annak az újabb kornak egyik legkiválóbb alakja éppen Hunyadi fia lett, Mátyás király, az Igazságos.

Sajnos, Hunyadi a világraszóló gyözelem után nemsokára meghalt. 1456. augusztus 11-én járvány vitte el, mint október 23-án hű társát is, Kapisztrán Jánost. De él az emlékük és az emlékezés hatalmas erő.

Erről jut eszembe, amit Elekes Lajos írt egyhelyütt: „Minden népnek, legyen bár a legkisebb, hősei vannak és minden nemzet, már amennyiben megérdemli ezt a nevet, nagy emlékekkel bír. Talán éppen ez az emlékezőképesség az, ami egy emberi közösséget nemzetté avat. A közös múlt közös kincs, a kölcsönös öröm és kölcsönös szenvedés, emlékké nemesedve, alapja a nemzet büszkeségének és hitének a jövőben.”

Halálos ágyán Hunyadi tanácsa így szólt: „Barátaim, védjétek meg a kereszténységet és Magyarországot minden ellenségtől és kövessétek példámat a pogány elleni harcban. Egymás között ne veszekedjetek. Ha erőiteket veszekedésre pazaroljátok, megpecsételitek saját sorsotokat és megássátok a haza sírját.”

Ennek emlékezete tovább él és eszménnyé nemesülve, áthatja a nemzet egyéniségét. A pogány ellenség ma nem a török; ők és a többi muzulmán, a keresztényekkel együtt, a Mindenható Istenben hívők egységes, közös táborát alkotják.

Vörösmarty a Szózat-ban megrendítő képet rajzol egy nagy temetésről, amelyen Európa népei körülveszik a magyarság sírját. Én nem ilyennek képzelem a magyarság jövendőjét. Nagy nemzeti szerencsétlenségek mindig felszítják a hazafiság lángját. Például Mohács megerősítette a hazafiság érzését akkor, amikor a reformáció növelte a vallásos buzgalmat. A nemzeti összetartozás érzése egy mindenre képes ösztön tudatalatti, de hatalmas erejével mozgatja meg a nemzet szívét. A török háborúk tüze a magyarok egyéniségének ezt az alapelemét acéllá edzi. Az ellenfél időről-időre változik. De legyen az tatár, török, osztrák, náci, vagy bárki más, a magyarokra épp úgy lehet számítani, mint a középkorban, ha harcolni kell Istenért és hazáért.

Kedves Barátaim!

Az amerikai történelem központi gondolata: küzdelem az emberi szabadságjogokért. Ezért is természetes, hogy ezt a nagy, szabad országot számtalan magyar választotta új hazájának. És ezért természetes az is, hogy az amerikai átérzi az olyan harcok jelentőségét, mint a Hunyadié volt. A Gondviselés úgy intézte, hogy alkalmam legyen közvetlenül megismerni a magyar népet, múltjával, jelenével és reményeivel. Szívemből szólok, amikor ezt mondom:

Tisztelgek ezen a szabad földön Magyarország népe előtt, a kereszténység védőbástyája előtt, a hősök hazája előtt!

* A Pálos-rend egy magyar alapítású szerzetes rend. Magyar Pálosok vettek részt a csatában.


(Az Emlékbeszédet Christian M. Ravndal, az Egyesült Államok magyarországi követe, magyarul mondta el a nándorfehérvári diadal 500. évfordulóján a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek által 1956. augusztus 19-ikén rendezett Magyar Nap alkalmával.)

 <  home top  /\ 

Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás