AHFC HIR HAL: Folklor Needlework HAL: 1956 Himzés Magyar népélet
   AH Museum (AHM)

> The Treaty of Trianon
> 1848
> Gábor Áron
> Argentinai magyar emigráció
> Budapest Exit
> Szent Korona - Holy Crown
> Erdély 1940
> Erdélyünk és honvédségünk
> Erdély 1942
> 1956 humora
> 1956: grafikák - Drawings
> Camus: A magyarok vére
> Hungarian Immigration into Passaic, NJ
> 1956 Chronology
> Déli harangszó 1456
> Trianoni béketárgyalások
> Hunyadi János 1456
> Megbélyegzettek
> Trianon 1920
> Feszty körkép - Panoráma
> Feszty: Képek - Pictures

Néprajz - Folklore
> Csángómagyar - Csangos
> Kopjafák - Grave Posts
> Hungarian Embroidery
> Himzés
> Pictures - Képek
> Néptánc - Hungarian Folkdance US
> Hungarian Folk Dances
> Magyar Dress - Viselet
> Hangszerek - Instruments
> Whizzer - Búgattyú
> Cymbalom - Cimbalom
> Zither - Citera
> Drum - Dob
> Trump - Doromb
> Bagpipe - Duda
> Flute - Furulya
> Violin - Hegedű
> Hit Gardon - Gardon
> Stalk Violin - Kóróhegedű
> Reed Violin - Nádihegedű
> Rattle - Kereplő
> Jughorn - Köcsögduda
> Horn - Kürt, Pásztorkülök
> Pipe - Sípok
> Shawm - Tárogató
> Hurdy-Gurdy - Tekerő
> Shawm - Töröksíp
> Shepherds Pipe - Tilinkó
> Lyre - Koboz
> Pictures - Képek
> Húsvét - Easter
> Hímestojás - Easter Eggs
> Húsvétköszöntő
> Designs - Minták
> Képek - Pictures
> Szokások - Customes
> Szólás - Phrase
> Húsvét Székelyföldön
> Folkart of Kalotaszeg népművészete
> Magyar Naív Művészet - Folk Painting & Sculpture
> MŰVÉSZEK
> Mézesbáb - Honey Cake
> Busójárás
> Tarján Gábor
> Halasi csipke
> Részlet képek - Close ups
> Magyar Csipke
> Magyar népélet

> Csángó
> Délvidék - Voivodina
> Dunántúl - Transdanubia
> Felvidék - Upper Highlands
> Kalocsa - Great Plain
> Kalotaszeg - Transylvania
> Ködmön
> Matyóföld - Matyó Region
> Mezőség - Transylvania
> Ormánság - Transdanubia
> Őrség - Burgenland
> Palócföld - Palóc Region
> Pest környéke - Pest Region
> Rábaköz - Transdanubia
> Sárköz - Transdanubia
> Sióagárd - Transdanubia
> Suba - Guba
> Székelyföld - Transylvania
> Szilágyság - Transylvania
> Szűr
> Torockó - Transylvania

Képzőművészek - Artists
> domjanart.hu
> Domján József
> Domján Studio
> Domján Evelyn
> Doby Jenö
> HAYNAL Rudolf
> Sebek Miklós
> Sinkó Veronika
> Fery Antal
> Szalay Lajos
> Vén Zoltán
> Gyirászi Mihály
> Németh Nándor
> Petry Béla Albert
> Wass Albert írása
> Dr. Braganca about Petry
> Árpádházi Szentek

Fényképészek - Photographers
> Plohn József
> Kása Béla

Zenészek - Musicians
> Rózsa Miklós
> Salánki Hédi
> Fornwald László
> Kodály Zoltán
> Bartók Béla

Életrajzok - Biographies
> APOR Vilmos
> Rózsahegyi Kálmán
> Sztanó Hédi
> dr. Lippóczy Miklós
> Sík Sándor
> Kosztolányi Dezső
> Gróf Széchenyi István
> Mondások

Magyar Feltalálók, Tudósok - Inventors, Scientists
> Magyar Feltalálók-Inventors1
> Magyar Feltalálók-Inventors2
> Híres Magyarok - Famous Hungarians
> Hungarian Inventions - Magyar találmányok

Vallás - Religion
> Húsvét - Easter in Hungary
> ADVENT
> Ómagyar Mária-siralom

Vegyes - Miscellaneous
> Egy gyermek - két nyelv
> Wittner Mária Beszéde
> Passaici magyar iskola
> Cserkészet

   HALists/MAListák

Topics - Témakörök

E-mail Address:
Real name:
go
   Address

80 Third Street
Passaic, New Jersey
2nd Fl. Reid Memorial Libr.
PH: (973) 473-0013
PH: (201) 836-4869

mailing address:
Hungarian Museum
P.O. Box 2049
Passaic, NJ 07055

AHM Logo
AHM Logo



2017 December 17 (Vasárnap) - Lázár, Olimpia névnapja Search for:

Content of this page:
    Gondolatok Bartók Béla halálának 50. évfordulóján
    IN MEMORIAM BÉLA BARTÓK
    Major Mile-stones in Béla Bartók's Life

Gondolatok Bartók Béla halálának 50. évfordulóján

Bartók Béla
Bartók Béla

Bartók Béla - 1901
Bartók Béla - 1901

Bartók Béla -- Ferenczy Béni rajza, 1936
Bartók Béla -- Ferenczy Béni rajza, 1936

GÉNIUSZ
- Bartók szellemének -

Ha géniusz szól: föltámaszt a szó;
értelmet nyer a kő, hegy, szikla, arc;
s dalokban újulnak évezredek.

(Keresztúry Dezső - részlet)


1995. szeptember 26-án volt 50 éve, hogy a 20. század egyik legnagyobb zenésze, Bartók Béla, egy new-yorki kórházban elhunyt. A kultúr-világ hangverseny-sorozatokkal, zenei ünnepségekkel és műeinek újra-kiadásával hódol szellemének.

Alkotóerejének teljében, "teli poggyásszal" kellett itthagynia a földi életet, ahol számára a megnemértés és elutasítás mellett értelmet csak a munka öröme jelentett. Az Amerikában eltöltött rövid öt esztendő alatt is szüntelenül az alkotás vágya fűtötte. Törékeny testében nagy szellemi erő lakozott, ahol az alkotó zeneszerző, a virtuóz előadó-művész és pedagógus, s az örökké kutató népzene-tudós szerencsésen ötvöződött; és ez páratlan a világ zene-történetében.


Nagyszentmiklósról indult el, ahol már gyermekkorában magába szívta a magyarság ősi zenéjét, ami évszázadokon át gyémántként csiszolódott; egy nép örömeit, szenvedéseit, s reményeit hűen kifejezve. Még idejében felismerte, hogy a későromantika kora lejárt és egy új zenei nyelvezet megteremtése az egyedüli módja annak, hogy ezt a felbecsülhetetlen értéket megmenthesse az eljövendő nemzedékek számára. E nagy munka elvégzésében hű társra talált Kodály Zoltánban, akivel egy olyan népzene-rendszerezési módot állított fel, amivel megvetették alapját egy új tudomány-ágnak, s amit ma "etnomuzikológia", vagyis népzenetudomány néven ismer a világ.

Voltak előtte már Magyarországon is akik gyűjtöttek anyagot - mint Maróthy, Vikár, a Kalevala híres fordítója és mások -, de ők, nem lévén muzsikusok, szétválasztották a népdal szövegét dallamától, felborítván ezzel azt a megbonthatatlan egységet, ami szerves része minden régi, népi dallamos hagyománynak.

Bartók, kezében kottapapírral, ceruzával és fonográffal indult el, anyagi áldozatot és fáradságot nem ismerve, a legeldugottabb helyekre, távol minden civilizációtól, hogy a még érintetlen néphagyományt megörökítse. Az így összegyűjtött anyagot rendszerezve ma már több kötetet tesz ki ez a monumentális gyűjtemény és példaképül szolgál a világ zenekutatói számára. Ez a gyűjtési munka túlnőtt az ország határain, s beszélőgépével még Törökországba és Északafrikába is eljutott. Ilyen irányú törekvései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar népzenét saját zenei nyelvezetével nemzetközi színvonalon olyan egységgé ötvözze, ahol már nem egyes népi dallamokat, hanem pentatonba burkolt Egyetemes Magyar Muzsikát és Magyar Szellemet találunk.

Mint előadó zongoraművész is jelentékeny volt. Dohnányival együtt Thomán Istvántól tanult, akitől átvette a Liszt-i örökséget és hosszú tanári működése során tanítványain át továbbította azt. Annak ellenére, hogy zeneszerzés tanítványokat nem vállalt, egy egész nemzedék zeneszerző-gárdája tanult tőle, mint ahogy ő is fogékony volt minden új szellemi áramlat iránt és saját műhelyében leszűrte a kor főbb zenei törekvéseit; de senkinek epigonjává nem vált.

A kultúr-világ már rég felismerte Bartók jelentőségét, de mit jelent számunkra, Amerikában elő magyarok számára ez a szellemi örökség?

Most, hogy népesség-politikánk olyan irányzatot vett fel, ami szerint nem az a jó állampolgár, aki saját kultúráját megtagadva nyomtalanul eltűnik a népek olvasztótégelyében, hanem az, aki ősei hagyományait, nyelvét, szokásait, zenéjét ápolja és tovább adja az elkövetkező generációknak. Az emigrációs életben csak akkor lesz súlyunk, ha megmutatjuk, hogy ezek a gyökerek milyen mélyen ágazzák be az amerikai élet minden területét. Egy bizonyos fokú szerénységet mutatva legyünk büszkék arra az eredményre, amivel a Magyar Tudós, a Magyar Művész hozzájárult befogadó országunk tudományos és művészeti életéhez.

De most rajtunk a sor, hogy cselekedjünk!

Váljanak ezek az eredmények mindennapi életünk részévé azáltal, hogy otthonunkban gyűjtjük a magyar és magyar-vonatkozású tudományos, irodalmi és művészeti kiadványokat, lemezeket; hogy rendszeresen látogatjuk az olyan magyar rendezvényeket, amelyek kultúránk, hagyományaink ápolását célozzák; hogy segítjük anyagilag is az olyan törekvéseket, melyek a magyar szót, a magyar kultúrát próbálják fenntartani.

Ha az emigrációban unokáink tudnak és akarnak majd meríteni abból a kiapadhatatlan forrásból, amit Bartók a művész, a tudós, a nevelő, az ember és emigráns termékeny életével felfakasztott, akkor már tanújelét adtuk annak, hogy nem süllyedünk el nyomtalanul a népek tengerében, hanem mint életképes, hasznos és megbecsült tagjai lehetünk az összmagyarságnak az elkövetkező generációkon keresztül.

Dr. Géczy Károly

 <  home top  /\ 

IN MEMORIAM BÉLA BARTÓK

It was fifty years ago at a quiet West Side hospital in New York City that one of the century's greatest musicians, Béla Bartók passed away, surrounded only by family members and a handful of friends.
Half a century is but a short time to establish his place in music history, yet the influence of his works on 20th century music has become apparent for many years. Musical organizations and individual artists pay tribute to this lonely genius by performing his works in festivals and concert halls all over the world.
In Nagyszentmiklós, his birth-place, - now partitioned into Rumania -, he was exposed at an early age to the indigenous folk-materials, which have evolved for hundreds of years in songs and dances as manifestations of rural life of the peasant population.
He was born into a family of amateur musicians, and his extraordinary talent was recognized early by his mother who did everything to nurture it. After the death of his father, during most difficult circumstances, she became his first teach­er, but realizing the importance of good all-around education she moved several times to find it.
Erkel, - the son of the founder of Hungarian Opera - Dohnányi and Thomán became important figures in his early musical life, giving impetus to the develop­ment of his talent. Even the conservative academician Koessler, his composition teacher, could not possibly deter him from the conviction that the Late-Romantic era has ended and a new musical language, based upon authentic folk songs, is the only way to create a body of genuine nationalistic music which is imbued with crystal-clear emotional content and is devoid of all superficial sentimentality.
After becoming exposed to the music of Liszt, Richard Strauss and Debussy, he became determined to go out to the most remote places to collect this folk-material. Around this time, in 1905, he met Kodály, who was to become not only his colleague but also a life-long friend and a passionate folklorist. With him he established a new science we call Ethnomusicology today.
They divided the whole country among themselves and equipped with phono­graphs they set out to collect this national treasure to save it from extinction. In order to classify and compare this native Hungarian material, it became inevitable to collect from neighboring countries as well.
In his endeavour as folklorist and composer, Bartók met with great resistance and apathy on the part of the officials and public alike. Only a group of close friends and a small segment of the audience could foresee the significance of his mission. However, after some publishing houses accepted his works, Bartók estab­lished himself as one of the greatest musicians of the 20th century: a composer, pianist, innovative folklorist and educator.
When his mother died and the political situation has become unbearable in Europe, he visited America to survey the possibility to emigrate. After giving his farewell concert at the Liszt Academy on Oct. 8th, 1940, he left Hungary never to return.
Soon after his arrival, Columbia University conferred an honorary degree upon him and he soon started working there on the Perry Collection: Serbo-Croat­ian folk materials, collected by the late Harvard professor. This employment how­ever provided only a meager existence and the concert-activities he was used to and was eager to resume, has never materialized.
In spite of his deteriorating physical condition he composed feverishly. Some of his most important works were created during this period. Koussevitzky commis­sioned the Concerto for Orchestra and Menuhin a Solo Violin Sonata. For his wife, Ditta Pásztory, he wrote the Piano Concerto No. 3., which, - with the Viola Concerto -, was completed by his friend Tibor Serly.
Although several people helped him in many emergency situations during his stay in this country, it was ASCAP that extended a helping hand at a most oppor­tune time in trying to cure him. But alas, it was to no avail; he succumbed to leukemia and died on September 26th, 1945.
Bartók's legacy obliges us Hungarians to work relentlessly in nurturing our institutions that are upholding and perpetuating our cultural heritage. If we give moral and material support to these causes, than we will not disappear in the American melting pot, but rather, will become a significant force among the na­tions of the world for generations to come.

 <  home top  /\ 

Major Mile-stones in Béla Bartók's Life

in Chronological Order.

1881 Born on March 25, in Nagyszentmiklós, Hungary
1886 Starts piano studies with his mother.
1890 Date of his earliest composition.
1899 Accepted to study piano and composition at the Liszt
Academy.
1903 Graduates from Academy, writes Kossuth Symphony.
1905 Collaboration with Kodály in collecting folk music.
1907 Appointed to teach piano at the Academy.
1909 His first marriage (Márta Ziegler).
1910 Béla, his first son is born.
1911 Writes Bluebeard's Castle.
1913 Collects folk music in North Africa.
1914-16 Writes The Wooden Prince.
1918-19 The Miraculous Mandarin is composed.
1921 Completes the book The Hungarian Folksong.
1923 Divorced from first wife, marries Ditta Pásztory.
1924 His second son, Péter is born.
1926 Writes Piano Concerto No. 1 and several solo piano works.
1927 String Quartet No. 3 is written.
1927-28 First American tour.
1928 String Quartet No. 4 and the two violin rhapsodies.
1930 Writes Cantata Profana.
1931 Piano Concerto No. 2 is written.
1934 Appointed by the Academy of Sciences to work on Hungarian folksongs, leaves professorship at the Liszt Academy, writes String Quartet No. 5.
1936 Trip to Turkey, writes Music for Strings, Percussion and Celesta.
1937 Sonata for Two Pianos and Percussion is written.
1938 Violin Concerto and Contrasts are completed.
1939 Death of his mother.
1940 Second American tour in the spring, farewell-concert on October 8th, emigrates to the United States of America. Honorary doctorate at Columbia University.
1941 Works on Serbo-Croatian folk music at Columbia University.
1943 Writes Concerto for Orchestra.
1944 Sonata for Solo Violin is completed.
1945 Begins Viola Concerto, writes Piano Concerto No. 3 for his wife. Dies on September 26, of leukemia in New York.

Dr. Géczy Károly

Géczy Károly Mezőladányban, Szabolcs megyében született. Debre­cenben érettségi­zett, majd beiratkozott a helyi zeneiskola nagybőgő tanszakára és a Csokonai Színház énekkarába. Évekig szerepelt a Czövek Lajos vezetése alatt álló Hajdú-Bihari Népi Együttesben. 1956-ban Tibay Zoltán növendéke lett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1962-ben a New York-i Juilliard Zeneakadémián művészi diplomát kap. Zenetörténeti Mesterfokú tézisét Minnesotában "Ethnic influences in Béla Bartók's Cantata Profana" címmel írja, majd a New York-i Columbia Egyete­men Master of Science fokozatot szerez. 1989-ben az N.Y.U.-n doktorál.
Ezután évekig nagy amerikai szimfonikus zenekarokban és feszti­válokon játszik, majd főiskolán tanít nagybőgőt és zenetörténetet. Zenekritikákat, cikkeket írt számos folyóirat részére.
Huszonöt éve együtt működik a New York-i Hárfa Együttessel, ahol egy alkalom­mal mint nagybőgős, több LP és CD lemez bo­rító­ján pedig mint a zenetörténeti értékelés szerzője szerepel. Jelen­leg a "Kék-nefelejts; a Serly család története" című könyv összeállításán dolgozik.


Charles K. Géczy

Charles K. Géczy was born in Mezőladány, Hungary. After gradu­ating from high school in Debrecen, he studied String Bass at the local music school, and sang in the chorus of the Csokonai Theatre. In 1950 he joined the Hajdú-Bihari Folk Ensem­ble under the leader­ship of Lajos Czövek. In 1956 he was admitted to Zoltán Tibay's class at the Liszt Ferenc Academy of Music. After the Hungarian Uprising of 1956 he left the country and continued his studies at Juilliard School, where he earned an Artist's Diploma in 1962. For his Master of Music degree in Minnesota he wrote a theses entitled "Ethnic influences in Béla Bartók's Cantata Profana". A second Master's Degree in Library Science followed at Columbia Universi­ty. In 1989 he earned his Ph.D. at N.Y.U.
He played String Bass in several major American symphony orchestras and at music festivals - New Orleans, Kansas City, Ame­rican Ballet Theatre, Bar Harbor Prince Edward Island Festival (Canada), International Music Camp, etc. - and taught String Bass and Music Appreciation at Mankato State College. He also wrote music reviews and articles for the Mankato State Reporter, Ameri­can String Teacher, Columbia Spectator, Irodalmi Újság and the NAP, a Hungarian weekly publication in Pozsony.
For the last 25 years he has been associated with the New York Harp Ensemble. He played String Bass for one Christmas recording and collaborated as an annota­tor on several LP-s and CD-s. At present he is writing a book entitled "Kék-nefeljts; the history of the Serly family".

 <  home top  /\ 


Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás