AHFC HIR HAL: Folklor Needlework HAL: 1956 Himzés Magyar népélet
   AH Museum (AHM)

> The Treaty of Trianon
> 1848
> Gábor Áron
> Argentinai magyar emigráció
> Budapest Exit
> Szent Korona - Holy Crown
> Erdély 1940
> Erdélyünk és honvédségünk
> Erdély 1942
> 1956 humora
> 1956: grafikák - Drawings
> Camus: A magyarok vére
> Hungarian Immigration into Passaic, NJ
> 1956 Chronology
> Déli harangszó 1456
> Trianoni béketárgyalások
> Hunyadi János 1456
> Megbélyegzettek
> Trianon 1920
> Feszty körkép - Panoráma
> Feszty: Képek - Pictures

Néprajz - Folklore
> Csángómagyar - Csangos
> Kopjafák - Grave Posts
> Hungarian Embroidery
> Himzés
> Pictures - Képek
> Néptánc - Hungarian Folkdance US
> Hungarian Folk Dances
> Magyar Dress - Viselet
> Hangszerek - Instruments
> Whizzer - Búgattyú
> Cymbalom - Cimbalom
> Zither - Citera
> Drum - Dob
> Trump - Doromb
> Bagpipe - Duda
> Flute - Furulya
> Violin - Hegedű
> Hit Gardon - Gardon
> Stalk Violin - Kóróhegedű
> Reed Violin - Nádihegedű
> Rattle - Kereplő
> Jughorn - Köcsögduda
> Horn - Kürt, Pásztorkülök
> Pipe - Sípok
> Shawm - Tárogató
> Hurdy-Gurdy - Tekerő
> Shawm - Töröksíp
> Shepherds Pipe - Tilinkó
> Lyre - Koboz
> Pictures - Képek
> Húsvét - Easter
> Hímestojás - Easter Eggs
> Húsvétköszöntő
> Designs - Minták
> Képek - Pictures
> Szokások - Customes
> Szólás - Phrase
> Húsvét Székelyföldön
> Folkart of Kalotaszeg népművészete
> Magyar Naív Művészet - Folk Painting & Sculpture
> MŰVÉSZEK
> Mézesbáb - Honey Cake
> Busójárás
> Tarján Gábor
> Halasi csipke
> Részlet képek - Close ups
> Magyar Csipke
> Magyar népélet

> Csángó
> Délvidék - Voivodina
> Dunántúl - Transdanubia
> Felvidék - Upper Highlands
> Kalocsa - Great Plain
> Kalotaszeg - Transylvania
> Ködmön
> Matyóföld - Matyó Region
> Mezőség - Transylvania
> Ormánság - Transdanubia
> Őrség - Burgenland
> Palócföld - Palóc Region
> Pest környéke - Pest Region
> Rábaköz - Transdanubia
> Sárköz - Transdanubia
> Sióagárd - Transdanubia
> Suba - Guba
> Székelyföld - Transylvania
> Szilágyság - Transylvania
> Szűr
> Torockó - Transylvania

Képzőművészek - Artists
> domjanart.hu
> Domján József
> Domján Studio
> Domján Evelyn
> Doby Jenö
> HAYNAL Rudolf
> Sebek Miklós
> Sinkó Veronika
> Fery Antal
> Szalay Lajos
> Vén Zoltán
> Gyirászi Mihály
> Németh Nándor
> Petry Béla Albert
> Wass Albert írása
> Dr. Braganca about Petry
> Árpádházi Szentek

Fényképészek - Photographers
> Plohn József
> Kása Béla

Zenészek - Musicians
> Rózsa Miklós
> Salánki Hédi
> Fornwald László
> Kodály Zoltán
> Bartók Béla

Életrajzok - Biographies
> APOR Vilmos
> Rózsahegyi Kálmán
> Sztanó Hédi
> dr. Lippóczy Miklós
> Sík Sándor
> Kosztolányi Dezső
> Gróf Széchenyi István
> Mondások

Magyar Feltalálók, Tudósok - Inventors, Scientists
> Magyar Feltalálók-Inventors1
> Magyar Feltalálók-Inventors2
> Híres Magyarok - Famous Hungarians
> Hungarian Inventions - Magyar találmányok

Vallás - Religion
> Húsvét - Easter in Hungary
> ADVENT
> Ómagyar Mária-siralom

Vegyes - Miscellaneous
> Egy gyermek - két nyelv
> Wittner Mária Beszéde
> Passaici magyar iskola
> Cserkészet

   HALists/MAListák

Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:
go
   Address

80 Third Street
Passaic, New Jersey
2nd Fl. Reid Memorial Libr.
PH: (973) 473-0013
PH: (201) 836-4869

mailing address:
Hungarian Museum
P.O. Box 2049
Passaic, NJ 07055

AHM Logo
AHM Logo



2017 December 17 (Vasárnap) - Lázár, Olimpia névnapja Search for:

Kosztolányi Dezsö (1885 - 1936)

Kosztolányi Dezsö
Kosztolányi Dezsö

Ötven,
Jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mind morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az Úrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek sem most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

/részlet/

"Bevallom, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy írok és írhatok. Mindig ebben kerestem és leltem meg a boldogságot, nyilván azért, mert sehol másutt a földön nem találtam meg. Elégedett is vagyok. Nem munkásságommal, hanem azzal, hogy az a munkásságom, ami."

(Nyugat, 1933. január)

Szabadka szülötte. Édesapja a gimnázium igazgatója, nagyapja a 48-as szabadságharcban honvéd-százados, aki a bukás után tizenkét évet tölt Amerikában. Édesanyja többgenerációs patikus családból származik, nagyműveltségű, szerény asszony. A költő hazafias, konzervatív légkörben nő fel s főleg az egykori szabadságharcos és Amerikából hazatért nagyapjának bölcsessége és elbeszélő kedve hagy mély nyomot benne. Sokat betegeskedett gyermekkorában. Hét év betegeskedése alatt a dolgok, a környezet éles megfigyelése és gyermeki hallucinációk eredménye nagy versciklusa: A szegény kisgyermek panaszai, mely élete végéig legkedvesebb műve volt.

Középiskoláit kitűnő eredménnyel végzi, majd a budapesti egyetemen Babits Mihály és Juhász Gyula barátsága, Négyessy László professzor bölcs, széleshorizontú vezetése növelik műveltségét. Ekkor sajátítja el azt a formaművészetet, melyet a modern európai líra Leconte de Lislétől Rilkéig alkotott. Végigbolyongja Európát és gyermeki lélekkel szívja magába a francia, olasz, angol és német kultúrát, sőt megtanul spanyolul is. Nagyon sokat olvas és harminc éves korára Európa egyik legnagyobb műveltségű alkotója.

Ő az, aki minden műfajban nagyot alkot. Nemcsak versei és novellái, hanem négy hatalmas regénye: Néró, a véres költő, az Aranysárkány, a Pacsirta és az Édes Anna meghódítják Európát.

Talán egyike annak a kevés költőnknek, akinek nem voltak anyagi gondjai. De nagy árat fizetett érte. Napi 14-15 órát dolgozott. Karcolatok és tárcák ezreit írta. Többezer kötetes könyvtárának könyveit mind elolvasta. Nyelvünk egyik legnagyobb művésze és művelője. Formaművészete pedig egyedülálló irodalmunkban. Egészen egyéni utakon járt. A konvencionális költészet témái: Isten, haza, szerelem, tájleírás, bölcselkedés teljesen hiányoznak költészetéből. Ő a megfigyelés, az apró emberi dolgok és főleg az emlékezés utolérhetetlen dalnoka. S a megénekelt mindennapi dolgok, a visszaemlékezés, mely haláláig kíséri, a felismerés, hogy napról-napra közelebb jutunk végső célunkhoz, olyan csodálatos moll-dallamokat szülnek, melyek mindnyájunk egyforma sorsát zengik. Kosztolányi költészetében minden tapintható. Érdekes, hogy még ötven éves korában is, nagybetegen, milyen gyermeki lélekkel írja le:

Jaj, a gyerekkor míly tündéri volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt,
s a procukor az abroszon a hó.
Ő a magyar "l'art pour l'art" legnagyobb képviselője. Beszéljen erről saját maga:

"Bevallom, hogy hiszek a költészet öncéluságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint, hogy szép legyen."

Európai bolyongásai után megnősül és megszületik fia: Ádám. Nagyon vágyott már a békére, a nyugalmas családi otthonra és munkája zavartalanságára. Ebben az időben fejezi be a Szegény kisgyermek panaszait, mely országos hírűvé teszi. Ír ebben a remek ciklusban mindenről, ami egy beteg gyermekben érdeklődést kelthet. Mondanivalója mindig hiteles, mert a gyermek szemével nézi.

Kosztolányi magyarsága köztudomású volt. Ez a magyarsága azonban üresnek, semmitmondónak találta a hazafiaskodó szólamokat. Ő az első "Nyugat-nemzedék" egyetlen nagysága, aki teljes erejével szemben állot az 1919-es Tanácsköztársasággal. Ennek ellenére kikezdték. Válasza kemény volt:

"Egy hazafiaskodó, szólamokat hangoztató közösség azt követelte 'valljak színt'. Azt feleltem, hogy magyar vagyok, magyarul írok, s ennél nagyobb szerelmi vallomást nem tehetek népemnek... Ha egy költő bármely érdek szószólójává válik, szolgává aljasul. Egy kis vállalat szolgája éppúgy szolga mint egy nagyvállalat szolgája. Tudom, hogy a l'art pour l'artnak manapság rossz sajtója van. Azonban az elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely, mint egy pártiroda."

E sorokat már nagy betegen 1935-ben írta le, de ha visszamegyünk 1907-be, láthatjuk, hogy részrehajlás nélküli, minden magyart védő hazafisága akkor is ugyanez volt. Bizonyítékul idézzük Zrinyi, a költő című szonettjének két utolsó versszakát:

Szeretlek! Ámde akkor voltál legnagyobb,
hogy a teren mindenki elhagyott;
mart a török, s a gyáva cenk zavart,
s te a jövendő századokba zúgva
a sváb ripőkre szóltál, szörnyű búdba
kardodra csapva: 'Ne bántsd a magyart!"

Családját nagyon szereti és feleségéhez, aki reggeltől estig dolgozik, hogy férje munkáját megkönnyítse, írja 1916-ban gyönyörű, hitvesi szeretettől ihletett versét: Akarsz-e játszani.

1924-ben jelenik meg A bús férfi panaszai című ciklusa, mely a magyar szó, a versformák változatossága és a zeneiség remeke. Ez is emlékezés. De olyan költő, vagy muzsikus mesterműve, aki már mindent ismer az életben és tudja, hogy a halál a születéskor kezdődik.

1934-ben rák támadja meg. Tudja, nincs segítség, de dolgozik teljes erővel. 1935-ben amikor már súlyos beteg, jelenik meg Számadás című kötete. Ennek a versei az európai költészet csúcsán állnak és mindnyájunk elmúlását siratják. A Számadás versei egész művészetének összefoglalása. A Számadás mindannak gyászolása, ami életünkben szép volt, s teszi ezt minden embertársa helyett.

Nem sokkal halála előtt bekövetkezik egy váratlan, egyik óráról a másikra való fordulat. Kosztolányi, aki a szépen kívül semmiben sem hitt, megtér. Egy nyári éjszaka nem tudott aludni. Nem hagyta a sok feketekávé és cigaretta, melyet aznap elfogyasztott. Felkelt az ágyból és előbb sétálni kezdett a hálószobában, majd kiment az erkélyre. Felnézett a csillagos égre és felfedezte a világmindenséget. Eddig is írt csillagokról, de csak megkérdezte tőlük: látják-e őt. Most azonban elgondolkozott, hogy ez a végtelenség öröktől fogva és örök időkig óraműpontossággal működő gépezet, melynek távoli csillogó Napjai egykor Hannibál csapatait nézték, most őt nézik, amint hálóingben áll az erkélyen.

A felmérhetetlen dimenzió gondolatára transzba esik és viziója támad. Látja a fényárban úszó palotát, melynek bejáratánál a glóriás Nagyúr, a házigazda nyájasan búcsúzik vendégeitől és az "ég tündérei" batárjukban elszáguldanak a Tejúton, ahol lovaik csillagport rúgnak. És felkiált: "az égben bál van, minden este bál van", de megállapítja, hogy az égi tündérek nappalra visszatérnek rendeltetésük helyére. Felocsúdva a vízióból, hajnalodik és akkor már jól tudja, hogy mindaz a szép, amiben eddig hitt, a "glóriás Nagyúr" ajándéka volt. Az egész lelke megváltozott és költői levél formájában megírja az irodalom egyik legnagyobb remekét, a Hajnali részegség című költeményét. A vers (befejezése a címlapon olvasható) a késői felfedés feletti búsulás megvallása, de az utolsó két sorban van valami alig észrevehető optimizmussal kevert elégtétel és a sorsba való beletörődés.

Fáy István (1918-2003)
"Ismerjük meg nagy költőinket" című írásából (Krónika 1981. április)

 <  home top  /\ 


Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás