AHFC HIR HAL: Folklor Needlework HAL: 1956 Himzés Magyar népélet
   AH Museum (AHM)

> The Treaty of Trianon
> 1848
> Gábor Áron
> Argentinai magyar emigráció
> Budapest Exit
> Szent Korona - Holy Crown
> Erdély 1940
> Erdélyünk és honvédségünk
> Erdély 1942
> 1956 humora
> 1956: grafikák - Drawings
> Camus: A magyarok vére
> Hungarian Immigration into Passaic, NJ
> 1956 Chronology
> Déli harangszó 1456
> Trianoni béketárgyalások
> Hunyadi János 1456
> Megbélyegzettek
> Trianon 1920
> Feszty körkép - Panoráma
> Feszty: Képek - Pictures

Néprajz - Folklore
> Csángómagyar - Csangos
> Kopjafák - Grave Posts
> Hungarian Embroidery
> Himzés
> Pictures - Képek
> Néptánc - Hungarian Folkdance US
> Hungarian Folk Dances
> Magyar Dress - Viselet
> Hangszerek - Instruments
> Whizzer - Búgattyú
> Cymbalom - Cimbalom
> Zither - Citera
> Drum - Dob
> Trump - Doromb
> Bagpipe - Duda
> Flute - Furulya
> Violin - Hegedű
> Hit Gardon - Gardon
> Stalk Violin - Kóróhegedű
> Reed Violin - Nádihegedű
> Rattle - Kereplő
> Jughorn - Köcsögduda
> Horn - Kürt, Pásztorkülök
> Pipe - Sípok
> Shawm - Tárogató
> Hurdy-Gurdy - Tekerő
> Shawm - Töröksíp
> Shepherds Pipe - Tilinkó
> Lyre - Koboz
> Pictures - Képek
> Húsvét - Easter
> Hímestojás - Easter Eggs
> Húsvétköszöntő
> Designs - Minták
> Képek - Pictures
> Szokások - Customes
> Szólás - Phrase
> Húsvét Székelyföldön
> Folkart of Kalotaszeg népművészete
> Magyar Naív Művészet - Folk Painting & Sculpture
> MŰVÉSZEK
> Mézesbáb - Honey Cake
> Busójárás
> Tarján Gábor
> Halasi csipke
> Részlet képek - Close ups
> Magyar Csipke
> Magyar népélet

> Csángó
> Délvidék - Voivodina
> Dunántúl - Transdanubia
> Felvidék - Upper Highlands
> Kalocsa - Great Plain
> Kalotaszeg - Transylvania
> Ködmön
> Matyóföld - Matyó Region
> Mezőség - Transylvania
> Ormánság - Transdanubia
> Őrség - Burgenland
> Palócföld - Palóc Region
> Pest környéke - Pest Region
> Rábaköz - Transdanubia
> Sárköz - Transdanubia
> Sióagárd - Transdanubia
> Suba - Guba
> Székelyföld - Transylvania
> Szilágyság - Transylvania
> Szűr
> Torockó - Transylvania

Képzőművészek - Artists
> domjanart.hu
> Domján József
> Domján Studio
> Domján Evelyn
> Doby Jenö
> HAYNAL Rudolf
> Sebek Miklós
> Sinkó Veronika
> Fery Antal
> Szalay Lajos
> Vén Zoltán
> Gyirászi Mihály
> Németh Nándor
> Petry Béla Albert
> Wass Albert írása
> Dr. Braganca about Petry
> Árpádházi Szentek

Fényképészek - Photographers
> Plohn József
> Kása Béla

Zenészek - Musicians
> Rózsa Miklós
> Salánki Hédi
> Fornwald László
> Kodály Zoltán
> Bartók Béla

Életrajzok - Biographies
> APOR Vilmos
> Rózsahegyi Kálmán
> Sztanó Hédi
> dr. Lippóczy Miklós
> Sík Sándor
> Kosztolányi Dezső
> Gróf Széchenyi István
> Mondások

