A magyar nyelv összecementezi a zalaiakat a székelységgel - mondta néhány
napja Patrubány Miklós Margittán. Varga Csaba szerint ez a nyelv az
emberiség legnagyobb szellemi kincse, s régi idõk kincsei között
egyedülálló abban, hogy élõ.
VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar
Mindig csak ezt halljuk, és tankönyveink sem gyõzik hangsúlyozni: ezt a
szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük
valamilyen másik nyelvbõl. Nyelvünk mintha másodrendû, számtalan nyelvbõl
véletlenszerûen összehordott, fésületlen egyveleg lenne. A legkülönösebb:
nem az idegenek, hanem a magyar tudományos réteg véleménye az, hogy a
magyar nyelv csak valamiféle hordaléknyelv.
De mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvrõl? Néhány idézet:
- Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az elsõ német tudományos
nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése
felülmúl minden más nyelvet".
- N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv
szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen
benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
- George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában
sokkal bõvebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután
évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyõzõdésemmé vált: ha a magyar
lett volna az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna.
Egyszerûen azért, mert ezen a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven
sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér-zelmek
titkos rezdüléseit."
- Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv õsisége Magyarországon
/.../ meglepõ: úgy találom, hogy átmeneti kõkori nyelv, megelõzte az
újkõkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a
legrégebbi."
- Ove Berglund svéd orvos és mûfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv
struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika
csúcsterméke."
(Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
- Teller Ede atomfizikus halála elõtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új
jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." Mai Nap,
Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erõt bevetve igyekszik
lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az
ellenkezõjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerûségét, õsiségét,
mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i õsi volta mellett is
kiáll. (A genetikai eredményekbõl már tudjuk: teljes joggal.)
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtõ erejére vonatkozó
véleményekre is figyeljünk:
- Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két
intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
- Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az
ûrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik õket!"
- A magyar anyanyelvû nagy matematikusok is többször vallották: hja,
magyar anyanyelvvel könnyû nagy matematikusnak lenni.
Itt nagy titok lappang a háttérben. Mert nem természetes, hogy éppen és
csakis a magyar értelmiségi réteg igyekezik lealacsonyítani a magyar
szellemi értékeket.
Mondok másik példát is:
Bizonyára sokan emlékeznek a Millenárison felépített "Álmok álmodói -
Világra szóló magyarok" címû kiállításra. (E sorok írója is ott
szerénykedett, a falon lógva - mint filmrendezõ.) Nos, aki ezt a
kiállítást nyitott szemmel végignézte, meghökkenhetett: mi kitalálni való
maradt másoknak? Bizony kevés. Tudjuk jól leleményeink sorát: ejtõernyõ,
szélturbina, taposómalom, markológép, lánchíd, személyfelvonó, vízturbina,
gõzturbina, dinamó, elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros
autó, torziós inga, villamos gyújtóberendezés, vasút villamosítása,
automata sebességváltó, bolygókerekes sebességváltó, bakelit hanglemez,
sötétkamra, porcelánfajansz, telefonközpont, számítógép, golyóstoll,
gyufa, helikopter, lökhajtású repülõ, torpedó (robotrepülõgép), világító
dióda, hold-radar, a kozmikus sugárzás és a biomágnesesség felfedezése,
abszolút geometria, mely az általános relativitás alapköve, hangosfilm,
képtávíró, a stressz fogalma, hologram stb., stb., s hogy eleinkrõl is
megemlékezzünk: kerék, fazekaskorong, tejpor, kengyel, visszacsapó íj,
gomb, fehérnemû, szauna, központi fûtés, réz, vörösréz, acélrugó, kocsi
(hintó), stb., s bizony. az írás és a könyv is: márpedig a felsoroltak (és
még sok-sok további) csaknem kiteszik a mai mûvelt világ alappilléreit. És
akkor még itt vannak az íróink, költõink, zeneszerzõink is. (Jellemzõ
módon Karinthy Frigyes találmánya a felfújható gumi-földgömb.)
Tehát csaknem mindannak az alapelve, amely a mai életünk alapköve,
nyelvünkön gondolkodók teremtménye. Az alapleleményeket aztán mások
tökéletesítették, kicsinyítették, nagyították, sokszorozták stb.
S mi történt ezzel a kiállítással?
Aki emlékezik e kiállításra, az bizonyára arra is emlékezik, hogy a
2002-ben hatalomra került kormánykoalíció, a nagy botránnyal sem törõdve,
azonnal lebontatta és eltüntette az "Álmok álmodói - Világra szóló
magyarok" címû kiállítást.
Vajon miért? Miközben hatalmas volt a kiállítás látogatottsága, s igazán
büszkévé tett minden magyart. Nem lehet nem észrevenni, hogy emögött is
ugyanaz a hátsó szándék áll, mint a magyar nyelv alacsonyrendû voltának
sulykolása mögött.
Tovább kutakodván az okok után, térjünk vissza a nyelvünkre.
Aki vizsgálni kezdi megalapításától kezdve mindmáig tartóan a Magyar
Tudományos Akadémiának a magyar nyelvrõl (és a magyar történelemrõl)
alkotott hivatalos véleményét, bizony nagyon meglepõdik: a magyar nyelvrõl
és történelemrõl alkotott magyar tudományos vélemény a Kiegyezés után
lendült át teljesen az ellenkezõ oldalra: mégpedig a magyarokra
megalázóvá.
Vajon mi volt a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye e nagy
pálfordulása elõtt? A Magyar Tudományos Akadémia 1860-as kiadott
szótárából ez világosan kiderül. (Ez az úgynevezett Czuczor-Fogarasi
értelmezõ szótár, melynek elõkészítésében Vörösmarty Mihály is részt
vett.)
E szótárban láthatjuk: a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye
akkoriban az volt, hogy a magyar nyelv õsnyelv, s például az ókori nagy
nyelvek (és nyomukban a mai európai nyelvek) is a magyar nyelvnek csupán
"leány-nyelvei", vagyis különbözõ képpen romlott változatai. Még a romlás
okát is megmagyarázza a szótár elõszavának írója:
"E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival jobbára
úgy bánnak, mint merõ lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd
megtoldva, néha kisimítva, majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és
izlésökhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzõiket épségben
hagynák, s alapérteményökrõl öntudatok volna. Ezekben a szoros ért. vett
nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam
és ügyesség mûködik."
Tehát a magyarból lett leány-nyelvek (ógörög, latin, mai európai nyelvek
stb.) keletkezésének oka: kihalt e népekbõl a nyelvalkotói érzék, s
helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség mûködött. (Ez a
nyugateurópaiak látlelete is.) Az MTA-nak ez a szótára a megfelelõ
címszavakban rendre meg is adta, hogy az a szó mely nyelvekbe került át az
õsi idõkben: latin, ógörög, szanszkrit, német, angol stb.
Nagy költõnk, Berzsenyi Dániel önmaga is kutatta a magyar nyelvet, s
eredményérõl így ír: "Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sõt örömest
tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere
és anyja".
Ám jött a 180 fokos fordulat. Kitették a magyar nyelvészeket és
történészeket a Tudományos Akadémia vezetõ posztjairól, s helyettük
németeket hoztak.
Közöttük volt, ki akkor kezdett magyarul tanulni, amikor már magas rangot
betöltve teljhatalmú nyelvésze volt a magyar nyelvnek a Magyar Tudományos
Akadémián. (Pl. Josef Budenz, Paul Hunsdorfer.
Ez utóbbi arról is nevezetessé vált, hogy már mint magyar tudós, elégette
a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyûjtött magyar rovásírásos
emlékeket. A németek magyarellenessége régi keletû. A XVIII. században élt
német J. E. Fischer és A. L. Schlözer már történelem nélküli népnek
minõsítette a magyarokat. Ez a vélemény "gyûrûzött" be végül
Magyarországra is, s ma is ez uralkodik.)
E nagy tisztogatás után a valóban magyar tudósok, írók, költõk már csak a
partvonalról, figyelhették, micsoda rombolás, sáskajárás történik itt.
(Ismerjük a tisztogatásokat az 50-es évekbõl is.) Arany János ezt írta
szomorúan (Az orthológusokra):
"Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt,
Ami új van benne mind rossz,
Ami régi, az meg tót."
Jókai Mór pedig elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta: ".Csak azt
mondhatom: a magyarok nyelve mindig magyar volt."
Három adat jól jellemzi a magyar nyelv védelmezõinek mindenkori, általános
helyzetét. Czuczor Gergely börtönben írta a fent említett hatalmas
szótárának jelentõs részét (halálra ítélték egy 48-as verséért, de hat év
után szabadult).
Bajcsy Zsilinszky Endre ugyancsak börtönben írta a "Legrégibb nyelv a
magyar" címû könyvét. S még az 1970-es években is öngyilkosságba kergették
Romániában a székely Szabédi Lászlót, miután megjelent a latin és a magyar
nyelv mély azonosságát részletesen feltáró, "A magyar nyelv õstörténete"
címû könyve. De a közelmúltban is érdekes megfigyelésre adódott lehetõség.
Nemrégiben jelent meg az olasz nyelvész, Mario Alinei "Õsi kapocs" címû
könyve, melynek eredeti címe: "Etruszk: a magyar archaikus formája".
Vagyis hogy az etrusz nyelv a korabeli magyar nyelvvel azonos.
Ezt persze tudtuk eddig is jópáran, csak hát egészen más, ha külföldi
tudós is ezt állítja. Ám láthattuk: ahol hírt adtak e könyvrõl, csak a
szerzõ és a könyv lejáratására ügyeltek a hivatalos fórumok. Ezzel szemben
viszont rendre összeakadok olyan nyugati nyelvészekkel, akik lázas
sietséggel tanulnak magyarul. Õk már tudják, hogy a magyar nyelv az
alapnyelv.
Világos tehát: ugyanazon ok miatt nem illõ a magyar nyelv egyedülálló és
nagyszerû tulajdonságairól, õsi eredetérõl beszélni, ami miatt sürgõsen
lebontották - az elsõ pillanatban, mihelyt lehetett - a Millenárison az
"Álmok álmodói - Világra szóló magyarok" címû kiállítást.
Szomorú a tanulság: régóta az a cél, hogy eltûnjön minden, ami magyar. Így
van ez a történelmünkkel is. Néhány apró érdekességet említek ezzel
kapcsolatban is.
Tudja-e az olvasó, hogy II. András királyunk 20 000 fõs keresztes haddal
megérkezvén a Szent Földre nem kezdte mészárolni az ellenfelet, hanem
egymás nyakába borultak. Mert kiderült: szentföldi ellenfeleink magyar
ajkú rokonaink. A pápa ki is átkozta II. Andrást. (Ezúttal már másodszor,
s most már a teljes magyar néppel egyetemben. Még ennél is árulkodóbb,
hogy II. András Jeruzsálem királya lett.)
Tudja-e az olvasó, hogy Jeruzsálem neve is magyar, nem rég még így is
írták: Hierosólyom. Igaz a hier régi módon írt szavunk, ma: har, jelentése
"felmagasló", innen e hegynevek: Hargita, azaz Har-gita, Har-sányi hegy
stb. Tehát Jeruzsálem=felmagasodó, magasságos sólyom. Sólyom pedig a
szentlélek madara, pontosabban isten lelkének megszemélyesítõje, de azt
hiszem, ezt nem kell részleteznem egy magyarnak. (Solymár tehát névrokona
Jeruzsálemnek: a sólyom okán.)
Tudja-e az olvasó, hogy a Bibliában is "ömlesztve" sorjáznak magyar
szavak, nevek.
Pl. Aba, Ámos, Arad, Árpád, Béla, Dalajás, Éber, Eper, Ér, Erdei, Gál,
Gáth, Húr, Hús, Jósafa, Juta, Kácor, Kádár, Kállai, Kedes, Kenéz,
Kászi-fia, Keszed, Kis, Kóc, Kút, Lúd, Más, Moholi, Pára, Perec, Sallai,
Sárai, Sáros, Szabad, Szalka, Szárai, Széled, Szemes, Szin, Só, Sófai,
Súr, Tábor, Tél-Harsa, Torma, Úr, Uri stb.
Tessék csak felütni a Bibliát! Horvát István írja 1825-ben ("Rajzolatok a
magyar nemzet legrégiebb történetei"-bõl, Pest, 1825): "Pözsög a' Szent
Írás mindenféle a' régi Magyar nevektõl és régi Magyar Írásmódtól. Ti
éjjel-nappal Szent Írást olvasó Rokonim! Hogyan nem vettétek ezeket észre
a' sok század alatt!"
Tudja-e az olvasó, hogy egykor négy nagy országunk is volt, mégpedig egy
idõben?
Az egyik a Kaukázus alatt, a Kaspi-tenger és az Ararát között volt. E
területen két Zab nevû folyó van még ma is, nem messze tõlük pedig még ma
is láthatók a térképen ilyen földrajzi nevek: Vajk és a Tündérek hegy,
Kangavár, Almás. Krónikáinkban ez az országunk hol Eviláth, hol Hunnia
néven szerepel. Az itt élõ eleink nyelvét leginkább az igazolja, hogy az
1200-as években magyar nyelvû papokat kértek a pápától.
A Kaukázus északi oldalán is volt egy országunk, mégpedig szintén
Árpád-házi királyság, 1200 körül még állt. (Királyaink az 1200-as évekig
leveleztek velük.) Legnevesebb királya szlávosan írva: Jeretyán, magyarul
Gyertyán, s ezen országunk fõvárosának neve már eleve önmagáért beszél:
Magyar. (Az 1700-as évek közepén még láthatók voltak palotáinak romjai.)
Továbbá az sem szerepel a tankönyvekben, hogy Kiev neve is magyar szó:
Kev, azaz köv=kõ. Álmos itt élt hosszú ideig, s még a IX. századi nagy
kievi magyar építkezések vezetõinek nevét is tudjuk: Cseke és Keve
kapitányok).
Volt egy negyedik is országunk is: ide ment Juliánusz barát.
Az eddig leírtakból pedig már sejthetõ, hogy miért csak e Juliánusz-féle
országunkról hallhatunk: mert ez a Juliánusz-féle magyar hon van
legmesszebb a "mûvelt világtól".
Így függ össze történelmünk és nyelvünk történetének végletekig való
megcsonkítása a magyar teljesítményeket bemutató kiállítás sürgõs
lebontásával. Az ok ugyanaz.
Nyelvünk azonban él még, csonkítatlanul, õsi teljességével. Vigyázzunk rá.
Az emberiség legnagyobb szellemi kincse, s régi idõk kincsei között
egyedülálló abban, hogy élõ.
2006. február 12.
MVSz Sajtószolgálat
|
|
|
HAL: List 
