Newsroom
Friss Hírek
Project
Tervezet
Folklore
Folklór
Genealogy
Genealógia
 
HAL: List HAN: Announcement & Event HIR: Info. Resource HIR: Discussion/Fórum
2017 December 17 (Vasárnap) Lázár, Olimpia névnapja

Send
Please complete the form below.

To* (e-mail):

From* (e-mail):

 Articles/Cikkek

A Magyar Lobbi Akció Levele
12th June, 2011 by Liptak


A Magyar Lobbiba mondenki csak ÖNMAGA iratkozhat fel! A feliratkozáshoz csak egy üres levelet kell küldeni az alábbi címre:
Hungarian-Lobby+subscribe@googlegroups.com

Ha bővebb információ érdekli vagy korábbi akcióinkat kivánja megismerni, megtalálja azokat az alábbi cimeken:
http://groups.google.com/group/hungarian-lobby/about
http://hungaria.org/hal/lobby/
http://belaliptakpe.com/work-for-hungary/magyar-lobbi/

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

AKCIÓNK:
1) CASE #10C1884, HOLOCAUST VICTIMS vs. MAGYAR NEMZETI BANK

HÁTTÉRANYAG:
2) DEÁK ISTVÁN ÉS LUDÁNYI ANDRÁS PROFESSZOROK VÉLEMÉNYEI
3) GONDOLATOK AZ ANTISZEMITIZMUSRÓL
4) GONDOLATOK A CIGÁNYSÁG INTEGRÁCIÓJÁRÓL
5) EGY MAGYAR TANÍTÓ LEVELE
6) INDIA PÉLDÁJA
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

AKCIÓINK:

1) CASE #10C1884, HOLOCAUST VICTIMS vs. MAGYAR NEMZETI BANK

A chicagói bíró, Samuel Der-Yeghiayan elutasította az alperesek, a Magyar Nemzeti Bank, az OTP, az Erste Bank és az MKB kérését, hogy szüntesse meg az ellenük indított keresetet, arra hivatkozva, hogy ezek a bankok kereskedelmi kapcsolatban vannak az USA-val. A részletes periratok az alábbi címen olvashatóak:

http://www.freedweiss.com/11-05-19-176-Memorandun-Opinion-re-MTDs.pdf

A MÁV elleni perben a 95 örökös $1,240,000.000-t követel, míg a bankok elleni perben $2,000,000.000-t plussz ezen összegnek 1944 óta felgyült kamatait. Az OTP esetében tudnunk kell, hogy a magyar zsidóság javainak elrablása, deportálása és gettókba zárása idején az OTP nem is létezett, az csak 1949-ben alakúlt.

Véleményem szerint ez a per része egy átkos körfolyamatnak mely ártalmas a zsidó és a nem zsidó származású magyarokra egyaránt, mert az a megbékélés és egymás jobb megértése helyett a további feszültséget szítja.
Gondoljuk csak meg, hogy mennyivel jobb lenne hírünk a világban, ha jóhírünket a magyar zsidóság terjesztené, ha a zsidó vezetők hazaszeretete azt diktálná, hogy megvédjék népünket az ilyen perek ellen. Igen ez lenne a jó! De gondoljuk meg azt is, hogy kettőn áll a vásár! Mert az is igaz, hogy egy kisebbség akkor válik lojálissá, ha otthon érzi magát, ha érzi, hogy a többségi társadalom szereti, tiszteli és megérti. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy a zsidó szó hallatán a honfitársaink Radnóti Miklósra, Angyal Istvánra meg Teller Edére gondoljanak. Ha így lenne akkor a fenti per el sem indult volna, mert a 95 felperes tudná hogy nincs esélyük, hogy a magyar zsidóság vezetői az OTP meg a MÁV mellett fognak tanuskodni.
Egy szó, mint száz: ideje lenne egymást jobban megérteni, elfogadni és együtt szolgálni az összmagyarság érdekeit!
A fent ismertetett pert illetően én az alábbi levelet irtam Samuel Der-Yeghiayan bíró úrnak aki ebben a perben dönteni fog. Titkársága szerint ő csak a konvencionális leveleket olvassa el. Ezért azok akik szintén írni kivánnak, tradicionális postai levelet irjanak és saját szavaikkal hozzák tudomására véleményüket.

The Honorable Samuel Der-Yeghiayan
219 S. Dearborn, Room 1778
Chicago, IL 60604
T: 312- 435-5675


Dear Judge Samuel Der-Yeghiayan,Your Honor,

I am writing about case #10C1884, Holocaust Victims vs. Magyar Nemzeti Bank

From March 1945, Hungary was occupied by the Germans and shortly thereafter she was occupied again, this time by the Soviets. During these occupations large numbers of Hungarians (including my family) lost their possessions, were deported and some killed. Unquestionably Hungarian Jews suffered much more under these two occupationbs, but all Hungarians suffered. (My own wife was deported during the Soviet occupation and a fried of our family, János Meloccó, was hanged, because of his reporting of the torture of Cardinal József Mindszenty).

In spite of all this suffering, until now it did not occur to any Hungarians, -Jews or non-Jews-, to accuse the Hungarian banks and other institutions for what the occupiers and their collaborators did 65 years ago.

I know that you already know all this and I also know that you have to go through the legal motions even if you would disagree with the plaintiff’s claims. You also know that a lawsuit like this will harm the good name of Hungary and will harm her financially struggling population. What might not be so obvious is that it will help the hate campaign of the antisemites. For all these reasons I hope that your ruling will set a precedent and you will not only rule against the plaintiffs, but will also order them to pay for all legal expenses of the defendants.

Respectfully yours,

Béla Lipták



HÁTTÉRANYAG:

2) DEÁK ISTVÁN ÉS LUDÁNYI ANDRÁS PROFESSZOROK VÉLEMÉNYEI

Deák István pofesszornak a “Hungary the Threat” című írása ott olvasható: http://www.scribd.com/doc/53112498/


Ludányi András professzornak a “Threat to Whom?” című válasza itt olvasható:
http://www.mbk.org/changelang-eng.html

3) GONDOLATOK AZ ANTISZEMITIZMUSRÓL

http://belaliptakpe.com/work-for-hungary/magyar-jovorol/az-antiszemitizmus-felszamolasarol/

4) GONDOLATOK A CIGÁNYSÁG INTEGRÁCIÓJÁRÓL

http://belaliptakpe.com/work-for-hungary/magyar-jovorol/a-ciganysag-integraciojarol/


5) EGY MAGYAR TANÍTÓ LEVELE

Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a közelében. Tágabb környezetünkben alig jelent problémát a cigánykérdés egyelőre. Bár egyik alsós gyerekünk a tanító nénijének már beszólt a minap, hogy "hiába dumál, mer mán úgyis mink vagyunk többségben!" Iskolánkban félévzáró értekezletet tartottunk, melyen a szokásoknak megfelelően értékeltük az osztályok teljesítményét elsőtől nyolcadikig. Az alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a tanárverésekből és a miskolci rendőrkapitány esetéből, aki bátorkodott szakmai kérdésekben tényeket közzétenni a cigánybűnözésről - szóval, mert félünk. A pedagógus kollégák szavait, mondatait szó szerint közlöm. Nem rendszereztem tematikailag a mondatokat, úgy írtam le, ahogy azok elhangoztak.

1. osztály félévi értékelése (2008/09):

Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek. Szaguk alapján - nem félek kimondani - magamban büdösekre és illatosokra osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek Mi köze hozzája, magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfőn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek retkes a bőre, és gyakori a tetvesedés az iskolában.) A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek, koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem adtam meg a mobil számomat. A Családsegítő Szolgálatnak szóltunk már, de a szolgálat munkatársainak segítségét is durván visszautasítják. Az osztályban többeknek nincs téli ruházata, a legnagyobb fagyban is vászoncipőben járnak, de kólára, chipsre és ékszerekre valahonnan futja.

A képességeikről szólva: A szóbeli kérdéseket nem értik, nem fogják fel. A betűk hangjait nem hallják meg, nem tudják értelmezni. Nem tudnak egymással játszani, csak veszekedni, és egyfolytában ordítoznak. Némi javulás, hogy az osztály legdurvább gyereke már nem verekszi végig az egész napot. Négy gyerek kivételével nem tudnak semmit, nem ismerik a betűket, a számokat. Hazudnak és lopnak, pedig csak 6 évesek. Nem úgy lopnak, hogy elcsenik az asztalról a radírt vagy a ceruzát, hanem előre megfontoltan, kitervelten. A lányok erőszakoskodnak a fiúkkal. Rájuk másznak, tapizzák, csókolgatják őket, a fiúk igyekeznek menekülni. Az iskolai élet egy végeláthatatlan küzdelem az osztályban. Semmit sem érnek a tanult és a korábbi osztályaimban sikerrel alkalmazott pedagógiai módszerek, pedig azokban az osztályokban is volt gondom bőven. Amíg egy szót leírnak, kétszer-háromszor beesnek a pad alá, mert nem tudnak egy helyben ülni. Tudják viszont betéve a Tv-sorozatok tartalmát. Éjszaka is a Tv előtt ülnek, mert elmondják, hogy mi volt az esti horror és pornó filmekben. Óriási bajok, súlyos bajok vannak! A minap egyikük lepisilte a másik táskáját és tetves ribancnak nevezték egymást. A könyvet legtöbbször félre kell tetetnünk velük órán, mert remény sincs arra, hogy haladjunk az anyaggal, inkább megpróbálunk a tanítás helyett nevelni, amennyire lehet. Legtöbbnek nincs felszerelése, tolltartója, tornacucca, és mellette játsszák az agyukat.

Ha a gyerek semmit sem tanul az iskolában, akkor is jobb helyen van itt, mint otthon. Egyiküknek év eleje óta egy aláírás sincs az ellenőrzőjében, félévkor a szülő mégis rám rontott, reklamált a gyerek értékelése miatt. Folyamatosan hadakozunk a szülőkkel. Nem tudnak egy helyben ülni, egyáltalán a széket használni, nem tudnak orrot fújni, ceruzát használni. Egyik kezemmel a ceruzás kezét fogom, másikkal mutatom, hogy hova nézzen. Nem figyel fel a saját nevére! A lapot középen kezdi el nézegetni és nem a bal felső saroknál. Mint egy majom, úgy mutogatom neki ugyanazt az ábrát egyszerre a táblán, és a könyvben is, nem tudja, hogy mit kell néznie. Nem tudja, melyik a jobb és a bal keze. Nem ismerik az alatta, fölötte, mellette fogalmakat. A menzán nem tudja a kanalat használni. A száját teszi bele a rizsbe, úgy lapátolja be az ételt, gyorsan, mohón, mint a kutyák. Nem tudják használni a WC-t. Már az oviba sem jártak rendesen. Ha a kötelező nagycsoportba be is volt íratva a gyerek, egy napot járt, két hétig hiányozott, így ment egész évben. A leggyakrabban használt szavuk az, hogy Akarom, Akarom, Akarom!! Eddig az idézet. Néhány egészen elképesztő történetet kihagytam, mert beazonosíthatóvá tenne minket. Iskolánkban még valamivel kevesebb a cigány, mint a magyar gyerek. Ismerve az elsősök és az óvodás gyerekek összetételét, egy, legfeljebb két éven belül megfordul az arány. (Megjegyzem: tantestületünk nem jogosult a problémás gyerekeket tanító pedagógusoknak járó illetményre nem mintha ez megoldást jelentene, legfeljebb a fizetésünk haladná meg a százezer forintot.) A kollektíva amúgy kiváló, mondhatnám, hogy rutinos, harcedzett. Jól tudjuk, hogy kis újjal sem nyúlhatunk hozzá a cigánygyerekhez, amikor órán lehülyéz, tudjuk, hogy nem érdemes még csak kiabálnunk sem a kezelhetetlen tanítvánnyal, mert bejön az öntudatos cigánycsalád, ordibál, fenyegetőzik, netán kiveszi a gyereket az iskolából, mi meg bezárhatunk, mert a kritikus alá csökken a létszám. Sajnos igaza van a borsodi cigányvajdának, aki így fogalmazott a minap: egy cigánygyereknek több joga van, mint a tanárnak!

Egy ideje észrevettük, hogy nem egyenlő mércével mérjük a magyar és cigánygyerekeket. Hátrányos megkülönböztetésben részesítjük a normális családi helyzetben lévő tanítványainkat azáltal, hogy a neveletlen és gyakran buta gyerekekkel kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, mert számolnunk kell a kellemetlen következményekkel. Az integrált oktatás következtében szinte minden osztályban hátrányt szenvednek a magyar gyerekek, mert az állandó fegyelmezési kényszer tőlük veszi el az időt. Mivel a 70-es IQ fölötti gyerekeket már integráltan kell tanítanunk, alig van lehetőségünk a tehetséggondozásra. (Megjegyzem. amikor integrált oktatásról beszélünk, akkor ez iskolánkban ettől a tanévtől már a kisebbségben lévő magyar gyerekek cigány osztályokban való tanítását jelenti.)

A cigányok parasztgyereknek nevezik a magyar gyerekeket, mégsem megy senki az ombudsmanhoz, de kikérik maguknak, ha a tanár vagy a tankönyv a cigány szót használja rájuk.

Egyik kolléga sem cigánygyűlölő. Mi több, mi köszönünk előre az utcán a cigány tanítványaink szüleinek, igyekszünk alkalmazkodni a kihívásokhoz. Cigány tanítványaink közül van több jó képességű, tehetséges és jó modorú gyerek is, akinek az oktatására kiemelt figyelmet szentelünk, talán azért is, hogy bizonyítsuk: nem a származás alapján tanítunk és nevelünk. És ez valóban így is van. És bármennyi gond is van velük, sajnáljuk azokat a cigánygyerekeket, akik minősíthetetlen családi környezetből, koszos putrikból, netán éhezve jönnek iskolába. Számunkra ugyanakkor nem kérdés, hogy létezik-e Magyarországon cigánykérdés, mert mi tudjuk, a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy létezik, bármit mondjanak is a politikusok. Aki ezt tagadja és nem tesz ellene semmit, az felelőtlen és bűnös politikát folytat. Nehéz megmondani, hogy mi lenne a megoldás, és nem is a mi dolgunk, mi csak normális körülmények között szeretnénk tanítani, mert ez a szakmánk, ez a hivatásunk. De tisztán látjuk, kiket adunk tovább a szakmunkásképzőkbe, és tudjuk, hogy ha így folytatódik, 10-20 év múlva már nem lesz ebben az országban elég képzett dolgos kéz, és nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjunkat. És azt is látjuk - a KSH népességi adatai is előrejelzik - hogy rövidesen kisebbségbe kerül a magyarság saját hazájában. S ha a többség olyan lesz, mint a mostani alsósaink - márpedig csodát a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudunk tenni velük.

Isten óvja hazánkat, gyermekeinket és unokáinkat!

6) INDIA PÉLDÁJA
Megértem a falusi tanítót, azért hogy tehetetlennek érzi magát, reménytelennek érzi a jelen helyzetet, de sajnálom, hogy csak elkeseredettségét osztja meg az olvasóval, mert van megoldás, csak össztársadalmi akarat kell hozzá! Indiában láttam ezt, amikor országos igyekezettel emelték be az érintethetetleneket a társadalomba (RFC találmányom kapcsán hosszabb időt töltöttem Indiában), pedig ők évszázadokon át tanulták, hogy kitaszítottságuk örök, megérdemelt és megváltoztathatatlan.

India egyes államaiban az "érinthetetlen" szülőknek kurzusokat is tartottak, melynek elvégzése után a helyi lakosság meghívásával, egy ünnepély keretében, melyröl a helyi sajtó is beszámolt, oklevelet is adtak nekik, meg azt is hangsúlyozták, hogy akinek ilyen oklevele van, azt munkavállakáskor előnyben részesítik...

Nálunk is ilyesmire lenne szükség: Az egyik, hogy a cigány szülők is tanuljanak, iskolába járjanak, a másik meg, hogy akadjanak családok melyek felvállalnak egy-egy cigány családot és rászánják az időt, hogy megismerjék gondjaikat, szokásaikat, éreztessék velük, hogy emberszámba veszik őket és így barátként is és jó példával is tanitsák a szülőket a gyerek nevelésre.



 <  home add your comment  >  send  +  print  =  top  /\ 

Design & Content © 1993 Hungarian Online Resources - HunOR -, formerly known as UMCP Hungarian American Student Association
Fotóink, írásaink és grafikáink szerzôi jogvédelem alatt állnak © 1993 Amerikai Magyar Szôvetség: Magyar Online Forrás