Magyar Feltalálók, Tudósok - Inventors, Scientists
> Magyar Feltalálók-Inventors1
> Magyar Feltalálók-Inventors2
> Híres Magyarok - Famous Hungarians
> Hungarian Inventions - Magyar találmányok

Vallás - Religion
> Húsvét - Easter in Hungary
> ADVENT
> Ómagyar Mária-siralom

Vegyes - Miscellaneous
> Egy gyermek - két nyelv
> Wittner Mária Beszéde
> Passaici magyar iskola
> Cserkészet

   HALists/MAListák

Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:
go
   Address

80 Third Street
Passaic, New Jersey
2nd Fl. Reid Memorial Libr.
PH: (973) 473-0013
PH: (201) 836-4869

mailing address:
Hungarian Museum
P.O. Box 2049
Passaic, NJ 07055

AHM Logo
AHM Logo



2017 December 14 (Csütörtök) - Szilárda névnapja Search for:

Content of this page:
    HALASI CSIPKE KISKUNHALAS ARANYA
    HALAS LACE THE GOLD OF KISKUNHALAS

HALASI CSIPKE KISKUNHALAS ARANYA

Halasi csipke 1
Halasi csipke 1

Dékáni Árpád a halasi csipke megteremtoje
Dékáni Árpád a halasi csipke megteremtoje

Markovits Mária a halasi csipke technikai kivitelezoje
Markovits Mária a halasi csipke technikai kivitelezoje

Halasi csipke 2
Halasi csipke 2

Halasi csipke 3
Halasi csipke 3

Halasi csipke 4
Halasi csipke 4

Halasi csipke 5
Halasi csipke 5

Halasi csipke 6
Halasi csipke 6

Halasi csipke 7
Halasi csipke 7

Halasi csipke 8
Halasi csipke 8

Halasi csipke 9
Halasi csipke 9

Halasi csipke 10
Halasi csipke 10

„...A halasi csipkében annyi finom és zamatos művészet rejlik, hogy bátran építhetnénk fonadékaira egy súlyos kiviteli vállalatot. Ez tetszeni fog minden vidéken s becsületünkre válik, amerre csak művészérzésű emberek lakoznak... Ezek csakugyan autochton csipkék, sehol másutt nem készíthették, csak éppen a mi fajtánk körében.” (Lyka Károly, 1903)

“...a halasi csipke művészi termék, mely a legkényesebb ízlést is kielégíti. Úgy látszik Dékáni nagyon is jól tudja, hogy az ilyen munkában a népiességből sokszor elég egy szemernyi, valami, amit inkább sejtünk, érzünk, mint tisztán látunk.” (Éber László, 1905)

“E csipkék alkotói megmutatták népüknek, hogy hogyan lehet a népi művészet felhasználásával újat, merészet, művészit alkotni.” (Milánó, 1906)

“Nagyon sok kultúrnemzet csipkéjét ismerjük, de nagyon meglep minket a magyar háziipari csipkék újszerű formameglátása, finom technikája. A világszerte közismert, folyton ismétlődő minták és készítési módok mellett feltűnő a magyar csipkék újszerű, sajátos művészi szépsége.” (MMe Paulis brüsszeli csipkeszakértő, 1935)

“Súlyára mérve a halasi csipke értékesebb az aranynál. A halasi csipkét a világ legfinomabb cérnájából varrják, s műbecsének titkát igazán akkor érthetjük meg, mikor a tenyerünkön tartott csipkeremekről kiderül, hogy oly könnyű, oly légies, hogy súlyát meghaladó arannyal értékelve se megfizethetetlen. Műkincs, s mint ilyen az ötvösremekek, nemes porcelánok, csontfaragások kivételes kategóriáiba tartozik." (Janó Ákos - Vorák József, 1969)

A halasi csipke a világ legértékesebb varrott csipkéje, a csipkék királynője, “egy romantikus álom, mely barokkos, szecessziós megjelenésű iparművészeti műremek, mégis tagadhatatlanul magyar. A magyar népművészet és a halasi csipke úgy viszonyul egymáshoz mint a magyar népzene és Bartók Béla zenéje..." (Tóth Zoltán, 2000)



A XIX. század folyamán világszerte szinte teljesen elgépesedett a csipkekészítés. A női viseletben a csipke fontos szerepet játszott, főleg nálunk magyaroknál, mivel a díszmagyar elengedhetetlen tartozéka a csipkekötény volt. Az igényes emberek érdeklődése a század végére ismét a művészi, valódi csipke felé fordult. Valódi csipkének a vert és varrott csipke számított. Varrott csipke azonban Magyarországon sohasem készült. Azt meg kellett teremteni.


A halasi csipkét 1902-ben két tehetséges iparművész, az erdélyi Dékáni Árpád (1861-1931) rajztanár és Markovits Mária (1875-1954) kézimunka tanítónő teremtette meg. Dékáni elhatározásának megvalósulása, hogy megteremti a magyar varrott csipkét, nem volt könnyű. Megtervezte a gyönyörű csipkéket, de terveit sem édesanyja sem más kitűnő hímvarró asszony nem tudta megvalósítani, mert Dékáni tervei a hagyományos technikával kivitelezhetetlenek voltak. Évszázadokon keresztül a varrott csipkék motívumait egymásba kapcsolt huroköltéssel töltötték ki, a motívumok összekötői pálcikák, különféle csipkeöltések, hálók voltak. Dékáni álma így évekig elhevert...

1902-ben költözött haza Kiskunhalasra Markovits Mária. Az ő érdeme az eredeti új technika, melynek "megszületése" hónapikig tartott. Szakított a hagyományos módszerekkel. "A tussal megvont minta fölé átlátszó hártyapapírt terített. A két papírlap széleit kézimunka rámára feszített vászonra varrta. Az ilyenképpen rögzített csipkerajz most már nemcsak mintául, de munkaalapul is szolgált. Finom lencérnából több szál összesodrásával vastagabb fonalat (kontúrfonalat) készített. Ezt a fonatot azután úgy vezette végig az alatta fekvő rajzon, hogy a szál folyamatosságát megtartva, a rajz felett a kontúrfonálból hajszálnyi pontossággal alakuljon ki a minta. Közben a kontúrfonalat a hármas alaphoz fércelve, rögzítette az egyetlen vonallal kialakított csipkevázat. Mivel a férceléssel a hármas alapot is összefogta, szükségtelenné vált a ráma. A rámáról leszerelt, ideiglenes alapjaihoz tűzött csipkekontúrt henger alakú, homokkal töltött párnára helyezte, s úgy dolgozott tovább. Az ornamentika kitöltésére egyszerű, de sűrű és pontos vászonkötésű beszövést alkalmazott. (E kitöltést oly tökéletesre fejlesztették idővel, hogy hasonlít a legfinomabb batiszthoz.) A beszövött ornamenseket látszólag kötetlen, valójában nagyon is rafinált elrendezésű pálcikákat alkotó öltésekkel rögzítette egymáshoz, illetve a munkadarab szélét képező kontúrfonálhoz... A kontúrozás, a beszövés, a rögzítő hálózat, illetve későbbiek folyamán az ezt helyettesítő csipkeöltések elkészítései máig is a halasi csipkevarrás alapfázisai. A tervvel tökéletesen egyező csipke kialakítása után a mesternőnek csak a vászonlap hátulján kellett elvagdosnia a kontúrszálat lefogó fércelést, kihuzigálni a fércszálakat, s előtte feküdt a kész csipke. Mária csipkevarrása lehetővé tette, hogy a csipke minden szála, beleértve a rögzítő hálózatot is, a terv maradéktalan kivitelezését, tökéletes összhangját szolgálja.” (Jankó - Vorák, 13-14)


Megszületett a régóta várt új, művészi magyar varrott csipke.

Markovits Mária saját műhelyében, Kiskunhalas első tanműhelyében, csipkevarró leányok nemzedékeit tanította, és vezette be a magyar varrott csipke különleges eljárással készült titkaiba. Az eleinte használt tíz-tizenöt összekötőöltést az évek folyamán közel félszázra gyarapította Markovits Mária, a halasi csipke édesanyjának találékonysága.

A csipkék anyaga leheletfinom fehérítetlen lenfonal. Eltérően a különböző más csipkéktől, az 1902-1911 között készült Dékáni terveket gyakran színes selyemfonalból varrták, s ritkán fémfonallal is díszítették, ami a régi csipkéknél is ritkaság volt.

1902 karácsonyán, az Iparművészeti Társulatnak az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállításán ismerte meg a közönség a halasi csipkét. A folyosó egyik vitrinjében szerényen meghúzódó halasi csipkekollekció váratlan feltűnést keltett. A Budapesti Hírlap másnapi számában a következőket írja Szmik Antal csipkeszakértő: “...Megszoktuk már, hogy a Ma-gyar Iparművészeti Társulat által évenként rendezni szokott karácsonyi kiállításon a fokozatos fejlődés, izmosodás, önállóságra való törekvés jeleivel találkozunk. Jólesik a lelkünknek látni, miként tömörül, erősödik az a gárda, mely a magyar iparművészetet megteremtette... Kötelességünk, hogy külön felhívjuk a figyelmet ... A folyosó egyik szekrényében a kis-kunhalasi nőegyesület a halasi magyar csipkéknek egy rendkívül érdekes kollekcióját mutatja be. A halasi gimnázium rajztanára, ki tudomásunk szerint szenvedelemmel gyűjti és dolgozza fel a magyar motívumokat, Dékáni Árpád, eredeti fölfogással csipketerveket készít, s azokat a halasi nők munkába vették... A halasi csipkékkel a csipke készítésének egy új neme nyert polgárjogot hazánkban, s ezt a kérdést nem lehet eléggé méltányolni. Varrott csipke hazánkban alig készült, s ez a körülmény ad a halasi csipke kezdésének oly jelentőséget, mely minden illetékes faktor figyelmét megérdemli...” Dékáni Árpád rajztanár egyik napról a másikra az élvonalbeli iparművészek sorába került. A kiállított csipkekollekciót megvásárolta az Iparművészeti Múzeum.

Ettől kezdve a halasi csipke hírneve csak felfelé ívelt. Sorra következtek nemzetközi kiállítások és minősítési elismerésként számtalan nagy- és különdíj. A magyar állam és a legmagasabb körök halasi csipkét ajándékoztak fontos vendégeiknek, királyoknak és államfőknek és sok nemzetközi hírességnek. Ennek ellenére az elmúlt száz év alatt sok viszontagságnak volt kitéve ez új magyar iparművészeti remekmű. Háborúk, világgazdasági hanyatlások, szegénység, megfelelő ismertetés hiánya, modernizáció és a különböző divatáramlatok mind a halasi csipke fennmaradását veszélyeztette. Azonban, mint a főnix madár, újra és újra született, és hódított...

Világhírét a legfinomabb lencérnából készülő halasi csipke légies megjelenésének, utánozhatatlanul gazdag, bravúros öltéstechnikájának, hiteles terveinek köszönheti, de legfőképpen annak, hogy minden négyzetmilliméterét kézi munkával állítanak elő, és az igazán nemes csipkék közül talán az egyedüli, amelyet nem ért el a gépek világa.

A magyar szellem és találékonyság remek alkotása a Csipkék Királynője, Kiskunhalas ARANYA.

Kerkay Emese

Forrás/Source: Janó Ákos - Vorák József, Halasi csipke, Halasi Csipkeház, Kiskunhalas, 1969

László Emőke - Pásztor Emese - Szakál Aurél, Halasi csipke, Halas Lace, Halaser Spitze, Halasi Csipkealapítvány, Kiskunhalas, 2000

 <  home top  /\ 

HALAS LACE THE GOLD OF KISKUNHALAS

Halasi csipke 11
Halasi csipke 11

Halasi csipke 12
Halasi csipke 12

Halasi csipke 13
Halasi csipke 13

Halasi csipke 14
Halasi csipke 14

Halasi csipke 15
Halasi csipke 15

Kiskunhalas is located on the Hungarian Great Plain between the Tisza and Danube-river. This large agrarian settlement endured much hardship during its history, before all it survived the 150 years of Turkish occupation. In the 20th century, Kiskunhalas was made famous by the unique Halas Lace, presented to the public at the Museum of Applied Arts in Budapest in 1902 for the first time. From that time up to this day, this extraordinary handmade Lace is bound to the town of Kiskunhalas, which today is the center of Hungarian needlepoint lace-making.

Halas Lace - is the Hungarian needlepoint lace established on the basis of the designs of Árpád Dékáni (1861-1931) in 1902, who was the art-teacher at the Kiskunhalas High School. Dékáni, a lover of Hungarian folk art, incorporated his knowledge of folk art history into the designs of Halas Lace. However, to realize these designs he needed someone with the same passion for art as himself and the dexterity of fine lace needle-pointing to follow through with his dream. He met Mária Markovits (1885-1954) of Kiskunhalas in 1902, who had been a graduate of the Hungarian Royal School of Applied Arts for Girl's in Budapest and had an extraordinary talent for needlework. Her studies familiarized her with the Venetian and Brussels lace work of that time enabling her to develop a unique and original technique for her own work. The collaboration of Dékáni and Markovits in 1902 lead to national and later international recognition after the Hungarian Society of Applied Arts showed off the lace work at its Christmas exhibition of 1902 in Budapest. The designs unanimously won the gold medal. By 1903, Dékáni had built a workshop for the needlepoint workers, many of which Markovits had gathered from the town of Kiskunhalas. Among the first designs, 10-15 different stitches were utilized to create the exceptional contrast of the motifs; this grew to fifty over a five year period. In 1906, Árpád Dékáni was appointed to a directorship at the School of Applied Arts while continuing his collaborations with the Halas lace. The design responsibilities were handed over to one of his former students, Ernő Sepanek (1881-1934) while Mária Markovits continued to be the needlepoint master and tasks delegate. Stepanek was followed by Antal Tar (1891-?), also a Dékáni pupil and by Margit Pongrácz (1883-1968), also a Girl's School of Applied Arts graduate. Pongrácz, considered the most prolific designer of Halas Lace, was presented countless awards for her talent; the best known being "the world's most beautiful lace" for the "hat állatalakos" or six animal figures lace, which won solid gold at the 1937 Paris World Exhibition. >From then on, Halas Lace was valued its equivalent weight in gold. Pongrácz started designing in 1911 and continued up to her death in 1968. Many of her more obscure designs are just recently being recognized. Béla Tóth (1910- ), Stepanek pupil and Béla Molnár (1904-1971) and presently Lili Nagy Kálózi-Esztergomi (1918- ) are the modern designers of Halas Lace. In these designs as in the past, the high society and social symbols of modern culture mix with the folklore past of an ancient people.

Dr. István Horváth

Dékáni's designs could not be rendered with the known needlepoint lace-making techniques. The experiments of many embroiderers were unsuccessful as the designs did not resemble any former known lace. Mária Markovits also realized soon, that with the knowledge of that day no satisfactory results could be obtained. Therefore, after many months of experimenting, she developed a completely new and unique technique. The distinction of the Halas technique is that the decorative motifs of the lace are surrounded by strong outlines. The inner part is filled with so-called weaving stitches (or darning stitches) rather than the commonly used basic stitches (snare stitches). This technique was developed to such a high standard of perfection that it became similar to the finest cambric. The material of the lace is gossamer-fine unbleached flax. In contrast to the majority of needlepoint laces the designs of Dékáni were sewn with colored flax or silk threads, and sometimes decorated with metallic thread, quiet uncommon in earlier times even at the famous lace-making centers, like Venice and Brussels. What made Halas Lace also distinctive was the great variety of linking stitches of the decorative motifs, developed by Markovits. When she died in 1954, she justly deserved the title: Mother of Halas Lace. (László-Pásztor, p.40)

Emese Kerkay

 <  home top  /\ 


Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás